A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-06 / 6. szám
I Szenczi Molnár Albert Kis szülővárosomban, Szencen jártam, A volt kisdiákot nem látta meg senki. Elindultam a régi fény nyomában, Molnár Albertet némán megkeresni. fFarkas Jenő: Szenet séta) s zene ma kedvelt nyári üdülőhely. Nem így volt itt hajdanában, amikor még nyoma sem volt itt tónak, víznek. A régi szenciek türdőhelye a Feketevíz volt, a MalomszLigta. S ha már a Malomszuglához jutottunk, hunyjuk be szemünket s képzeletben szálljunk vissza a múltba vagy négyszáz esztendőt. A Feketeviz halban gazdag kis folyócska. Széles nádasaiban a vadkacsák, a gólyák bőven lakmároznak. A Súr szigetig húzódó erdő tele őzzel, szarvassal. A malomszuglai vízimalom zümmögése messze hallik az éj csendjében. A molnára híres ember, olvasott, okos férfi, kinek szavát, tanácsát szívesen meghallgatják az egész környéken. Jól ismeri a világ helyzetét, az ország állapotát. Még gyermek volt, amikor a Malomszuglába is eljutott a végek Örvendetes híre: a derék Dobó ugyancsak levágta Egerben a törököt. Fiatal emberként kesereg Zrínyi szigetvári kirohanásán, s ismeri Tinódi Sebestyén krónikáját Is. Ápolja az akkor dívó Mátyás-kultuszt, s ennek fontos része van abban, hogy fiában soha nem lohadó nemzeti érzés alakul ki. A malom udvarán egymást érik a szekerek. S míg a szenei Csizmadiák, Heringesek, Csókák, a magyarbéli Szabók órák hosszat beszélgetnek, vitázgatnak a molnárral, addig fiacskáik a kis Alberttel befutják a nádasokat, s hangzik a dal: Gólya, gólya, gilice, Mitől véres a lábad? Török gyerek megvágta, Magyar gyerek gyógyítja, Síppal, dobbal, nádihegedüvel. Egyébként mélázó, félrehúződó gyermek a kis Albert. Egy ízben világos nappal ábrándozás közben elszunnyadt a búboskemencén, és alig-alig mentették meg életét, hiszen aláfütötték a nagy kemencét. Később is sok szerencsétlenség érte. Messze van a Malomszuglától a mezővárosi iskola, hová hol gyalog bandukol, hol meg az édesapja viszi be csilingelő szánon, de minden nap ott van. Tizenkét éves koráig a szenei iskola legjobb tanulója. A mester egyengeti is a csodagyerek továbbtanulásának útját. Szénéről a győri iskolába kerül, majd Göncön és Debrecenben folytatja tanulmányait. Göncön Károli Gáspár környezetében tanúja a Vizsoly! biblia fordításának és kinyomatásának. Kassán is nevelőskődik, s ezután indul el szenvedésekben és dicsőségben egyaránt gazdag külföldi vándorútjára. Barangol az ifjú, járja a nagyvilágot, a meggyalogolt mérföldek számában majd csak Petőfi vetekszik vele. Bolyongásai közben a legszörnyűbb nyomorúság éri, kenyérgond(|ai állandóan betolakodnak munkásságába, betegeskedik, olykor csaknem éhenhal. Majd ismét a szerencse mosolyog felé, önzetlen barátai, pártfogói akadnak. Németországban egyformán* otthonos Heidelbergben, Altdorfban, Margburgban, Hanauban, Nürnbergben és másutt. Itteni tartózkodása idején Móric hesseni herceg állandó támogatását élvezi. Bejárja Svájcot, és Genfben Théodore Béze, Kálvin utóda, a kiváló költő a pártfogója. Majd egy spanyol nagyúr annyira megkedveli a szerény, tehetséges ifjút, hogy elviszi magával Itáliába. Molnár Albert megismerkedik Velence, Milápó és Róma életével. Külföldi tanulmányai, vándorlásai, az itt látott fejlett szellemi élet rádöbbentik hazája elmaradottságára. Elismeri a hazai viszonyok súlyos állapotát, az iskolázás és tudományos élet nagyfokú elmaradottságát. E felismerés arra sarkallja, hogy minden tőle telhető erővel előmozdítsa a hazai iskolaügy és tudományos élet színvonalának emelését. Könnyen kezelhető latin—magyar és magyar—latin szótár, rendszeres nyelvtan kellett. Molnár Albert vasszorgalommal, alapos tudományos felkészültséggel meg is teremti mindkettőt. A munkával Prágába siet, hogy felajánlja a császárnak. A prágai tudósok nagyra értékelik Molnár munkáját, s Rudolf császártól az erkölcsi elismerés mellett anyagi támogatást is kap. A cseh fővárosban tudós társai szívesen látják, s nem kisebb ember a vendéglátója, mint Kepler János, az udvari csillagász, a bolygók mozgástörvényének felfedezője. A tudósokat ebben az időben nagyon érdekelte a héberrel rokonnak vélt magyar nyelv. Molnár szótára így kettős célt szolgált: a