A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-02 / 1. szám
ÓSirw\Á^yY\ TABI LÁSZLÓ A külföldi turista, ha végigsétál a városon egyszer hosszában s egyszer széliében, minden esetben megállapítfa, hogy a pesti nők felettébb csinosak. Ha a külföldi turista esetleg oly nevezetes személy, hogy valamelyik újság interjút is közöl vele, akkor a pesti nők dicsérete nyomtatásban is megjelenik. „Közhely!" — legyint ilyenkor a magyar újságolvasó, elfelejtkezvén arról, hogy a legtöbb közhely egy-egy kitaposott igazság. Lányaink és asszonyaink szépségét így aztán a külföldiek tulajdonképpen eldicsérik előlünk, s bár ha közömbösek mi magunk sem vagyunk ez Irányban, hölgyeink szépségét inkább csak szubjektív alapon, önös érdekből érzékeljük, elvi-esztétikai alapon vagy pláne hazafias büszkeséggel szinte soha. Én azonban valamelyik nap éppen ilyen szempontból gyönyörködtem három magyar nő vonzó szépségében. Tőlem egy méternyire beszélgettek, fesztelenül és vidáman. Mintha csak valaki agyafúrt módon összeválogatta volna őket, a három közül az egyik szőke, a másik vörös, a harmadik fekete volt. A szőke valódi szőkének látszott, a vörös valódi vörösnek s a fekete valódi feketének. Teltkarcsú volt az egyik, molett a második, vékony a harmadik. És fiatalok valamennyien, ez sem közömbös kérdés. Mogyorós drazsét majszoltak, szikrázóan fehér foguk szorgosan működött, belebelemélyedvén a csemege sötétbarna gömbjeibe. Egy filmről beszélgettek, hogy melyikről, nem tudom, mert a beszélgetés elején még nem voltam jelen. S a film, amiről szó volt, hem is érdekelt túlságosan; a három szép arcot néztem, a csillogó tekinteteket. A vörös hajúnak különösen kicsi füle volt, pici rózsaszín kagyló, percekig néztem elragadtatva. Néztem a három szép magyar nőt, és arra gondoltam: összeverődik-e véletlenül három ilyen szép nő Londonban, Rómában vagy Stockholmban. A szőke aztán rám nézett, mosolygott, szép nagy sötétkék szeme volt, formás, szép ívű ajka. De nem várta meg, amíg megszólalok, amíg a kábulatból, a szépség okozta narkózisból magamhoz térek; elment. A vörös csatlakozott hozzá, még hallottam a kacagásukat, rossz érzés fogott el, mintha rajtam nevettek volna. A fekete ottmaradt. Talán a legszebb volt mindhárom között. Szelíd mosollyal nézett a barátnői után, ' szelíd, komoly és megértő mosollyal. Ö látszott a legidősebbnek, érett mosolya mintha azt mondta volna: „Istenkém ... fiatalok, szépek, odakint táncol a júniusi napfény, miért ne legyenek vidámak?" És akkor felém fordult végre, rám függesztette tekintetét, és biztatás sugárzott abból a tengerzöld szempárból. Most már megszólaltam, és elmondhattam, amire vagy tíz perce készülődtem izgatottan: — Tessék piondani, negyvennégyes szandált gumisarokkal kaphatok? Emberiség Akiben a becsvágynak csak egy szikrája van, annak is irigykedve kell gondolnia azokra a zseniális fizikusokra, konstruktőrökre és csillagászokra, akiknek a két szovjet űrhajó megalkotásában közvetlen szerepük van. Én legalábbis már napok óta azon sopánkodom, hogy nem vagyok közöttük. Talán eszembe sem jutna, hogy emiatt rágjam magamat, ha tízesztendős kislány, karonülő fiúcska vagy nyolcvanöt éves matróna lennék. Csakhogy szellemi képességeinek teljében élő ötvenkét éves férfi vagyok, s az említett szakemberek körülbelül éppen ebben a korban lehetnek; mivel vigasztalhatom hát magamat? Csak azzal, amit e vigaszként a lapok vezércikkei és a tudósok udvarias nyilaikozptai adnak a kezembe, hogy tudniillik a két V osztok útja az emberiség nagy diadala. Ebben azután — mint az emberiség egyik igyekvő, de szerény tagja — én is benne vagyok. Jó, jó — mondogatom magamban még ezek után is, korántsem megbékélten —, tagja vagyok az emberiségnek, így részese a diadalnak, s ez minden? Személyes szerepem — semmi? Csak annyi, hogy ember vagyok? „Ne izgasd magadat — mondogatom magamban magamnak —, amit te az űrhajózás ügyében megtehettél, azt megtetted. Feladatod az volt, hogy ne zavard a kutató tudósok munkáját teljes járatlanságoddal, nevetséges és hibás számításaiddal ne tartsd fel és ne bosszantsd őket. Ha akár merő becsvágyból, akár karrierista természeted folytán az űrhajósok alkotói közé furakodtál volna, annak az asztronautika ügye csak kárát vallotta volna. Te ezt nem tetted, s fegyelmezett magatartásod ezért hasznos volt." Ezzel a kristálytiszta és józan logikával már az emberiség régebbi diadalaiban is biztosítottam személyes szerepemet, s ezúttal is megnyugtatóan hat rám. Mármár szinte büszke vagyok rá, hogy Kopernikusz munkásságát sem zavartam, nem beszéltem rá Kolumbusz Kristófot, hogy más irányba hajózzék, s amikor Watt hozzálátott, hogy a gőzgépet felfedezze, nem mondtam