A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-05-29 / 22. szám

1. Fehér vászon ruha. Hátul a nyakklvágástúl a derékig zipsszel záródik. Elől a hamis gombolás pánt vérpiros vászon, dupla fehér gombokkal. Ki­egészítője fehér szalmakalap, piros-fehér kesztyű és fehér-szürke nyári vászonkabát béléssel. 2. Fekete könnyű szövetből készült koktél ruha. Hátul mélyen kivágott. A dominó szerű csíkos kockák elöl-hátul egyforma szabással külön ké­szült. Oldalt zipszzárral záródik. A fülbevalók is a kockás anyagból ké­szültek. Ezt a modellt kimondottan karcsú nők viselhetik. 3. Szürke-sötétkék kombináció. Szabása lezser, hátul kb. 10 centiméteres zipsz zárja. A kalap szintén szürke-sötétkék, a ruha anyagával azonos. Könnyű nyári teszil anyagból kabátot viselt hozzá a manöken. 4. És a nyár hírnökéül egy strand kompié. A ruha és tartozékai anyaga egyszerű karton, alapszíne piros, a keresztcsíkok sötétszürkék és a lefelé haladó sáv fehér-fekete pettyes. A combtól a hónaljig zipsz, a bal vállon két nagy piros gomb zárja. Alatta a bikini ugyanebből az anyagból készült. Érdekessége, hogy a pettyes sávot az anyagra külön rávarrták. Fehér szalmakalap egészíti ki. Szöveg: H. I. Fényképezte: Prandl Sándor A muskátli gondozása A muskátli ablakunk, erké­lyünk és kertünk kedves virá­ga. Gondozása Igen egyszerű, nem sok fáradságot igényel. Ha az ablakban akarjuk tar­tani, cserepekbe ültessük. For­ró balkonokra Inkább széles, fá­ból vagy bádogból készült lá­dák felelnek meg, mert a gyö­kerek igen gyorsan kiszárad­nak. Nem lehet előre meghatáro­zott időben öntözni, inkább szükség szerint locsoljuk. Leg­megfelelőbbek a reggeli és es­ti órák, a déli hőség öntözés­re nem alkalmas. A muskátli csakis nedves földben trágyázható, különben megég és elhervad. Augusztus-Mire jó Ecetes vízzel — egy liter víz­re 3 evőkanál ecetet számítva — öblítsük ki mosás után a sö­tét színű szövetruhákat, színes nyári mosóruhákat. Fényük és színük meglepően szép lesz. Ecetes vízbe mártott kefével tisztítsuk meg az öltönyöket, kabátokat. Ecettel távolítsuk el a foltokat az ablaktábláról, az üvegről. Tiszta borecettel tisztít­hatjuk meg az aranyozott kép­kereteket. ban már nem szabad trágyázni, mert akkor a növény nehezen telel ki. A muskátlit legajánlatosabb május közepén a szabadba ten­ni, majd a fagyok kezdetén in­kább előbb, mint később, bevin­ni a lakásba. A muskátli telelésére legal­kalmasabb hőmérséklet a 4—6 fok. Télen csak ritkán kell ön­tözni. A muskátlit mindig ta­vasszal nyessük. A tél folya­mán a levelek és a szárak ned­ve visszatér a gyökérbe. A ta­vaszi nyesés valóságos vitamin­­forrást jelent a növénynek. Éles késsel 4—5 szemre vágjuk visz­­sza, úgy, hogy a felső szem ki­felé álljon. az ecet Meleg ecettel mossuk le a mészfoltokat a fürdőkádról, mosdóról. Az üve.gvázákat és palackokat is meleg ecet és egy merék só keverékével mos­suk ki, utána alaposan öblítsük ki langyos vízzel. A sárfoltokat hagyjuk meg­száradni, majd keféljük át az anyagot, utána ecetes vízbe mártott szivaccsal törölgessük át. en így esinábm Nálunk ma palacsinta lesz Ezt az ősi ételt többfélekép­pen is készítik. Itt az egyik el­készítési módot Ismertetem. Ha megfogadják tanácsomat, jóil­latú., rózsaszín, pompás, lágy palacsintájuk lesz. Minden adagra fi adag — 5—6 palacsintaJ 5 deka lisztet számítunk, 1 kávéskanál kris­tálycukrot kb. féldekás szelet vajat, 2 egész tojást, fél deka élesztőt, késhegynyi sót, kb. két és fél deci tejet és a sütéshez l deka zsírt vagy étolajat. Langyosítsuk meg a tej 3A ré­szét: futtassuk fel benne az élesztőt, még melegen adjuk hozzá a cukormennyiség felét, a tojássárgákat, a felolvasztott vajat, jól keverjük össze, s önt­sük bele a megszitált liszt felét. Ezután kidolgozzuk a tésztát, hogy egyenletes, jól felvert, si­ma masszát kapjunk. Ha a hoz­závalók hidegek, a tejet mele­gítsük fel kissé erősebben, mi­vel a tésztának jó langyosnak kell lennie. Az edényt, amely­ben a tésztát készítettük, ta­karjuk le kendövei, és tegyük másfél két órára meleg helyre, hogy megkelfen. Amikor a tészta kétszeresére nőtt, újra jól kidagasztjuk, majd hozzáöntünk annyi meleg tejet, hogy a tészta közepes sű­rűségű tejfölhöz hasonló le­gyen. Adjuk hozzá a maradék lisztet, cukrot és a kemény habbá vert tojásfehérjéket, majd újra kelni hagyjuk. Az így készült palacsinta­tésztát átlag két és fél, három és fél óra hosszút kelesztjük, akkor lesz finom, Itkacsos a tésztánk, ropogósra sült és mégis lágy a palacsintánk. De legyünk elővigyázatosak: ne hagyjuk a tésztát túlkelni, mert savanyú, kellemetlen mel­lékízt kap. Amikor a palacsinta kisüté­séhez kezdünk, előbb kenjük meg a palacsintasütőt vékony réteg olajjal vagy zsírral, és melegítsük nyílt lángon addig, amíg füstje eltűnik, különben a tészta odaragad a palacsin­tasütőhöz. Sütés közben ne ke­­vergessük a tésztát, hanem ak­kor is hagyjuk kelni a tálban. Óvatosan szedjük a merőkanál­ra az adagokat, felülről lefelé haladva, s a palacsintasütőbe minden alkalommal egyenlő mennyiséget tegyünk belőle. IA kanalat tehát ne tegyük be­le a tésztába, hanem egy tá­nyérra/. Amikor a palacsiúta egyik oldala jól megpirult, for­dítsuk át. A palacsinták vas­tagsága 3—4 mm legyen. Tálaláskor felolvasztott tea­vajat adjunk mellé, villával szétnyomott kemény-tojást, zöldhagymát, tejfölt, heringet, szardíniát. Adhatunk hozzá la­zacot, tokhalat, vagy fehérhúsú fogast, kaviárt. A palacsintát forrón adjuk asztalra, de mindenféle töltelé­ket — a vajat kivéve — hide­gen. Kívánatos, hogy a palacsintát közvetlenül a tálalás előtt süs­sük ki. Majd tegyük lábasba, hogy ki ne hűljön, takarjuk fedővel, és az egészet gong jük bele tiszta kendőbe. Ú a valódi orosz palacsintaI Z

Next

/
Oldalképek
Tartalom