A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-12 / 24. szám
Hitler utolsó napjai Heinrici tábornokot nem lepte meg a Vörös Hadsereg hatalmas offenzívája, ég mint tapasztalt tiszt tudta, hogy a kitűnően felszerelt szovjet erőket nem tudják már feltartóztatni. A német egységek felszerelése már nagyon hiányos volt, és elegendő üzemanyag és muníció sem állott rendelkezésükre. Hitler parancsára a tizennégy, tizenötéves gyerekeket is az első vonalban vetették be. Néhánynapos kiképzés után hajtották ki a „vágóhídra“ a gyerekeket. Hitler, április 20-án, őtvenhatodik születésnapján tizenegy órakor ébredt. A gratulálókat a déli órákban fogadta. Meggörnyedve, megtörtén és reszkető kézzel állt a fogadószoba közepén. Az összegyűltökkel egymás után kezet fogott, s közben mindenkinek azt magyarázgatta, hogy nincsen ok az aggodalomra, mert Berlinnél csúfos vereséget mérnek majd a támadókra. A Führer mellett Heinrich Himmler, az SS főparancsoka állt, aki április hatodika óta, Hitler háta mögött titkos tárgyalásokat folytatott gróf Folke Bernadottéval, a Svéd Vöröskereszt képviselőjével az angolszászokkal kötendő különbéke lehetőségéről. Hitler természetesen nem tudott ezekről a tárgyalásokról. Himmler, noha a délutáni órákban újabb találkozója volt a svéd gróffal, köszöntőjében Hitlert arról biztosította, hogy ha szükség volna rá, az utolsó emberéig, az utolsó leheletig küzd a Führer oldalán. A vezéri főhadiszálláson a koradélutáni órákban tartották meg a szokásos napi értekezletet, amelyen a jelenlegi hadihelyzetet tárgyalták meg. Hans Krebs vezérkari főnök halkan, szaggatott mondatokban jelentette be, hogy Berlint néhány napon, de az is lehetséges hogy néhány órán belül bekerítik az oroszok. Azt tanácsolta, hogy Hitler és a kormány tagjail hagyják el Berlint. Hitler erről a javaslatról hallani sem akart. Az értekezlet befejezése után Jodl tábornoknak, aki szintén azt tanácsolta, hogy a Führer hagyja el Berlint, ezt mondotta: — jodl, én addig harcolok, mig hűséges barátaim mellettem maradnak, velem együtt küzdenek. Ha a sors úgy hozná, hogy elveszítjük a háborút, főbelövöm magam ... Két nappal később, április 22-én drámai jelenetek játszódtak le a vezérkari főhadiszálláson. Hitler dührohamot kapott. Szidta tábornokait, tanácsadóit a hadsereget és a német népet... — Saját magara veszem át Berlin védelmét — ordította dühösen —, mert a gyáva és tehetetlen tisztikar erre képtelen .. .1 En Berlinben maradok! — folytatta — és az utolsó leheletemig harcolok! A szokásos vezérkari megbeszélés után Hitler parancsot adott, hogy a főhadiszálláson levő fontos iratokat az udvaron égessék el. Ezután magához hivatta Goebbelset. A propagandafőnök feleségével és gyermekeivel jelent meg Hitlernél. Másnap, a hajnali szürkületben három német titokban, csónakon átkelt az Elba folyón és jelentkezett a harmincadik amerikai divízió nál. Az amerikaiak nagyon meglepődtek, amikor megtudták, hogy Kurt Dittmar tábornok, a Deutschlandsender katonai hírmagyarázója jelentkezett parancsnokságukon legközelebbi munkatársaival. Az amerikaiak azonnal kihallgatták Dlttmart. Az amerikai hírszerzőtisztek tőle tudták meg, hogy Hitler Berlinben maradt. Az amerikaiak ezt a hírt nagy meglepetéssel vették tudomásul, mert azzal számoltak, hogy Hitler München védelmében vesz majd részi. — Beszéljen nekünk az alpesi erődítményekről, — szólította fel Dittmart az egyik amerikai tiszt. A katonai hírmagyarázót meglepte, hogy az amerikaiak elhitték az alpesi erődítményekről szóló meséket — Az Alpesi erődítmények ...? — válaszolta kérdően. — Kérem, ez csak legenda, a valóságban sohasem létezett... Ez olyan mese, mint a titkos fegyverekről szóló legenda. Április 25-én Hitler parancsára — mivel Goring az angolszászokkal a különbékéről akart tárgyalni — a birodalmi marsalit az SS háziőrizetbe vette. Gering Eisenhowerrel akart személyesen tárgyalni. A legnagyobb gondja az volt — mint ahogyan azt Schirach bárónő elmondotta —, hogy milyen színű egyenruhában tárgyaljon az . amerikaiakkal... Ugyanaznap Heinrici b'rkenhaini főhadiszállásán megszólalt a telefon. Manteuffel tábornok jelentkezett. — Engedélyét kérem arra — mondotta a tábonok —, hogy Stettint és Schedtet feladjam. A két várost nem tudom tovább tartani... Heinrici tudta, hogy