A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-08-14 / 33. szám

„Elnök úr, Ön egy halott városba érkezett!“

A losonci polgárok két nagy iparvállalatot alapítottak: gőzmalmot és posztógyárat. Aa utóbbi, a Pofana-textílgyár n. v., 1871-ben Dosoncot Is bekapcsolta a vasútközlekedés hálózatába. Az Iparosítással járó tőkés kizsákmányolás ellensúlyozására még a XIX. században megkezdődött a losonci munkásság szervezkedése. 1889. március 15-én a munkásság a diáksággal karöltve antlmllltarlsta tüntetést rendezett.

1897-ben imgalakult la losonci Munkás Önképzőkör, melynek alapszabályait a hatósági közegek nem hagyták Jóvá. 1901-ben történt az első sztrájk-kísérlet a Rakottyal zománcgyárban. 1902-ben megalakult a szociáldemokrata párt helyi szervezete. 1904-ben az országos vasútassztrájk Losoncon Is követőkre talált. Egy hétig teljesen megbénult a közlekedés. 1903-ban a kaszárnya építésén dolgozó ácsok és asztalosok sztrájkja következett. 1904-ben pedig ugyanott a kőműveseké. Ebben az évben kezdte meg mfl-A Nagy- és Kisbég utca

ködését a mezőgazdasági gépgyár. 1905-ben a Rakottyal zománcgyár munkásai folytattak eredményes sztrájkot, és 15 esetben üléseztek a losonci munkások. 1906-ban a salgótarjáni bányászsztrájk leverése követik ezt ében feszült volt a hangulat Losoncon is. Október 11-én hatalmas munkástüntetésre került sor, melyet a rendőrség és a katonaság oszlatott szét. 1908. március 15-én jelent meg a Népjog című szocialista újság első száma, Dr. Gyilkos Mihály szerkesztésében. Ezekben az években már jelentős szerepet tölt be az egykori Zöldfa vendéglő, ahol a munkás önképzőkörök működtek és gyűléseket tartottak. Ebben az épületben kezdte meg politikai működését Dr. Hertz Sándor is.

1912. május 17-én a losonci munkások a kormány reakciós politikája és a háborús előkészületek ellen tüntettek. 1917. december 2-án a losonci munkásság a béke gyors megkötéséért szállt síkra. A Felsőnógrád december 6-1 számában cikk Jelent meg a Nagy Októberi Forradalomról és az orosz bolsevisták béketörekvéseiról. Az 1918 januárjában kirobbant országos sztrájkhoz a losonci munkások Is csatlakoztak, akiknek gazdasági és szociális helyzete tovább súlyosbodott. Szeptemberben a Felsőnógrád már a közeledő munkásforradalomről ír és követeli a demokratikus reformok gyors megváló sítását. Az események ezután gyorsan követték egymást. Október 24-én fellázadt a losonci 26. honvéd gyalogezred legénysége. Október 31-én a forradalmi munkásság és a katonaság megdönti a kormányt. Losoncon is megalakul a Ma gyár Nemzeti Tanács, mely azonnal megkezdi működését. A Magyar Népköztársaság kiklálté sát nagy örömmel fogadták a losonciak. A vá ros vezetősége hozzálát a legégetőbb szociális problémák megoldásához. A frontokról raegin dúlt az Invázió hazafelé. Napok alatt benépe sedtek Kisfalu, Apátfalva, Tugár munkásházai és a gyári munkáskolóniák. Az Ipar és a keres kedelem békés termelésre való átállítása meg kezdődött. A losonci gyárak felvették a régi nemzetközi kapcsolatokat. Minden remény megvolt Losonc Ipari és kereskedelmi város tovéb hl fejlődésére. A történelem azonban másképp határozott. 1919. Január 3-án a kora reggeli órákban cseh légionisták szállták meg a várost.

A város katonai parancsnoksága rendkívüli állapotot hirdetett ki és hozzálátott a „megbízhatatlan egyének“ összeírásához. Még azon a napon 14 egyént letartóztattak. Köztük volt Dr. Hertz Sándor, Szabó Gyula festőművész édesapja, Szabó József és Munik Ferenc. A hatóság gyülekezési tilalmat rendelt el, de ennek ellenére a munkások és a diákok március 15-én felvonulást rendeztek, melyet a katonaság oszlatott szét. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltását követőleg március 29-én a Losoncon be börtönöeöttek közül Dr. Hertz Sándort, dr. Gyikos 'Mihályt és Moőcz Jánost, a munkásszerve zetek képviselőit az llavai börtönbe szállították. A losonciakba a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása újra reményt öntött. Május 2-án a Csehszlovák Hadsereg Losonc térségében Is intervenciós támadást indított a Magyar Tanácsköztársaság ellen. A Magyar Vörös Hadsereg azonban a megye proletariátusától támogatva ezt a támadást sikeresen visszaverve, ellentámadásba ment át és május 13-án elérte az Ipoly völgyét. A Magyar Vörös Hadsereg repülőgéped naponta támadták a Losoncon állomásozó intervenciós katonai alakulatokat és röpcédulákat szórtak a városra. Május 30-án a Vörös Hadsereg nemzetközi brigádja egy gyors támadással az esti órákban hevonult Losoncra. Az ezt követe napokban megalakult a losonci munkásság és katonaság tanácsa, valamint a direktórium. A direktórium elnökének a pár évvel ezelőtt elhúnyt Szabó József szobafestőt, Szabó Gyula akadémiai festőművész édesapját választották. Az élet újra megindult. Megnyíltak az iskolák, államosították a bankokat, és pénzintézményeket s megkezdték az analfabetizmus felszámolását. A Vörös Hadsereg katonai erejének megerősítése érdekében június 18-án a losonci munkás- és katonatanács direktóriuma mozgósítást rendelt el. Ezen a napon 800 férfi jelentkezett a hadseregbe. Június 19-én nagy esemény köszöntött a városra. Losoncra érkezett Szamuely Tibor népbiztos, a Magyar Tanácsköztársaság kimagasló alakja, aki a város főterén Lenin üdvözletét tolmácsolta a vidék magyar és szlovák munkásságának és további harcra buzdította őket a tőkés világ által vezetett Intervenció ellen.

