A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-29 / 22. szám
SAKK ■ SAKK ■ SAKK ■ SAKK ■ SAKK Dr. Vajda Árpád és Faragó Pál jubileuma — És az iskola jő hírnevére. — Legalább modanád, hogy megbántad. — No, Irén itt az utolsó alkalom. Csendben hagyta őket. Az iskolából az igazgatónő mellett ballagott. Egész litániát olvasott rá. Csak ne beszélt volna olyan hangosan! Ügy érezte, hogy minden ember rájuk figyel. Az a rövid kis utcácska, amelyen azelőtt Péterrel szokott járni haza az iskolából, most végtelenül hosszúnak tűnt. Aztán jöttek a többi napok. Mutogattak rá és foszlányokat hallott az emberek beszélgetéséből. Szerette volna odakiáltani nekik: Igen, én vagyok az, aki szavalni szokott a maguk ünnepélyein, de most már képtelen vagyok rá. Képtelen, mert a keserűség összeszorította a torkomat. És aztán utoljára ment végig az utcácskán. A helye üresen maradt az iskolában. Még egyszer megsimogatta tekintetével a vízparti hársfasort a temető fölött, a dombon nyugvó szürke kápolnát és a piszkos kisvárost. — Hová visznek? x — Most már elárulhatom, — mondta a nevelőnő. — De Péternek meg ne írd. — Miért? — Felejtsd el! f— Nem bírom. Szeretem. — Tanulnod kell. — Hát tovább tanulhatok? — Ogy lehet. Ott újra kezded s minden el lesz felejtve ... Á további szavak megfagytak az ajkán, öreg táskájából fehér, leragasztott borítékot vett elő. — „Ne haragudj rám — írta az igazgatónő távoli kolleganőjének —, hogy Irént, akinek az esetével legutóbb megismertettelek, most hozzád küldöm. Számára ez az egyetlen kiút. Tulajdonképpen az iskola ügye volt az egész, de a biztonság kedvéért én is jelentettem. A főnökünk azonban már többet tudott a dologról, mint én magam. Helybeli, és ez a város olyan, mint a falu. Szétkürtölték és egész idő alatt semmi másról nem beszéltek, csak erről. Olyan dolgokat tudok meg, amiről fogalmam sem volt. Leginkább a nyári szünidőben rontott a helyzetén, amikor együtt táborozott a fiúkkal. Lehetetlenné tette magát is, meg az Otthont Is. Csak legalább azt men* tette volna, ami menthető. De maguk is ráfizettek. Ezután már itt tényleg nem maradhatott Ha lesz időd. kérlek, írd meg, hogy mi történt vele. Van rá remény, hogy befejezi az iskolát?“ — Tovább tanulhatok? =- Holnap elmegyünk az igazgatóhoz. Most ezen ne rágódj — mondta neki az új igazgatónő. — És itt maradhatok? — Miért ne maradhatnál? — Itt csak gyerekek vannak. •— És hová mennél máshová? — Valahová brigádra, építkezésre . *“ Arra most ne gondolj. Pihend ki magad. Úgyis sok volt, ami rád szakadt. — Tudja, én ... — Majd később mindent elmondasz. — Sok a dolga? — Néhány levelet kell megírnom. „Tisztelt elvtárseV — írta Izgatottan, amikor Irén után becsukódott az ajtó. — Az a lány, akiről a múltkor beszéltem Önöknek, már itt van. A járási nemzeti bizottság azonban nem akar beleegyezni, hogy itt maradjon. Kábult tőle a fejem, mert/vissza már nem küldhetem. Oda már igazán nem akarják. Haza, az anyjához nem mehet. Az bármikor, bárkinek eladná őt. Nagyon sajnálom szegény lányt, ha most nem segítünk rajta, akkor mostohán viselkedünk vele. Erre én képtelen vagyok. Átgondoltam, hogy mit teszek, ha a járás utasít, hogy nem lakhat itt. Akárhogy is számolom, nem tudom, hogyan segítenék rajta a saját gyermekeim mellett. Olyan állapotban vagyok, hogy nem tudom e.ldönteni, hogy mi lenne jobb. A döntést több józan főkollektíva