A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-08-21 / 34. szám

mm Oreg-e az ötvenéves asszony — Itt van kislányom a bundám, neked adom. Nekem már nincs szükségem ilyesmire, öreg va­gyok rá, Hogy parádézzam. Ezt nem egy nyolcvanéves, Hanem egy teljes erejében lévő ötvenéves asszony mondja. Mi késztette arra, hogy így rezignáljon? Valóban öreg lenne? Kérdezzük meg az öregséggel fog­lalkozó tudományt, a gerontológiát. Ez az 50-60. életév közötti kort az öregedést bejelentő komák tünteti fel. Ha valaki egyébként egészséges, eb­ben a korban még teljes erejének birtokosa. Persze sok függ a lelki állapottól is, hogy bol­dog-e, kiegyensúlyozott-e az illető, hogy nem hat-e rá* leverőleg, vagy egyenesen pánikszerűen, hogy új, helyébe lépő nemzedék nőtt fel körü­lötte. Az öregség kezdete a 60 és 65 közötti élet­évekre esik. Ez sem keli azonban, hogy jelentős testi-szellemi megrokkanással járjon. Néha ebben a korban, különösen, ha nem megerőiíető izom­munkáról van szó, felveszik még a versenyt a fia-' tolókkal. Hatvanöttől 75 éves korig tart az öregség „középkora". Itt már valóban észlelhető az öre­gedés okozta testi-szellemi erők fogyatkozása, bár ez még mindig nem törvényszerű. A bőr eb­ben a korban elváltozik, a nő mozgása szögletes, elnehezedett lesz, és vagy ösztövér sovánnyá vá­lik, vagy meghízik. A 75. évtől kezdődik a valódi öregség. Ettől sem kell azonban megijedni, csu­pán a mérték változik meg, amivel a világ dol­gait értékeljük, és ami szerint minket is kritizál­nak. Nem várják el tőlünk', hogy üde bőrünk, fia­tal arcunk legyen, de azt joggal elvárhatják, hogy mindig csinosan, tisztán tartsuk magunkat, öltözékünket. A nők sokan félnek az ötvenes évek körül je­lentkező betegségektől, a változás korától, hol­ott legtöbb esetben nincs mitől tartaniok. Ha mégis nehézségek jelentkeznének, segít az orvos, a kitűnő gyógyszerek, és mindenekelőtt a hu­mor és az egész család együttérző jóindulata. Kedves ötvenéves nőkl Vallják be, legjobban talán mégis attól félnek, hogy elveszítik egyik legfőbb női értéküket, a másik nemre gyakorolt vonzerőt. De éppen ettől ne tartsonaki Teljesen önöktől függ, hogy 'bájosságukat, hódító erejüket megtartsák. Persze egy ötvenéves nő bája másfaj­ta, mint egy húszéves fiatal lányé, de a moga módján határozotton szép, és cseppet sem je­lentéktelenebb. Tehát az ötvenedik életévtől való félelem alap­talan. A fiatalok egy része ugyan az anyában egyúttal jó házi cselédet is lát, aki igénytelen, semmire sincs szüksége, még szerető figyelemre sem. Ezt a nézetet olykor a férjek is magukévá teszik, $ lassan már nem is látják meg feleségük­ben a nőt. Neveljük a családot olyanformán, hogy Igenis, legyenek büszkék a jó megjelenésű, csinos mamá­ra. Ne hagyjuk el magunkat, legyünk ápoltak, tornázzunk, ússzunk, szakítsunk magunknak időt néha egy kis pihenésre, olvasásra, szórakozásra, olykor még a háztartás rovására Is. Az asszony, aki így tudja berendezni az életét, kiegyensúlyo­zott, vidám, s ez már önmagában Is szépít, szere­tetreméltóvá tesz.- Anyukám már ötvenéves — jegyezte meg nemrégen egy fiatal lány —, de senki sem hinné el róla. Apuval szeretik egymást ma is, és gyakran mosolygok a bajuszom alatt, mikor dorombol­nak egymással. Anyunak még kalandja is akad­na, — ha olyan lenne. A férfiak bizony megcso­dálják, de őszintén szólva otthon mi is. Minden korban, és merem állítani, hogy még 70 évesen Is - a nők ‘fiatalosan hathatnak sze­mélyiségükkel, jellemükkel, fellépésükkel. Szabad valamit tanácsolnom? Az első, ami fiatalos hatást kelt: a tisztaság. A másik fontos tényező: a moz­gás. Mi más a fiatalság, mint mozgás, mozgás, mozgás? Tehát fontos a sport, (legkitűnőbb az úszás) de legalább a séta. Harmadiknak a be­tegségek megelőzését említeném. Ne hanyagoljuk el apró bajainkat, és ne legyünk lusták az eset­leg hosszú ideig tartó gyógykezelésre. Ide tarto­zik még a vitaminokban, fehérjékben gazdag, de zsírokban és szénhidrátokban minél szegé­nyebb étrend is. Az élettel való