A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-22 / 21. szám
Öncílú DivAtHoborTvogy SporT Amikor néhány embernek feltettem ezt a kérdést, ilyen és hasonló válaszokat kaptam: — Ml az a kulturizmus, kérem? — Szerintem a kulturizmus öncélú divathóbort ... — A fizikai erő efféle fitogtatására semmi szükség nálunk ... A kulturizmus hódolói viszont így vélekedtek: — Mi rossz lehet abban, ha az ember tudásának növelése mellett arra is törekszik, hogy fokozza testi erejét? Ha formálni, szebbé akarja tenni a testét? Hiszen a testedzéssel kedvezően befolyásolhatja szellemi képességeinek gyarapodását is! — Méghogy öncélú divathóbort a kulturizmus? Ugyan kérem ... Vajon mit felelnének az országúti kerékpározók vagy a maratonfutók, ha őket vádolnák meg ezzel, ha nekik tennék fel a kérdést: Ml célja lehet annak, hogy egymás után róják szinte .^falják“ a kilométereket? Nos, bizonyára ezt válaszolnák: azért cselekszenek így, mert ez örömet szerez nekik, felszabadítja felesleges energiájukat, mert különbek szeretnének lenni a többinél, előbb akarják elérni a kitűzött célt! De se a maratonfutóknak, se a kerékpározóknak nem tették fel eddig ezt a kérdést, és sohase vádolták őket öncélúsággal. Akkor miért teszik azt a kulturizmus hódolóival, akik szintén be akarják bizonyítani, hogy többet tudnak másoknál?! — A kulturizmus nem lehet öncélú divathóbort, hiszen Jelentősen hozzájárul az egyén sokoldalú fejlődéséhez, és magán viseli a sportolás minden jellegzetességét... No persze, a többi sportághoz hasonlóan a kulturizmusban is bőven akadnak problémák. Sőt, Jelenlegi fejlődési stádiumában hódolóinak sokkal több nehézséggel kell megküzdeniük, mint a többi sportágakban. Az útkeresés, a kellő alapok megteremtése a kulturizmusban is számos buktatóval Jár. De ha sikerül megtalálni fejlődésének helyes Irányvonalát, akkor semmiképp sem válhat öncélúvá. Nálunk a kulturizmus hívei elsősorban arra panaszkodnak, hogy nincsenek megfelelő és elegendő segédeszközök és hiányoznak az erők összemérésének alapfeltételei: a versenyek. Nos, tavaly nyáron már megtettük az első lépéseket ezen a téren is. Braíislavában, a Kultúra és Pihenés Parkjában negyvenen versenyeztek az Edző és Oktató (Tréner a cviőitef) című sportszakfolyóirat serlegéért. A felnőtteknél Uri- Cek, az ifjúságiaknál pedig Trojan győzött. Mindketten a Lokomotíva versenyzői, és ez azt bizonyítja, hogy ebben az egyesületben jó alapokon fejlődött a kulturizmus. Érdekesség kedvéért megemlítjük még, hogy a kulturizmus a nyugati országokban „született“, és csak jóval később — néhány éve — kezdett meghonosodni, népszerűvé válni nálunk és a többi szocialista országban is. Nyugaton számos vadhajtása nőtt ős gyakran a kíméletlen reklámhadjárat „áldozatává“ és kiszolgálójává lesz. Például a filmekben Is. Lex Barker és Gordon Scott — mindketten Tarzan ötszörös megszemélyesítői — az Izomemberek képviselői a filmvásznon. No és természetesein Steve Reeves, a jelenlegi elsőszámú Herkules is, akit legutóbb a Romulus és Rőmus című olasz filmben láthattuk mozijainkban. —Ho— EED MUSCLE SHOW A négy nagyágyú Az angliai labdarúgó világbajnokság harmadik csoportjának négy kiváló játékosa. Albert Flórián, a magyar válogatott tagja kezében tartja a három nagy ellenfél legkiválóbbjait: Pelét (Brazília), Eusebiót (Portugália) és Asparnchovot (Bulgária).
