A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-06-12 / 24. szám

Hitler utolsó napjai Heinrici tábornokot nem lepte meg a Vörös Hadsereg hatalmas offenzívája, ég mint tapasz­talt tiszt tudta, hogy a kitűnően felszerelt szovjet erőket nem tudják már feltartóztatni. A német egységek felszerelése már nagyon hiá­nyos volt, és elegendő üzemanyag és muníció sem állott rendelkezésükre. Hitler parancsára a tizennégy, tizenötéves gyerekeket is az első vonalban vetették be. Néhánynapos kiképzés után hajtották ki a „vágóhídra“ a gyerekeket. Hitler, április 20-án, őtvenhatodik születés­napján tizenegy órakor ébredt. A gratulálókat a déli órákban fogadta. Meggörnyedve, megtör­tén és reszkető kézzel állt a fogadószoba köze­pén. Az összegyűltökkel egymás után kezet fogott, s közben mindenkinek azt magyarázgat­­ta, hogy nincsen ok az aggodalomra, mert Berlinnél csúfos vereséget mérnek majd a tá­madókra. A Führer mellett Heinrich Himmler, az SS főparancsoka állt, aki április hatodika óta, Hitler háta mögött titkos tárgyalásokat folytatott gróf Folke Bernadottéval, a Svéd Vöröskereszt képviselőjével az angolszászokkal kötendő különbéke lehetőségéről. Hitler ter­mészetesen nem tudott ezekről a tárgyalások­ról. Himmler, noha a délutáni órákban újabb találkozója volt a svéd gróffal, köszöntőjében Hitlert arról biztosította, hogy ha szükség vol­na rá, az utolsó emberéig, az utolsó leheletig küzd a Führer oldalán. A vezéri főhadiszálláson a koradélutáni órák­ban tartották meg a szokásos napi értekezle­tet, amelyen a jelenlegi hadihelyzetet tárgyal­ták meg. Hans Krebs vezérkari főnök halkan, szaggatott mondatokban jelentette be, hogy Berlint néhány napon, de az is lehetséges hogy néhány órán belül bekerítik az oroszok. Azt tanácsolta, hogy Hitler és a kormány tag­­jail hagyják el Berlint. Hitler erről a javaslatról hallani sem akart. Az értekezlet befejezése után Jodl tábornoknak, aki szintén azt taná­csolta, hogy a Führer hagyja el Berlint, ezt mondotta: — jodl, én addig harcolok, mig hűséges ba­rátaim mellettem maradnak, velem együtt küzdenek. Ha a sors úgy hozná, hogy elveszít­jük a háborút, főbelövöm magam ... Két nappal később, április 22-én drámai jele­netek játszódtak le a vezérkari főhadiszállá­son. Hitler dührohamot kapott. Szidta tábor­nokait, tanácsadóit a hadsereget és a német népet... — Saját magara veszem át Berlin védelmét — ordította dühösen —, mert a gyáva és te­hetetlen tisztikar erre képtelen .. .1 En Berlin­ben maradok! — folytatta — és az utolsó le­heletemig harcolok! A szokásos vezérkari megbeszélés után Hit­ler parancsot adott, hogy a főhadiszálláson levő fontos iratokat az udvaron égessék el. Ez­után magához hivatta Goebbelset. A propa­gandafőnök feleségével és gyermekeivel jelent meg Hitlernél. Másnap, a hajnali szürkületben három né­met titokban, csónakon átkelt az Elba folyón és jelentkezett a harmincadik amerikai divízió nál. Az amerikaiak nagyon meglepődtek, amikor megtudták, hogy Kurt Dittmar tábornok, a Deutschlandsender katonai hírmagyarázója je­lentkezett parancsnokságukon legközelebbi munkatársaival. Az amerikaiak azonnal kihall­gatták Dlttmart. Az amerikai hírszerzőtisztek tőle tudták meg, hogy Hitler Berlinben ma­radt. Az amerikaiak ezt a hírt nagy meglepe­téssel vették tudomásul, mert azzal számoltak, hogy Hitler München védelmében vesz majd részi. — Beszéljen nekünk az alpesi erődítmények­ről, — szólította fel Dittmart az egyik ameri­kai tiszt. A katonai hírmagyarázót meglepte, hogy az amerikaiak elhitték az alpesi erődítményekről szóló meséket — Az Alpesi erődítmények ...? — válaszolta kérdően. — Kérem, ez csak legenda, a valóság­ban sohasem létezett... Ez olyan mese, mint a titkos fegyverekről szóló legenda. Április 25-én Hitler parancsára — mivel Go­ring az angolszászokkal a különbékéről akart tárgyalni — a birodalmi marsalit az SS házi­őrizetbe vette. Gering Eisenhowerrel akart sze­mélyesen tárgyalni. A legnagyobb gondja az volt — mint ahogyan azt Schirach bárónő el­mondotta —, hogy milyen színű egyenruhában tárgyaljon az . amerikaiakkal... Ugyanaznap Heinrici b'rkenhaini főhadiszál­lásán megszólalt a telefon. Manteuffel tábor­nok jelentkezett. — Engedélyét kérem arra — mondotta a tá­­bonok —, hogy Stettint és Schedtet feladjam. A két várost nem tudom tovább tartani... Heinrici tudta, hogy Hitler