A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-08-21 / 34. szám

Dr. K. CARSKY PROFESSZOR: Epe- és vesekövek Az ember szervezetében a kőképződés leg­gyakrabban az epeutakban, leginkább az epe­hólyagban, a húgyutakban, féként a vesékben, ritkábban a hasnyálmirigyben és a száj nyálmi­rigyeiben fordul elé. Leggyakoribbak az epekövek. Az epe a máj­ban képződik. A máj állományában apró csö­vecskékbe szedödlk össze, amelyek fokozato­san összekapcsolódnak, míg a máj alatt vasta­gabb csövet képeznek. Ezeken át hagyja el az epe a májat. Rövid távolság után a két cső epe­vezetékké olvad össze. Ebből ágazik el egy szűk torkolattal (mint a téli kikötő a Dunából) az epehólyag. Néhány centiméterrel az elágazás után a fő epevezeték a patkóbélbe torkollik. Az epében oldva epefesték, egy cukorhoz hason­latos anyag, cholesterol és nyomokban mész fordul elő. Ha a besfirfisödött epében — majd­nem mindig az epehólyagban — ezen anyagok­ból valamelyik kicsapódik — kövek keletkez­nek. Az emberek kb. 10 H-ának vannak epekö­vei, de nem mind betegednek meg, ugyanis a kövek közöl némelyek „némák“, tünetmentesek maradnak. Idősebb személyeknél gyakoribbak, 79 év felett minden harmadik embernek van epeköve. A korral a kövek növekszenek és szaporodnak. Nőknél 10 évvel előbb jelennek mag, és négyszer gyakrabban fordulnak elő, mint a férfiaknál. Ez összefüggésben van a ter­hességgel! Az anyáknál háromszor gyakrabban fordul elő az epekő, mint a gyermektelen nők­nél. Gyermekeknél ritkaság az előfordulásuk. Az epekő — megbetegedések száma szaporodik. A klinikák női osztályai telve vannak az epekő­­bántalomban szenvedőkkel. A mai orvostudomány nem tud tanácsot ad­ni, hogyan éljünk, hogy megelőzzük az epe­kövek képződését. Keletkezésüknek több oka lehet, és ezek kombinálódhatnak, kölcsönösen kiégészithetik egymást. Jelentős a szervezet belső biokémiai folyamatainak a zavara. A cu­korbetegeknél háromszor gyakrabban fordul elő epekő, mint az egészségeseknél. A terhes nők vérében magasabb a cholesterol-sztnt és ezért nagyobb a koncentrációja az epében Íz, ami kedvező előfeltétele a kőképződésnek az epehólyagban, amelyben az epe a víz felszívó­dása következtében b»sűrűsödik. Gyakran képződnek epekövek az olyanfajta vérszegénységben szenvedőknél, amelyeknél nagy a vörösvérsejtek pusztulása. Azonkívül lé­tezik családi, öröklött hajlam Is. Részemről jelentőséget tulajdonítok az ét­kezésnek. Az éhség következtében az epe foko­zott mértékben termelődik és folyik le. Ha több van belőle és gyorsabban elfolyik, nehe­zebben sűrűsödik be és ezért kevésbé is kris­tályosodhat ki. A férfiak gyakrabban és több­ször éhesek, mint a nők. Többet és élénkebben mozognak, gyakrabban végeznek megerőltető testi munkát. Ha sokkal többet is esznek, mint a nők, nem étkeznek gyakran és ezért epéjük élénkebben folyik le, nem pang. A nők termé­szettől fogva kevésbé mozgékonyak. Másálla­potban, szülés után mozgásuk még jobban kor­látozódik. Idősebb korukban csak ritkán vé­geznek megterhelő fizikai munkát. Sohasem éheznek úgy ki, mint a férfiak, már azért sem, mert ha kevesebbet is, de gyakrabban étkez­nek. A gyermekek és a fiatalok általában ál­landóan mozognak és mindig éhesek. Az idő­sebb emberek ritkán éhesek. — Lehetséges, hogy ez a magyarázatom kissé sántít, nem ál­talános érvényű, de az éhség tényezőjét nem szabad elhanyagolni! Ezért ajánlom a kiéhezést, a nem túl gyakori táplálkozást és a fizikailag megerőltető munkát, még ha rendszeres spor­tolás formájában is. A kövér embereknél sok­kal gyakoribbak az epekövek, mint a soványak­nál. Akinek már kövei vannak, nagy a valószí­nűsége annak, hogy