Hitler beleegyezése és tudomása nélkül erre nem adhat engedélyt Rövid gondolkozás után válaszolt: Heinrici másnap réggé! azt a parancsot kapta, hogy azonnali jelentkezzék a plöni kaszárnyában. Éppen az útra készült, amikor egy fiatal kapitány, Hellmuth Lang jelentkezett Bála. — Tábornok úr — möndotta —, kérem ne siessen PlBrlb«! — Miért? Mit akar ezzel mondani...? A kapitány Heinricire nézett és válaszolt: — Ha siet, ugyanaz a sors éri, mint Rommel tábornokot... — Mit akar ezzel mondani? Hiszen Rommel sebesülésébe halt bele. — Nem! Kényszerítették, hogy öngyilkos legyen! — Maga honnan tudja ezt? — kérdezte erélyes hangon Heinrici. — A szárnysegéde voltam ... Kérem, ha teheti, utazzon nagyon lassan ... lehet, hogy mire Plönbe ér, már vége a háborúnak ... Heinrici kezet szorított a fiatal tiszttel, s mielőtt elindult, sofőrjének ezt mondta: — Nem kell sietnie ... ráérünk ... A vezéri főhadiszálláson senki sem aludt. Az ágyúdörgést és a géppuskák kelepelését már közelről lehetett hallani — mondotta Gertrud junge, Hitler egyik titkárnője. Mindenki veiamire várt, de semmi sem történt... Hitler nem tudott egyedül maradni. Szobájában fel alá járt, s mindenkivel, aki bement hozzá, hosszan elbeszélgetett. — A vezéri főhadiszálláson mindenki tudta, hogy Hitler öngyilkos lesz — folytatta elbeszélését Hitler titkárnője — és mindenki azt is tudta, hogy Goebbels is ugyanazt a megoldást választja. Hitler szeretője, Éva Braun, mérget választott. Hitler Blondi nevű kutyáján próbálta ki a méreg hatását. A kutya, miután megetették vele a mérget, azonnal kimúlt. Hitler április 33-án végrendelkezett. Dönitz admirálist birodalmi elnökké, Goebbelset pedig birodalmi kancelárrá nevezte ki. Végrendelkezése után feleségül vette Éva Braunt, majd Goebbelsék és néhány tiszt társaságában töltött el egy órát. Hitler ekkor jelentette be hivatalosan, hogy öngyilkos lesz. — A halál számomra megváltás — mondotta. Sok gondtól és nehéz élettől ment meg . . Az aggokat is bevonták a berlini tenkzárak építésébe Tizennégyéves gyerek a Gróf Folke Bernadotte, a lövészárokban... Svéd Vöröskereszt megbízottja — Vonuljon vissza...! Nem hallotta — mondotta kis szünet után —, azt parancsoltam, hogy vonuljon vissza! Heinrici letette a telefonkagylót, majd a szoba közepére ment, ahol megállt, gondolkozott. Tudta, hogy parancsa miatt katonai bíróság elé állíthatják. Keitl tábornok, a katonai főparancsnok három nap múlva tudta meg azt, hogy Heinrici adta ki a két város feladására szóló parancsot. Dühöngött... Felhívta telefonon Heinricit. — Dnnek az a feladata — dörögte a telefonba —, hogy a parancsokat teljesítse, nem pedig az, hogy parancsot adjon! Azt hiszem tisztában van azzal, hogy a következményeket viselnie kell...! — Ilyen körülmények között — válaszolta nyugodtan Heinrici — tudomására kell adnom, hogy parancsnoki tisztségemről lemondok. — A Führer megbízásából — válaszolta Keitl — felmentem tisztségétől. További utasításomig maradjon a helyén! Miután Heinrici letette a telefonkagylót, szárnysegédét, von Bíla kapitányt hivatta és megkérte: — Von Bila, kérem, hozzon nekem egy üveg pezsgőt... A legjobb barátaim cserben hagytak... elárullak ... • • • Hitler dolgozószobájába ment... Néhány perc múlva lövés dörrent... Bormann ment be elsőként a Führer szobájába ... Hitler az egyik székben holtan ült, a heverőn pedig Éva Braun holtteste feküdt. Hitler arca véres volt, erős ciánkáliszag volt érezhető a szobában ... Hitler és felesége meghaltak. Hitler és felesége holttestét el akarták égetni, de a parancs végrehajtását nem tudták egészében teljesíteni, mert már nem volt elegendő benziniik. A Vörös Hadsereg külön osztaga rövid keresés után megtalálta Hitler holttestét. Fogsora alapján állapították meg teljes bizonysággal Hitler személyazonosságát, majd a vezérkari főhadiszálláson talált további holttestekkel együtt Hitler tetemét is elégették. Hitler halálával Európa legsötétebb korszaka lezárult. A Vörös Hadsereg gyors ütemben foglalta el a náci birodalom fővárosát. A Reichstagról letaszították a horogkeresztet tartó sast, helyébe kitűzték a vörös lobogót, mely a szabadság jelképévé vált. A Vörös Hadsereg végleges és pusztító csapás mért a haladó és szabadságot szerető emberiség legnagyobb ellenségére — a nácizmusra. rrrm18