A Vörös Hadsereg kivonulását Losoncról rövidesen a Magyar Tanácsköztársaság bukása, az ellenforradalom követte. Ezzel a város történetében egy új korszak kezdődött. Bár az intervenciós túlerő és az ellenforradalmi erők közös erővel leverték a Tanácsköztársaságot, a munkásosztály egysége és harckészsége továbbra Is szilárd maradt. Ezt bizonyítja az

1920-as képviselő és szenátor választás, amely a burzsoá pártok nagy vereségével és a szociáldemokrata párt győzelmével végződött. 1921 Januárjában a szociáldemokrata párt balszárnya a fényőházal konferenciára dr. Hertz vezetésével küldöttséget menesztett. Ugyancsak május 14-én, Prágában, a CSKP alakuló kongresszusán

A Madách kastély Alsósstregován

wa dr. Hertz Sándor vezette delegáció képviselte Losonc munkásságát. Május 25-én a prágai pártkongresszust követő héten már a losonci kommunisták is bejelentik a helyi kommunista párt megalakulását. A dolgozók harca ezzel szervezettebbé vált. Losonc a szlovákiai kommunista párt legerősebb bástyája lett. Ebben az ávben súlyosbodott a gazdasági helyzet, valamint rohamosan növekedett a munkanélküliség. A burzsoá iparpolitika egymás után állíttatta le a losonci gyárakat. 1923-ban leépítették a Rakottyal zománcgyárat, Losonc egyik legnagyobb gyárát. Több mint ezer munkás került az utcára. Egymást követték a tiltakozások, tüntetések, melyek gyakran összetűzésekkel, letartóztatásokkal végződtek. 1924. március 23-án a helyi pártszervezet székházában a Zöldfa helyiségeiben ünnepi gyűlést tartottak a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 5. évfordulója alkalmából. 1926 novemberében hosszabb Időre leállították a mezőgazdasági gépgyárat. 1927. március 24-én nagyszabású gyűlés volt Losoncon. A munkásság követelte, hogy a kormány szüntesse be az ipari vállalatok leépítését. 1927 végére a munkanélküliek száma Losoncon már elérte a 3000-t. Ebben az évben a losonci járás munkásai forradalmi tevékenységük elismeréseként a moszkvai Dinamó üzem dolgozóitól zászlót kaptak ajándékba. E zászló alatt vonulnak fel dolgozóink napjainkban Is Losoncon. 1928 márciusában a város delegációt küldött Prágába. Az Ipari üzemek megindítását kérték. Sajnos, csak ígéretet kaptak. A helyzet továbbra is éleződött. Az apátfalusi posztógyár leállítását a Sternlich zománcgyár végleges leállítása és leszerelése követte. Ilyen események után érkezett a köztársaság első elnöke, T. G. Masaryk Losoncra, akit a következő szavakkal fogadtak: „Elnök úr, ön egy halott városba érkezett!“ Az 1931- ben megtartott községi választások során újra a kommunista párt volt a város legerősebb pártja. 1932. február 10-én Losoncon a munkanélküllek a kommunista párt irányítása mellett éhségfelvonulást rendeztek, a hivatalok tilalma ellenére. Az 1935 májusában megtartott parlamenti választások során a legtöbb szavazatot Losoncon a kommunista párt kapta. Szlovákiai méretben ez év augusztusára Pozsony után ebben a városban volt a legtöbb munkanélküli. A város kommunista képviselői nap mint nap követelték az állami szervektől a szükséges közmunkálatok megindítását. így került sor az ún. „éhség útja“ kövezésére Is Losonc és Rárosmulyad határállomás között. De ez csak kis mértékben oldotta meg a munkanélküliség problémáját. 1936 júliusában a Búza téren a párt a háborús készülődés ellen, a béke megvédése érdekében tiltakozó népgyűlést rendezett. Ezen a gyűlésen Steiner Gábor, a CSKP szenátora tartott beszédet.

A demokratikus Spanyolország védelméből, a fasizmus elleni harcból a losonci proletariátus képviselői Is kivették részüket. A spanyol sza badságért áldozták életüket Kohn Marcel és P o 1 6 n y 1 Pál, fiatal kommunisták. 1938 májusában a községi választásokat Losoncon a fasizmus és a háború elleni harc jegyében tartották meg. A hitleri Németország által diktált müncheni és bécsi döntés értelmében 1938 november 10 én a magyar horthysta hadsereg bevonult Losoncra. A pozsonyi szlovák állami szervek által még október 7-én betiltott kommunista párt tagjaira nehéz idők jöttek. Losoncon Is azonnal megkezdték a párttagok le-