azok nem oldódnak fel sem a gyógykezelés hatására, sem az életmód megváltoztatásával. A kisebbek eltávozhatnak a főbb vezetékeken és a beleken keresztül a széklettel, vagy egy ideig „némák“ maradnak. A tünet nélküli kövek nem jelentenek beteg­séget. Azzá változnak azonban, ha a kövek mozognak, megakadnak az epehólyag torkola­tában vagy a tő epevezetékben, és akkor Is, ha epehólyaggyulladással kompllkálódnak. A kövek mozgása idézi elő az epekő-kálikét. Ez éles fájdalommal jár amely a jobb bordalv alatt kezdődik, kisugárzik a jobb lapocka alá és néha egészen a vállba. A roham néhány óráig Is eltart. Gyakorta hirtelen megszűnik úgy, amilyen váratlanul jelentkezett. A diagnózis megállapítása a szakember fel­adata. A beteg feladata az, hogy pontosan el­mondja, mit érez és Időben felkeresse az or­vost. Röntgensugárral csak azok a kövek lát­hatók, amelyek meszet tartalmaznak; ez kb. csak 10 %-ot tesz ki. A modern röntgentech­­nika ábrázolni tudja az egyébként nem látható kövek többségét is. Az epehólyagnak kontraszt­­anyagokkal való feltöltésével, az epevezetékek­ben pedig a szájon át alkalmazott vagy az érbe fecskendezett anyagok segítségével. Az ilyen kivizsgálást azonban csak jól felszerelt inté­zetekben lehet elvégezni, „bejáró“ betegek esetében erre nincs mód. Az epeköveket az epehólyaggal együtt kell eltávolítani, gondosan ellenőrizve közben a fő epevezetéket. Szakmai szempontból nem állja meg a helyét az a nézet, amely lehetővé teszi az évekig tartó konzervatív kezelést — még ha Karlovy Varyban Is végzik azt. Minden epekő­­kólika csak előrejelzése a következőnek és sú­lyosabbnak. Az epehólyag ismételt gyulladása pedig idővel megkárosítja a májat is. így évek múltán olyan kóros elváltozások keletkeznek, amelyeket aztán csak nehezen és kockázattal lehet sebészileg eltávolítani. Belgyógyászati és különböző fürdőkben való gyógyltgatásuk hosz­­szadalmas és csak alig eredményes. Csodákat még az úgynevezett „csodadoktorok“ sem tud­nak csinálni, sőt még a legmodernebb orvos­­tudomány sem. Jelenleg az epekövek legsikere­sebb gyógymódja a korai sebészi beavatkozás, A vesekövek problémája összetettebb. A húgy­­ban oldott sókból képződnek. Sokféle fajtájuk van, mint ahogy sokféle szerves és szervetlen anyag is létezik, amelyektől a szervezet a húgy­­elválasztás által igyekszik megszabadulni. A ve­sekövek képződéséhez hozzá járul a mértékte­len tejivás és a tejtermékek túlzott fogyasztása. A lényegesen csökkentett folyadékfelvevés, hosszas tartózkodás magas hőmérsékleten, kü­lönféle tartós és magas lázzal járó betegségek, a vesék gyulladásos megbetegedései, az A és B vitamin hiánya, valamint a D vitamin túltengő­­se, mészvesztés a csontokból különféle beteg­ségek, bénaság, előrehaladott kor, elégtelen táp­lálkozás, túlzott jólét stb. A vesekövek mozgása szintén kóllkás fájdal­ma! idéz elő, amely hátul, a deréktájon kez­dődik és lefelé a nemiszervekbe sugárzik ki. Ezzel együtt vizelési nehézségek lépnek fel és a vizeletben gyakorta vér vagy genny jelenik meg. Néha, a vesekőkóllka alatt, a betegnek sgész hastája fájdalma*, megállnak a szelek és hányinger lép fel. A pontos diagnózis fel­állítása a szakemberek, urológusok feladata. A vesekövek hetvenöt százaléka eltávozhat a vizelettel a jó konzervatív kezelés hatására. A gyógykezelést persze időben kell megkezdeni, amig a húgyban csak homok fordul elő, vagy amig a kövek még kicsinyek. A megfelelő diétát és gyógyszereket az urológus Írja elő, a vizelet kémiai elemzése alapján. Csak a nagyobb veseköveket, vagy a húgy­vezetékben megakadtakat távolltják el sebészi úton.

Next

/
Oldalképek
Tartalom