A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-31 / 31. szám

fl Kl tudom, iix állványukat azóta s« rögzítették

A mi üzemünkben sok a veszélyes munkahely

bői nincs visszaút. A mi üzemünkben sok a veszélyes munkahely. Most én kérdezem magát, ki lehet-e küszöbölni teljesen a közlekedési baleseteket? Azt mondja, hogy nem? De igen. Ha minden jármüvet összezúznak. Nálunk is így lehetne csak teljesen kiküszöbölni a baleseteket. De a legtöbb szerencsétlenség elkerülhető lenne. Mikor látom, hogy hanyagság, vagy ostobaság a baj szülőanyja, az annyira felizgat, hogy ügy érzem, magam, mint tigris a ketrecben.

— Hogy a tudatlanságból vagy a lélekjelenlét elvesztéséből származó hibás intézkedéseknek elejét vegyük, elrendeltük, hogy balesetkor azonnal az üzemegység diszpécserének kell jelentést tenni, akit nem sokklroz a közvetlen élmény ős aki már tudja, hogy milyen esetben miképpen járjon el — fűzi hozzá Doleial mérnök.

r

Újítók, figyelem!

Hogy is van csak azokkal a közlekedési balesetekkel? Valóban csak úgy hárltihatók el, ha minden járművet összetörünk? Nem találékonyabb-e az emberi elme s igazán az ilyen barbár eljárás lehetne az egyetlen út? Mindenesetre, ami a gázolásokat illeti, elképzelhető, hogy mondjuk minden útkereszteződést aluljáróvá építenek. Így a gyalogosok tetszésszerlntl tempóban akár újságot olvasva kelhetnének át és legfeljebb annak a veszélynek lennének kitéve, hogy valaki, akinek sietős az útja, letapossa a tyúkszemüket.

Elképzelhető egy olyan gép is, amelynek nehéz, éles, zuhanó kése egy gomb nyomására jön működésbe és a megfelelő helyen átvágja a munkadarabot. A munkás egyik kezével megfelelően ellgazgatja a vágásra szánt lemezt, a másikkal pedig megnyomja a gombot. Egy elkésett reflex — és az újjak is a kés alatt maradnak. De ha a gépet két gomb egy Időben való megnyomásával lehetne csak működésbe hozni, a baleset lehetősége a minimumra zsugorodik.

— Mi — mondja Doleíal mérnök, minden ilyen célzatú újítást figyelembe veszünk és bevezetünk. Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy ez is hozzájárul baleseteink csökkenéséhez, valamint dr. Kubalák üzemi pszichológusunk működése is, melynek nyomán az emberek a nekik legmegfelelőbb beosztásba kerülnek. Mér több ízben került sor áthelyezésekre.

— A balesetek még egy fajtájáról teszek említést — és Kudllöka főmérnök etgy különös, hosszéban félbemetszett hengerfejfőiét vesz elő. — Nézze meg Jól, ez egy előkészített gyilkosság. A fejet a csőhöz kellett forrasztani, de a munkás nem talált megfelelő nagyságút Hogy mégis összeilleszthető legyen, a fej külsejét köröskörül vékonyra reszelte és úgy forrasz tóttá hozzá a csőhöz. Kívülről gyönyörűen néz ki, teljesen hibátlannak látszik, de ha egy véletlen folytán Idejében nem fedezzük fel

a hibát, felmondja a szolgálatot és következménye emberhalál, legjobb esetben súlyos sérülés lett volna. Persze Jelenteni kellett volna, hogy nincs megfelelő nagyságú alkatrész, dehát ilyesmi időveszteséggel, gyakorlatilag a prémium elmaradásával jár. Különben nemcsak a balesetek megelőzésére követünk el mindent, hanem arra is vigyázunk, hogy az egészségre ártalmas munkahelyek se legyenek kárára embereinknek.

Egy technikus dossziéját hozatja be. Forgatom, lapozom az átiratokat a különböző osztályveze tőkhöz. Arról van bennük szó, hogy az illetőt májbaja miatt nem lehet tovább eredeti munkahelyén hagyni. Ekkor labdázni kezdtek vele. Kapott volna más, képzettségének nem megfelelő beosztást. Kapott volna megfelelő beósztást, de érezhetően alacsonyabb fizetéssel. Megkapta volna a fizetését, de megint egészsége lett volna veszélyeztetve. Kudllöka főmérnök végül is elintézte, hogy a huzavona kielégítő megoldást nyert. És mind ez a gondoskodás egy olyan technikusért, akinek a bizonylatok szerint a munkaerkölcse nem is a legdlcséretreméltóbb.

Szociális vagy gazdasági befektetés?

Többet és még többet kell tennünk azért, hogy ne szaporodjék az özvegyek, az árvák száma, az elkerülhető balesetek által. Talán fontolóra kellene venni az ausztriai példa nyomán a jutalmazás módszerét is. Ez az összeg, amit a balesetmentességért ilyen módon ki kellene fizetni, az első pillanatra talán megdöbbentő. Látva azonban a csillagászati számokat, amelyek a különböző fájdalomdíjak, kártérítések, perek stb. költségeit Jelzik, még inkább megdöbbenünk. Akkor sem szabadna visszariadnunk az anyagi áldozattól, ha ennek „csak“ szociális Jellege lenne, de annál inkább nem szabad haboznunk, mert az erre fordított pénz nagyon is kifizetődő gazdasági befektetés. És nem szabad elfásulnunk, nem szabad olyan nézetet vallanunk, hogy a baj mindenképpen előfordulhat, mert ez nem vigasztal meg egy családot sem elvesztett vagy nyomorékká lett családtagjáért és nem fedi azt a szép elvet sem, mely szerint nálunk legfőbb érték az ember. Erről pedig semmiféle körülmények között sem szabad megfeledkeznünk.

Akármilyen magas a kémény, nincs veszély, ha felcsatolják a biztosiló övét