hazai iskolákban hozzájárult a nyelvhasználat és helyesírás egységesebbé válásához, s ezáltal irodalmi nyelvünk kialakulásához, külföldön pedig lehetővé tette nyelvünk megismerését és egyenrangú, művelt irodalmi nyelvként való elismertetését is. Hangyaszorgalommal dolgozik. Lefordítja Kálvin alapvető müvét, az Institúciót, előkészíti a Károli-féle biblia javított kiadását, szótárát kibővíti görög megfelelőkkel. Terjedelmes előszavaiban, könyvajánlásaiban ismertetett művelődéspolitikai nézetei, javaslatai nemcsak korára hatnak, de szellemi örökösei, köztük Apáczai Csere János is, felhasználják azokat az oktató-nevelő munka megreformálása terén. Nagyértékű tudományos munkássága mellett Ihletett költő is Molnár Albert. Erről tanúskodik remekbe készült zsoltárfordítása is. Csodálattal adózik első nagy lírikusunknak, Balassi Bálintnak, Rimay Jánossal pedig komáromi tartózkodása idején személyes kapcsolatot is tart fenn. Egyébként megbírálja a XVI. század gyengébb énekköltészetét. „A régi magyar énekekben pedig vagy semmi egyenlő terminációk (végződések, rímek) nem voltak, vagy tíz vers is egymásután mind egy igében ment ki, ahonnan az histőriás énekekben számtalan az sok vala-vala-vala. Kin az idegen nemzetek, akik ezt látják nem győznek eleget rajta nevetni.“ ö maga tudatosan művészi alkotásokat óhajt létrehozni. Zsoltárfordításával a magyar költői nyelv fejlesztésében Balassi Bálinttal és Rimay Jánossal egy sorba emelkedik. Fejlett költészetének hatása Arany Jánosig és Ady Endréig is elér. Az sok szép sík mezők ékeskednek Sok baromcsordákkal, Villognak az szép szántóföldek Sűrű gabonákkal, Az hegyoldalak, mezőföldek Szép búzavetéssel Örvendeznek és énekelnek Nagy gyönyörűséggel. Szenczi Molnár Albert termékeny munkásságát félbeszakítja a harmincéves háború. 1622-ben Tilly császári tábornok vérengző spanyol és bajor seregével egész Pfalzot elborította. Molnár Albert végigszenvedte Heidelberg ostromát, a város eleste után Tilly zsoldosai csaknem halálra kínozták és mindenétől megfosztották. A tudós, aki eddig is megmegpróbálkozik a hazai letelepüléssel, elfogadja Bethlen Gábor meghívását és végleg hazatér. A fejedelem gondoskodik róla, felhasználja tudását művelődéspolitikájának kialakításában, sőt diplomáciai vonatkozásban is. A fejedelem halálát csak pár évvel éli túl, 1634 januárjában a Kolozsvárott dühöngő pestis a 60 éves Molnár Albertet is elragadja. „Szenczi Molnár Albert a magyar késő-reneszánsz legsokoldalúbb írója és legtermékenyebb kultúrmunkása. Valamennyi magyar kortársa közül neki volt a legszélesebb látóköre, ő látott meg legtöbbet a fejlett Európából, az ő tevékenysége szolgálta legkövetkezetesebben a polgári haladás ügyét. Nyelvművelő munkássága Kazinczy és Kölcsey tiszteletét vívta ki.* (Klaniczay — Szauder—Szabolcsi: Kis magyar irodalomtörténet.) Molnár Albert életének csak töredékét töltötte szülőföldjén, de a messze idegenben is minden gondolatával, munkás életének minden alkotásával népe felemelkedését szolgálta. A távolban szerkesztett nyelvtana is töretlen hűségének tükre, példatárában a latin szövegbe iktatott magyar mondatokban ilyen nevek bukkannak fel: Hunyadi, Duna, Szene. B. K. JÁN ONDRUS: töt ragad á föld sarában Ott ragadt a föld sarában, ott ragadt egészen ő, kihűlt a tűz pitvarában, tüskés gyásza rendre nő. Ott ragadt az éji marton, lelke lassan elmerül, pedig indult csillag-hajtőn, fényt kortyolni emberül. Nem dobbant elébe táltos, nem emelte föl szivét, így lett ez a föld: halálos, s jövendője: szent beszéd. Áll remegve, váltig verve, holt szemével messze elnyűtt vágyakat terelve, már csak sóhajtást tetéz. Udv néki, ki hősen él ott, hol a dudva égig ér, ki a messzi holdra céloz, s nagyon is a .'öldön él. Gyűrött az ég, a nap sehol, keresd a földön tenmagad, keresd a földön istened, az isten itt is megtagad. Határtalan a fájdalom, mi benned nyit kaput, belül, viselheted bár emberül, a sorsod nem lesz szabadabb. Indultál élni, ölni, győzni, hangod megfakult, mint az ón, kit akarnál még megelőzni, kit kergetsz még harag tudón? Ó, bölcsebb már lehullni, halni a dúsak asztalától távol, hiába játszna hőst a szív, ha csak önmagáért bátor. Fordította: Dénes György 14