neki, hogy inkább sakkozzunk egy kicsit. Amiként az űrhajók mozgását a hajtó- és a fékezőerők tökéletes harmóniája biztosítja, ugyanígy biztosítják az emberiség haladását az aktív és passzív tényezők egyaránt. Szerény személyem ez utóbbiak közé tartozik, de mint ilyen, kifogástalanul megállta a helyét. Nna. így már mégiscsak többet jelent számomra, hogy tagja vagyok az emberiségnek, mely az űrhajók csodáját megteremtette. Persze, azért mindig jobban örülnék, ha csak egy csavart személyesen én erősítettem volna a Vosztok bármelyik alkatrészébe, s cserébe kész örömmel venném tudomásul, hogy ezt a karcolatot teremtette az emberiség. ZS. NAGY LAJOS: Szilveszteri levél Kedves Cirill! Nem vagy te épeszű, ha éppen Szilveszterkor akarsz megnősülni, ahogy Írod, s még kevésbé, ha csakugyan Magdolnát akarod feleségül venni. Persze, ez a Te magánügyed, de ha már a véleményemet kéred, engedd meg, hogy figyelmeztesselek: ez az ájtatos asszonyság hüsvétkor leharapta Becskési plébános úr jobb mutatóujját, mert a vérmes tisztelendő állítólag gyóntatás közben sajátkezűleg akarta elvégezni a feloldozást; kapáláskor Varjú agronómus jobb füle, csépléskor Pataki elnök alsó ajka, kukoricatöréskor Csóvási csoportvezető jobb tenyeréből egy falásnvi hullott a vágyak oltárára — ahogy a költő mondaná. Tetejébe az egésznek, szüretkor váratlanul eltűnt Szuha okreszkár ftudod, az a nagyorrú csendőr 1 teljes orra. Ez hát a Te Magdolnád .. 1 Tökéletesen lerágta a budacsi szövetkezet vezetőségét. a közbiztonsági szervet és a lelkek pásztorát. Válóperek, botránvok. tűzvész, földrengés. Káosz. Szodoma és Gomorra . .. Szombatra a zootechnikus tagsági gyűlést szeretne összehívni, de az asszonyok vasvillával állnak a kiskapuban. Éberen őriznek mindenkit, akin maradt még harapnivaló. Pedig új vezetőséget kellene választani, itt a zárszámadások ideje. Kit válasszanak és kik válasszanak. Ä féltékenység minden kaput eltorlaszolt. Csupa Rózsi, a nőtanács elnöke kihirdette a kijárási tilalmat, persze, csak a férfiakra vonatkozóan. (Egyébként meg kell hagyni, okos asszony a feleségem, ő nem állott ki a kapuba se vasvillával, se fejszével, mint a többiek: egy rozsdás. osztrák gyártmányú katonai bilinccsel vasalt a tűzhely lábához). Ez hát a Te Magdolnád: erkölcstelen, húsevő bestia. Nem győzök csodálkozni ezeken a fölbőszült asszonyokon: egy kisujjal nem nyúlnának Magdolnához, sőt, egyenesen dédelgetik, ajnározzák. A Magduska így. a Magduska úgy, attól tartok, hogy a végén szentté avatják. Most, hogy az üzlet csaknem egy hét óta zárva (látod, ezt el is felejtettem, Kropacsek üzletvezető mind a két hüvelykujját elveszítette), liszttel, cukorral, sóval, miegymással segítik a szép özvegyet. Kedves barátom, ha a fenti szörnyűségek elolvasása után sem jönne meg a józan eszed, az alábbiak, remélem, meggyőznek, mekkora őrültség elkövetésére készülsz. Tegnap reggel, nyolc óra előtt Magdolna végigment az utcán, kisfiát vitte az óvodába__ Tudod-e, te szerencsétlen, micsoda járása van annak az asszonynak? Mintha szivárványhldon járna — mondaná a költő. Mintha szellő... stb., nem ezt akarom mondani, dehát, jól megnéztem őt újfent, a feleségem moslékot vitt éppen a disznóknak ... Persze, megnézték őt mások is. Például szegény Molnár leső. a túloldali szomszédom. Mivel a felesége bedeszkázta az utcára néző ablakot, bemászott a kéménybe s nyolc előtt ott várta Magdolnát, S aztán, ki tudja, lehet, hogy infarktus, lehet, hogy agyvérzés (vagy csak pillanatnyi szédülés?): lezuhant, egyenesen a lándzsái vaskerítésre s — vége. Holnap temetik, együtt a kövér Csurgó Andrissal, aki fel sem jutott a tetőre — hogy is gondolhatta szegény hájas —, beszorult a kéménybe és megfulladt. Kíváncsi vagyok, elengednek-e a temetésükre. Ez hát a Te Magdolnád... 1 Összegezve: egy orr, egy fül, egy jobb mutatóujj, egy alsóajak, egy tenyérdarab, két hüvelykujj, két halott férfiú stb., ez a húsvét óta eltelt termelési időszak szomorú mérlege Budacson. S Te őt akarod feleségül venni, az év utolsó napján? Elment a jóeszed? Háromszázhatvannégy napig kibírtad? Mondom, ez a Te magánügyed, de a helyedben én azt mondanám szent Szilveszter reggelén: Apage satanas ...! Boldog újévet, sok szerencsét kíván barátod: Leó Budacs, 1965. december 25-én. Ui.: Kedves Cirill, férjem helyett én kérek elnézést a ronda írásért, bár az enyém se sikerülhet sokkal szebbre ezen a mozgó, magasra akasztott postaládán. Sajnos, férjem bal kézzel írta ezt a levelet, mivel jobbját nem használhatja többé, valamennyi ujját elvesztette egy sajnálatos baleset következtében, így nem kell félned: bár a levelet feltörtem, Leó írását képtelen vagyok elolvasni. Szeretettel üdvözöl: Leóné to