hozta, de én a magam egyszerű lelkiismeretével kénytelen leszek olyasmit tenni, ami ezzel a döntéssel szemben áll. — így hát megint csak panaszkodom, de már borítékba is zárom a levelemet, mert ha most nem küldeném el, holnapig meggondolnám és biztosan szemétkosárba dobnám“. — Irénke — mondta az igazgatónő úgy tizennégy nappal később, — most érkezett a döntés, nálunk maradsz. — Igazán? És vasárnap eljöhet utánam Péter is? — Eljöhet, de a tanulásról nem szabad megfelejtkezned. Leteszed az érettségit? — Leteszem, mégha... Ott néhány tantárgyban hátrább voltunk. — És aztán? ■=-' A pedagógiai főiskolára megyek. Azt szeretném, hogy azok, akik a gyerekeket nevelik, nagyobb megértéssel nevelnék, hogy ... De oda engem úgysem vesznek fel. — Miért? — Mert rossz lesz a kádervőleményem. __ — Tényleg; annyira rossz? — Amikor faggattak, sohasem volt előttem világos, mit akarnak tőlem, miért .bizalmatlanok hozzám. Ma már tudom. A felnőttek mindent a maguk tapasztalataik szerint mérnek, mindenre a maguk szemszögéből néznek. Szörnyen szégyellem, ha visszaemlékszem, hogy mi mindent gondoltak rólam ... — Tulajdonképpen mit írtak i káderlanodra? — Többszörös figyelmeztetés ellenére is kapcsolatot tartott kétes egzisztenciájú fiúkkal. ★ Arcán elsimultak a felháborodás redői. Szemében a szomorúság tompa fénye ragyogott. Elmondott mindent. A sötétből felbukkant történet legapróbb részletét is. — Föltartottam magát, bizonyára siet, mondta halkan és rám emelte tétova tekintetét. Aztán arról kezdett beszélni, hogy ilyenkor év végén, mindig megrohanják az emlékek. Hallgattam csendesen duruzsoló beszédét, panaszait, reményeit. Azóta gyakran gondolok rá. Azt mondják, hogyha az ember elmondhatja, ami a szívét nyomja, megkönnyebbül elfelejti bánatát. Ma már tudom, hogy ez nem mindig van így. Sok minden, amivel az életben találkozom. Ismét eszembe juttatja Irén történetét és az mind nagyobb teret foglal el gondolatí>'->ban. Fordította: SZŐKE JÓZSEF Május 2-án ünnepelte 70. születésnapját dr. Vajda Árpád nyugalmazot rendőrezredes, nemzetközi sakkmester, a magyar sakkozás kimagasló egyénisége. Jubileuma alkalmából a szlovákiai sakkozók is csatlakoznak a felköszöntőkhöz, annál is inkább, mert dr. Vajda Árpád „első sakklépéseit“ itt tette meg, nyitrai gimnazista korában. Kortársai emlegetik, hogy a fiatal diák félelmetes hírnevet vívott ki magának a nyitrai sakkozók között a hajdani Poór cukrászdában, ahol így oktatta partnereit: „Előbb gondolkozz, aztán húzzál“. Első komoly sakkmérkőzését is Nyitrán vívta ötödikes gimnazista korában 1911-ben — Hennel Emilt 4,5:0,5 arányban győzte le. Később szüleivel együtt Budapestre költözött és itt kezdődött el kiváló eredményekben gazdag sakkozói pályafutása. A két háború közti időszak ragyogó magyar sikereinek tevékeny részese volt. Hat sakkolimpián képviselte a magyar színeket. 