A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-03 / 14. szám

Bátraké a szerencse Az utolsó utasítás Minden foglalkozás szép, ha szeretettel, odaadással, leleménnyel végzik a köz érdeké­ben. Am én mindig megcsodáltam a legférfia­sabb foglalkozást végző egyéneket — a tűzsze­részt, aki remegő ujjakkal ássa ki a fel nem robbant aknát, a bányai mentőszolgálat embe­rét, aki saját élete kockáztatásával menti meg munkatársai életét, a mentőkocsi veze­tőjét, aki valöszlnűtlen sebességgel hajt át az útkereszteződések áttekinthetetlen labirintu­sán, harcolva minden percért, minden másod­percért, emberek életéért. És mit szólnak például a berepülő pilótá­hoz? Elsőként ül be az új repülőgépbe, hogy három, öt, sőt nyolcezer méternyi magasság­ban kipróbálja azt. És ha a motor felmondja a szolgálatot? Vagy rosszul működik a leszálló­­szerkezet? Mit szólnátok, ha megkérdeznek, léglökéses, gépen, vagy helikopteren akarsz-e repülni? úgy vélem, a második mellett döntenétek va­lamennyien. A helikopter mellett, amely las­sú, nyugodt repüléssel száll, alacsonyan a föld felett, kis területen is leszállhat és levélszerü propellerei nagyobb bizalmat keltenek az em­berben, mint a dörgő turbogenerátorok. A fedélzeti mechanikus azonban megmagya­rázza, hogy a helikopter Irányítása nehezebb, jplnt a léglökéses gépé. A pilóta meg elmond­ja, milyen kockázatnak van kitéve a helikop­ter személyzete. Ha a repülőgép motorja mondja fel a szolgálatot, még nincs veszve semmi, biztonságos slklórepüléssel leszáll­hatsz. Am ha a függőlegesen emelkedő, vagy süllyedő helikopter motorja „kikapcsol“, sem­mi sem segít rajtad, lezuhansz, mint egy te­hetetlen kődarab. Hajnal jőzsef százados és a parancsnoksága alatt működő személyzet 11 év katonai szol­gálat után átkerült a prágai Agrolet (mező­­gazdasági repülőszolgálat) kötelékébe. Renge­teg munka várt rá itt. Sok száz óra repülés a mezőgazdaságnak nyújtott segítség és a men­tőszolgálat keretében. Az egyik osztraval gyárkémény teteje meg­lazult, téglák hulltak róla, a járókelők életét veszélyeztették. Felmenni a kémény tetejére és megjavítani, életveszéllyel Jár. Állványok ké­szítése hosszadalmas és költséges lett volna. KI segíthetne ebben az esetben? Az Agrolet!! Illetve az Agrolet helikoptere. Megjött a Haj­nal csoport, megbeszélték a dolgot és hozzá­láttak. Leszerelték a helikopter ajtaját, a sze­mélyzet egyik tagját a lépcsőkhöz kötötték s felemelkedtek a kémény tetejéhez. A heli­kopter 20 centiméternyire közelítette meg a kéményfalat, lassan körülrepülte s a vállalko­zó szellemű helikopteres leszedte a meglazult téglákat, néhányszor csákánnyal is kellett se­gítenie magán, míg végül a szilárd falhoz ju­tott. Ezután a helikopterből seprűt nyújtottak neki, amellyel lesöpörte a kémény tetejét. — Ezt hagyjátok, mondta a kapitány a fiúknak — ennek túlságosan legénykedő szaga van. S ők? — Végezzünk rendes munkát! A Nitrogéngyár 98 méter magas kéményére súlyos vasszerkezetet kellett felszerelni. Biz­tonságos állványt nem építhettek, ök Is a he­likoptert vették Igénybe. A vasszerkezetet drótkötélhez erősítették és percek alatt fel­szerelték. Hóval befújt hegyek között egy favágó sú­lyosan megsebesült. Szánon kellett volna le­szállítaniuk, de ez túl sok időt vett volna igénybe. Pedig minden perc késés az életét veszélyeztette. Ismét csak a helikopter segí­tett. Árbócok, tetőszerkezetek szerelése, csőveze­tékek széthordása hegyi terepre, sodrony pá­lyák leszerelése — jöjjön a helikopter s bátor, ügyes személyzetei A bratlslavaí Kovosrot azt a feladatot kapta, hogy szedje szét a Slrák és Lubeftik közötti 8 kilométeres sodronypályát. A két munka­csoport tagjainak ugyancsak volt mit cslnál­­uiok, hogy a 64 árbőcot „lefektessék“. Ekkor támadt az az ötletük, hogy a prágai Agrolet­­től helikoptert kérnek. Február 23-án reggel megeredt az eső. A sl­­rákl hangszóró figyelmeztette a lakosokat, hogy a helikopter súlyos oszlopdarabokat fog szállítani a falu felett, ügyeljenek a gyere­kekre. A munka jól halad, de most tankolni kell, van egy kis szabad Idő. Hajnal százados hoz­zám lép: „A gép szomjas, most beszélgethe­tünk“. Azokról az akciókról beszél, amelyeket Osztrava és Chomutov környékén hajtottak végre s amelyek még várnak rájuk Csehor­szágban és Szlovákia területén. A helikopter újra stratol, emelkedik, tlz-tl­­zenkét méternyi magasságban lehet s egy­szeresek ... a motor elhallgat, a helikopter orral lefelé zuhan. Zűrzavar, az emberek kia­bálnak, futkosnak, robbanás rázkódtatja meg a levegőt, azután csend. „Ég a gépi" — kiáltja valaki. A mechanikusok tűzoltó-szerkezettel futnak a géphez. Elsőnek a fedélzeti mechanikus lép ki a gépből. Fogja a derekát, fejét tapogatja. Ml történt a pilótával? Lassan nyújtja ki a lábát a gépből, segítségére sietnek, földre fektetik őt, nem képes lábraállni. Gerince sérült meg, vagy a lába? Azonnal hívni a mentőket, rög­tön a kórházba vele. Másnap telefonon hívjuk a kórházat. Ked­vező hír: a személyzet tagjai közül senki sem sebesült meg súlyosan. Most mit válaszolnátok? Mivel szeretnétek Inkább repülni: helikopterrel vagy léglökéses géppel? Hajnal százados és társai már eldöntötték a kérdést: Ismét helikopterrel fognak repülni gyárkémények, sodronypályák, hídkonstruk­­clók felett. Mindenütt, ahol a segítségükre várnak! M. B. Hajnal százados, parancsnok A tartóoszlop felső részét (több mint ezer kg) a kőtélre akaszt­ják s nóhány perc múlva az ócskavas rakáson van A motor kigyulladt, de ügyesen eloltot­ták

Next

/
Oldalképek
Tartalom