beleegyezése és tudomása nélkül erre nem adhat engedélyt Rövid gondolkozás után válaszolt: Heinrici másnap réggé! azt a parancsot kap­ta, hogy azonnali jelentkezzék a plöni kaszár­nyában. Éppen az útra készült, amikor egy fiatal kapitány, Hellmuth Lang jelentkezett Bála. — Tábornok úr — möndotta —, kérem ne siessen PlBrlb«! — Miért? Mit akar ezzel mondani...? A kapitány Heinricire nézett és válaszolt: — Ha siet, ugyanaz a sors éri, mint Rommel tábornokot... — Mit akar ezzel mondani? Hiszen Rommel sebesülésébe halt bele. — Nem! Kényszerítették, hogy öngyilkos le­gyen! — Maga honnan tudja ezt? — kérdezte eré­lyes hangon Heinrici. — A szárnysegéde voltam ... Kérem, ha te­heti, utazzon nagyon lassan ... lehet, hogy mi­re Plönbe ér, már vége a háborúnak ... Heinrici kezet szorított a fiatal tiszttel, s mielőtt elindult, sofőrjének ezt mondta: — Nem kell sietnie ... ráérünk ... A vezéri főhadiszálláson senki sem aludt. Az ágyúdörgést és a géppuskák kelepelését már közelről lehetett hallani — mondotta Gert­rud junge, Hitler egyik titkárnője. Mindenki veiamire várt, de semmi sem történt... Hitler nem tudott egyedül maradni. Szobájában fel alá járt, s mindenkivel, aki bement hozzá, hosszan elbeszélgetett. — A vezéri főhadiszálláson mindenki tudta, hogy Hitler öngyilkos lesz — folytatta elbeszé­lését Hitler titkárnője — és mindenki azt is tudta, hogy Goebbels is ugyanazt a megoldást választja. Hitler szeretője, Éva Braun, mérget válasz­tott. Hitler Blondi nevű kutyáján próbálta ki a méreg hatását. A kutya, miután megetették vele a mérget, azonnal kimúlt. Hitler április 33-án végrendelkezett. Dönitz admirálist birodalmi elnökké, Goebbelset pedig birodalmi kancelárrá nevezte ki. Végrendelke­zése után feleségül vette Éva Braunt, majd Goebbelsék és néhány tiszt társaságában töl­tött el egy órát. Hitler ekkor jelentette be hi­vatalosan, hogy öngyilkos lesz. — A halál számomra megváltás — mondot­ta. Sok gondtól és nehéz élettől ment meg . . Az aggokat is bevonták a berlini tenkzárak építésébe Tizennégyéves gyerek a Gróf Folke Bernadotte, a lövészárokban... Svéd Vöröskereszt megbí­zottja — Vonuljon vissza...! Nem hallotta — mon­dotta kis szünet után —, azt parancsoltam, hogy vonuljon vissza! Heinrici letette a telefonkagylót, majd a szo­ba közepére ment, ahol megállt, gondolkozott. Tudta, hogy parancsa miatt katonai bíróság elé állíthatják. Keitl tábornok, a katonai főparancsnok há­rom nap múlva tudta meg azt, hogy Heinrici adta ki a két város feladására szóló parancsot. Dühöngött... Felhívta telefonon Heinricit. — Dnnek az a feladata — dörögte a tele­fonba —, hogy a parancsokat teljesítse, nem pedig az, hogy parancsot adjon! Azt hiszem tisztában van azzal, hogy a következményeket viselnie kell...! — Ilyen körülmények között — válaszolta nyugodtan Heinrici — tudomására kell adnom, hogy parancsnoki tisztségemről lemondok. — A Führer megbízásából — válaszolta Keitl — felmentem tisztségétől. További utasí­tásomig maradjon a helyén! Miután Heinrici letette a telefonkagylót, szárnysegédét, von Bíla kapitányt hivatta és megkérte: — Von Bila, kérem, hozzon nekem egy üveg pezsgőt... A legjobb barátaim cserben hagytak... elárul­lak ... • • • Hitler dolgozószobájába ment... Néhány perc múlva lövés dörrent... Bormann ment be elsőként a Führer szobájába ... Hitler az egyik székben holtan ült, a heverőn pedig Éva Braun holtteste feküdt. Hitler arca véres volt, erős ciánkáliszag volt érezhető a szobában ... Hitler és felesége meghaltak. Hitler és felesége holttestét el akarták éget­ni, de a parancs végrehajtását nem tudták egészében teljesíteni, mert már nem volt ele­gendő benziniik. A Vörös Hadsereg külön osz­taga rövid keresés után megtalálta Hitler holt­testét. Fogsora alapján állapították meg teljes bizonysággal Hitler személyazonosságát, majd a vezérkari főhadiszálláson talált további holt­testekkel együtt Hitler tetemét is elégették. Hitler halálával Európa legsötétebb korszaka lezárult. A Vörös Hadsereg gyors ütemben fog­lalta el a náci birodalom fővárosát. A Reich­­stagról letaszították a horogkeresztet tartó sast, helyébe kitűzték a vörös lobogót, mely a sza­badság jelképévé vált. A Vörös Hadsereg végleges és pusztító csapás mért a ha­ladó és szabadságot szerető emberiség legna­gyobb ellenségére — a nácizmusra. rrrm18

Next

/
Oldalképek
Tartalom