1927-ben az I. sakkolimoián a Maróczy, dr. Nagy, dr. Vajda, Steiner E., Havasi összetételű magyar csapat nyerte a világbajnokságot, egy évvel később pedig Hágában a II. sakkolimpián Maróczv nagymester nélkül is megismételte ezt a nagyszerű fegyvertényt. Tagja volt két ezüstérmes olimpiai csapatnak is fHamburg 1930. Stockholm 19371. valamint az 1936. évi soron kívüli olimpián aranyérmet nyert magyar válogatottnak. Olimpiai csapattagként 88 játszmát játszott, ebből 31 győzelmet és 41 döntetlent ért el Egyéni nemzetközi versenyeredményei közül a következőket emeljük ki: Bécs 1921 (4—7.1, Portsmouth 1923 12. Aliechln mögött), Párizs 1924 — FIDE verseny (4— 6.). Gvőr 1924 14—5.1. Kecskemét 1927 15—7.1. Budaoest 1928 15— 6.). Budapest 1929 (4—5.1. Versenyzői pályafutásának befejezése után is aktív hódolója maradt a királyi játéknak: mint a sakktörténelem „élő lexikona“ és kiváló tollú krónikása gondoskodott arról. hogy a sakkozás régi nagyjainak neve ne essen feledésbe. Emberi profiljához elég egy sokat mondó tényt megemlíteni: ö volt az egyetlen budapesti rendőrtiszt akit 1945 után elismerték és meghagytak fontos tisztségében. Ismeretes hogv együttérzésével és segítőkészségével lehetővé tette, hogv sok ember megmeneküljön Horthvék börtöne és bltőfáia °lől E jubileumi felköszöntőt az 1927, évi kecskeméti nemzetközi versenyen aratott remek győzelmével fejezzük be: G1LG—Dr. VAJDA: 1. d4 Hf6 2. c4 e5 fEzt a húszas években divatos megnyitást az elmélet Budapesti ellenesei néven tartja nyilván.) 3. de5 Hg4 4. e4 He5: 5. f4 Hec6 6. a3 a5 7. Hc3 Fc5 8. Hd5 (Aljechln lépése, melvet egy évvel azelőtt a semmeringi versenyen játszott Gilg ellen és nagv bonyodalmak után a játszma Aljechln meglepő vereségével ért véget. Jobbnak látszik befejezni a fejlődést Hf3, Fd3 és Ve2 útján.) 8. ... 0—0 9. Fd3 d6 10. Vh5 Hd4! (Gilg az említett játszmában 10. Hd7et húzta. Vajda lépése még erősebb és megdönti világos felépítését 11. e5 g6 12. Vh6 de5 13. fe5 Be8 14. Vf4 Hd7 15. PeS He6 (Jobb mint 15. ... He5: 16. 0—0—0! világos ellen játékával.) 16. Vg3 c6 17. Hc3 He5:l (Szép kombinációs befejezés bevezető lépése.) 18. Ve5: Hf4! 19. Vf4: Fe3: 20. Vfl Fgl: + 21. Kd2 Fd4 22. Bdl Fg4 23. Bél Bel: 24. Vei: Ff5! 25. Vg3 Fd3: 26. Vd3: Vg5+ világos feladta. Április 4-én töltötte be 80. életévét Faragó Pál, a Romániában élő világhírű magyar feladványszerző. Kecskeméten végezte a gimnáziumot, ekkor, 13 éves korában jelent meg a Pesti Naplóban első végjátéktanulmánya, majd Budapesten a műszaki egyetemen avatták mérnökké. Ezután Kolozsvárott telepedett le és ma is ott él. Tanulmányszerzői tevékenységének kibontakozása az utolsó három évtizedre esik. 1936-ban az olimpiai tanulmányszerzői verseny megnyerésével érte el első világra szóló sikerét. Aránylag keveset publikált, ám 14 nemzetközi versenyen elért első díjával így is a világ legjobb tanulmányszerzői közé tartozik. Többnyire nehézveretű, bonyolultságánál fogva elmélyedő vizsgálatot követelő tanulmányt alkotott. Legtöbbször reprodukált műve az ábrán látható ötbábos miniatűr, amely a szerző egyik kedvenc témáját, a káros bábok szerepét mutatja be a vezér és a bemenő gyalog harcában. Ä természetesnek tűnő 1. h5 Ka6! után világos veszít, mert 2. h6 g3 3. h7 g2 4. Kg7 glV+ 5. Kh8 Vd4+ 6. Kg8 Vg4+ 7. Kf7 Vf5 + 8. Kg7 Vg5+ 9. Kf7 Vh6 10. Kg8 Vg6+ 11. Kh8 Kb5! után a pattot akadályozó káros bábnak, a világos gyalognak lépnie kell és 12. a6_Vf7 13. a7 Vf8 matt. Ennek ismeretében már könnyű lesz a tanulmány döntetlent biztosító kulcslépését megtalálni. FARAGÓ 11937) Döntetlen A megfejtés beküldési határideje két hét. A 16. számban között Kotov— Bondarevszkif látszmavégzödés megoldása: 23. . . ■ J4 + 24. Hf4: Ff 2+ 25. Kd3 Vd4:T' 26. Kd4: Pc5+ világos feladta 127. Kd3 He 5: matt’. Könuv Jut álmát nyert: Porkoláb MikTÖs, Kassa. KOZMA GYULA, nemzetközi mester 15