kapcsolatot ne csak a család, hanem a széles társadalom 1$ jelentse. Sok nő, nagyon ad arra, hogy mit beszélnek felőle. Ebben a tekintetben nagyvonalúbbaknak kell lennünk. Különösen az érett korban, 50 körül fokozódik aggodalmunk, hogy milyen véleménnyel vannak felőlünk az emberek. Ez az aggodalom néha any­­nylra fokozódik, hogy nem is merünk saját tet­szésünk szerint cselekedni, szabadon. Tehát, vi­gyázat, ne essünk ebbe a végzetes hibába I Szép és fontos a múlt hagyományainak tisztelete, de ne nézzünk vissza, és ne emlegessük túl gyakran a múltat, mert gyermekeink ezt hamar megúnják, ők a jövőnek élnek, és minket is — öregít. A ré­gen őrzött lim-lomoioat a lakásból is és a lelkűnk­ből is könyörtelenül él 'kell távolítanunk, helyet kell adnunk a friss levegőnek, a szabadabb tér­nek, a ma benyomásainak, életérzésének. Aki boldogságát gondozni, őrizni tudja, az so­hasem öregszik meg, a szó valódi értelmében. A boldog pedig az, akinek saját énje meg tud nyilatkozni a döntő helyzetekben, aki mindig ki tudja fejezni saját énjét. Élni a saját életünket kell, nem pedig valami függvényét gyermekeink és férjünk életének. Ezek a tanácsok az ötvenes években igen hasznosoknak bizonyulnák, amennyire lehet, fo­gadjuk meg és tartsuk be őket. Fordította és összeállította: O. K. Ez a horgolt ruha karcsú, fiatal lányoknak illik. Anyaga 44-es mé­retre: 85 dkg. vékony, sárga, 5 dkg. rózsaszín és 5 dkg fehér gyapjúfonal. Három és feles hor­golótűvel készült. A horgolás mintája: végig egy rihajtásos pálca. Háta: 120 szemből láncszemsort horgolunk. Három láncszemmel fordulunk, ez a magasítás, ami he­lyettesíti az első pálcát, majd meg­horgoljuk a 120 pálcából álló alap­sort. Soronként 120 pálcával ha­ladunk, 11 cm-es magasságig, Itt mindkét oldalon fogyasztunk egy­­egy pálcát. Tovább horgolunk, és most már nyolc cm-enként mind­két oldalon szaportfnnk egy­­egy szemet, összesen három­szor. A soron 112 pálca marad. A kezdéstől mért 3 cm-nél kezd­jük a csipévonal kialakítását; mindkét oldalon fogyasztunk egy­­egy pálcát ás folytatjuk a fogyasz­tást, 4 X minden második, ás 9- szer minden egymást követő sor­ban. A derékvonalnál 84 pálca lesz a soron. A következő sorban mind­két oldalon szaporítunk egy-egy pálcát, majd folytatjuk a szaporí­tást, hatszor minden második, ás négyszer minden egymást követő sorban. 108 pálca lesz a soron. A de'ékvonaltól négy cm-re kezd­jük a csíkozást, felfelé, a mell irá­nyában a következőképpen: 2 sor rózsaszín, 2 sor sárga, négy sor fe­hér, két sor sárga és két sor rózsa­szín. A deréktól számított 19 cm magasságban alakítjuk ki a karöl­­tűt: a szélességből mindkét olda­lon egyszer négy, egyszer három, kétszer kettő és kétszer egy pál­cát fogyasztunk. A megmaradó 60 pálcával haladunk tovább, a kar­öltő felső részét egyenesen (fo­gyasztás nélkül) horgolva. A nyak­­kivfigásnál befejezzük a középső harmincnyolc pálcát, és mindkét oldalon fogyasztunk minden sor­ban egy-egy pálcát. A karöltők kezdésétől mért 17 cm magasság­ban mindkét oldalon kétszer 7 pálcánként fogyasztjuk a vállat, és azt a harmadik sorban 8—8 pálcá­val fejezzük be. Eleje: Ugyanúgy horgoljuk, mint a hátát, csak a nyakkivágást a karöltő kezdésétől számított 12 cm-es magasságban kezdjük el. Befejezzük a 30 középső pálcát, azután mindkét oldalon, minden sorban egyszer kettő és háromszor egy pálcánként fogyasztunk. Ujja: 70 láncszemből óllő sort horgolunk, három láncszemmel fordulunk, (ez helyettesíti az első pálcát), és tovább horgolunk, míg összesen 79 pálca lesz a sorban. A kezdéstől számított 6 cm magas­ságban kezdjük a karöltőt fogyasz­tani mindkét oldalon, minden sor­ban egyszer 4, egyszer 3, nyolc­szor 2, kétszer 3 és egyszer 4 pál­cánként A fennmaradó 13 pálcát egyszerre fejezzük be. Összeállítás: A ruha elejét és hátát az oldalaknál összevarrjak, bevarrjuk az ujjakat. A nyakkivá­gás négy sor, az ujjakat két sor pálcával horgoljuk körül a fehér fonallal. Horgoljunk 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom