A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-05-22 / 21. szám

községben éppen nem harangoznak estére. A ha­rang szavára eltűnt a kutya és a halom arany is. Csak az maradt meg, amit az asszony az ab­roszba sepert. Az asszony hazasietett. Karja örök­re béna maradt, de annyi pénze volt, hogy halá­láig nem kellett dolgoznia.“ A Pavlov hegy felett vakító kék az ég. A lankás domboldalon fehérfejkendős morva asszonyok haj­ladoznak, kapálnak. A hegyoldal nem rejtegeti többé kincsét, ezer és ezer szőlőtőke nyújtja friss hajtásait a beton oszlopokra kifeszített csillogó drótok felé. Emberi veríték, kérges tenyér munká­ja tette termővé a talajt. A Pavlov hegy kincse: az aranyszínű nedű. A bornak hordó is kell. Nem véletlen tehát, hogy Mikulóvban ez ősrégi város kastélyának pincéjé­ben áll Európa egyik legnagyobb hordója, mely már idegenforgalmi nevezetesség. Hosszú lépcső­sorok haladnak lefelé, hideg, dohos levegő csap az arcunkba. A belülről, kívülről megvilágított hordó valóban impozáns látványt nyújt. „Mindösz­­sze 1010 hektoliter bor fér bele.“ Három mester tíz hónapig készítette. A mesterek nevét és a dátumot (1643) díszes cirádákkal vésték a hordó oldalára. Huszonkét abroncsa van és egy abroncs súlya 360 kilő. Kb. 6 méter magas és 4V& méter széles. 11 vagon szőlőt préseltek bele. ötveti évig volt benne bor. Később, mikor kiürült, ajtót vág­tak rajta és ünnepségek alkalmával népi zenekar játszott a belsőjében. Znojmo élőt az út kétfélén színes táblák hirde­tik a világhírű znojmői uborkát. Lent a völgyben ezüstös napfényben, álmosan nyújtózik a város. Gyárkémények, mint fekete ujjak, merednek az alkonyati égre. A Fekete Medvében foglalunk szállást és kora reggel már ott állunk Dél-Morva­­ország legkorszerűbb, országos, sőt világhírű üze­me, a jihomoravská Fruta konzervgyár kapujában. Mint mindenhol a vidéken, Itt is szívesen fogad­nak és kísérőnk készségesen magyaráz, miközben végigvezet a munkatermeken. Az uborkának, zöld­ségnek, borsónak még nincs Itt a szezonja. Az alkalmazottak húskonzervet és készételeket készí­tenek. Nagy katlanokban fő az illatos disznóhús. Az emeleten pedig fiatal lányok kondenzátoro­kat, ellenállásokat tekercselnek a Tesla n. v ré­szére. Nem tévedés a konzervgyárban rádiőalkat­­részeket is gyártanak! Vezetőnk mosolyogva fi­gyeli elképedésünket aztán megmagyarázza a dol­got. A konzervgyár, szezonmunkáról lévén sző, leg­többször brigádosoikat, Iskolásokat foglalkozta­tott a nyári szünetben. Ezek Jő része szeptember­ben otthagyta a gyárat és így állandó volt a mun­kaerőhiány, nem. tudták teljesíteni a tervet. Ezért tértek rá az állandó, egész évi foglalkoztatásra. Amíg nincs zöldség, uborka, addig húskonzerve­ket és rádlöalkatrészeket készítenek. Mikor meg­jön a szezon, akkor ezek a részlegek leállnak és teljes erővel fognak hozzá a tervezett zöldség­­mennyiségek feldolgozásához. Természetesen még így Is szükség van brigádosokra, de már csak cse­kély számban, kisegítőnek. A gyár jó minőségű konzervjalval megalapozta a hírnevét. 13 országba exportálnak árut, jöbbek között Svédországba, Angliába, Nyugat-Németarszágba stb. Korszerű gépeken dolgoznak, mely megkönnyíti a munkát. És a gyár érdeme, hogy a környék asstzonyainak és lányainak munkalehetőséget biztosít. * * # Valjloe város — hirdeti büszkén a tábla, de 4000 lakosával Inkább kicsinosított, szépen rendezett falunak feled meg. Körülötte szőlődombok emel­kednek. itt van az ország egyik legrégibb szőlé­szeti Iskolája, 1972-ben ünnepük fennállásának 100. évfordulóját. Kedvező a környék éghajlata. — Ugyanazon a szélességi fokon fekszik, mint Pöstyén, Itt mégis mindig melegebb van és ki­tűnően beérik a szőlő — mondja Pazdirek tanár. Ezt a magyar Kisalföldnek köszönhetjük, ugyan­is a Kiskárpátok alacsonyabb részein áramlik át hozzánk a melegebb levegői — Az ország minden részéből járnak Ide ta­nulni. — Vannak Itt magyarok Is — mondja öröm­mel Pazdirek. Vlaszák Pistával kint a földeken találkozunk. Elsőéves, szőke csúzi fiú, a karval mesteriskoláról került Ide. A tanárak dicsérik szorgalmát, aka­ratát. — J61 érzem Itt magam — mondja Vlaszák Pis­ta. — Az első hónapokban voltak nyelvi nehézsé­geim, de nem nevettek ki érte, sőt mindenben segítettek. Ha sikeresen elvégzem az iskolát, ha­zamegyek a szövetkezetbe. Ott Is szükség van szakemberekre. Hosszú sorokban állnak a fiúk, lányok a ba­rázdákban, szőlőoltványokat iskoláznak. Mikor el­indulunk, még hosszú Ideig integetnek utánunk; és ml Is visszaültünk: Viszontlátásra, Morvaföld napfényes tája! (K. Bachan felvételei) A mikulovi óriás hordó Napfényes szőlődombok Viaszók Pista Szőlőoltványok iskolázása Öreg pincék Konzervek a futószalagon *•*

Next

/
Oldalképek
Tartalom