A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-15 / 20. szám
(U M fflM Az államtitok — Ezekre ez okmányokra ágy vigyázzon, mint az életére >— mondotta Guderian tábornok, amikor a harminchat éves Heinrich von Biia századosnak, Heinrici tábornok szárnysegédének átadta azokat a fotókópiákat, melyeket a főhadiszállásról hozott. Majd hozzáfűzte: — Az eredetit Jodl hadseregtábornok páncélszekrényében, a vezérkaron firzlk. Heinrich von Biia százados a meglepetéstől szóhoz sem tudott jutni, amikor az angol feliratokkal ellátott térképkópiákat tanulmányozni kezdte. Pillanatok alatt megállapította, hogy nagyon fontos, politikai és hadászati dokumentum került a német hadvezetés birtokába: az a térkép és annak magyarázó szövege, mely Németország háború utáni felosztását és az egyes országrészek megszállási tervét Ismertette. Hogy a német kémszolgálat hol és hogyan szerezte meg ezt a fontos dokumentumot, azt még ma is homály fedi. A német vezérkar tisztjei fogságbaesésük után azt állították, hogy a térképet és annak magyarázó szövegét egy fogságba került angol katonánál találták. A katona nevét azonban senki sem tudta. Az angol kémelhárltóközpont vezetői az üggyel kapcsolatban kijelentették, hogy teljesen lehetetlennek tartják azt, hogy a dokumentum angol részről került a németekhez ... A német vezérkar magasrangú tisztjei a féltve őrzött és szigorúan bizalmas dokumentummal kapcsolatban, kihallgatásuk során elmondották, hogy Hitler azt egy egész estén át tanulmányozta, majd szigorú parancsot adott, hogy nagyon bizalmas és titkos államtitokként kezeljék. A dokumentum magyarázó szövege hetven oldalt vett ki, s azt Sir Francis de Guingang vezérőrnagy, Montgomery hadseregtábornok vezérkarának vezető tisztje Irta alá. Az okmányokat összefogó fedőlapon ott állt az akció fedőneve: „Napfogyatkozás operáció“, a fedőlap hátsó oldalának belső részén pedig két 45X50 centiméteres térkép volt. A térképeken vastag vonalakkal jelezték azokat a zónákat, területeket, melyeket a szövetségesek szálltak meg. Már este hat óra felé járt, amikor Heinrici tábornok kimerültén Birkenhalmba, a főhadiszállásra érkezett. A több mint két és fél őrás úton szótlanul ült, gondolkozott. Nagyon meglepődött, amikor a közelben megpillantotta Himmler különvonatát. Helnricit azonnal Himmler dolgozószobájába vezették. Amikor a szobába lépett, a Reichsführer több magasrangú tiszt társaságában az Íróasztala mellett állt. Heinridt bemutatta szárnysegédeinek, majd hosszú helyzetmagyarázgatásba kezdett. Az üres szófecsérlést a két szárnysegéd is egy ideig hallgatta, majd arra hivatkozva, hogy halaszthatatlanul sürgős dolguk van, távozásra kértek engedélyt. Megszólalt a Himmler Íróasztalán levő telefon. Himmler egy Ide-Bélyegsarok Mat számunkban bemutatjuk az 1966. évi Spartaktád tiszteletére kibocsátott 2 szovjet emlékbélyeget, amelynek érdekessége, hogy 2 elválasztható részből áll. Ilyen bélyegeket eddig főleg az új afrikai államok adtak ki hosszabb sorozatokban. Svédországban a stockholmi nemzeti múzeum centenáriumára Jelent meg bélyegpár. Nagybritánntában Anglia, Skócia, Wales és Északír ország tájait ábrázoló négy értékű sort bocsátottak ki. Marokkóban a függetlenség kikiáltásának 10. évfordulója alkalmából 0.20 d-es bélyeg Jelent meg. Laosz négyértékü népművészeti sort adott ki. Kambodzsában emlékművet ábrázoló ötértékü sort bocsátottak kt. Francta—Szomaliban tengeri állatokat ábrázoló négyértékü légiposta sor jelent meg. Felső-Volta egy 25 frank Vőröskeresztes bélyeget adott ki. Végül még megemlítjük, hogy Jugoszlávia a múlt hónapban Ljubljanában megrendezett Jégkorong világbajnokság tiszteletére öt télisport ábrájú bélyeget bocsátott ki. Rokosszovszklj marsall Zsukov marsall Konyev marsall ig szótlanul állt a készülék mellett, majd leemelte a kagylót és e szavakkal nyomta a mellette álló Heinrici kezébe: — űn az új parancsnok, a legjobb, ha ön veszi át ezt a hlvástl — A Vörös Hadsereg a küstrini térségben észak és dél felől nagy támadást kezdett. A gyors előrenyomulás során fontos stratégiai pontokat, hídfőállásokat foglaltak el... — jelentették az új parancsnoknak. Heinrici néhány másodpercig gondolkozott majd ellentámadást rendelt el és megígérte: amint Ideje lesz, azonnal személyesen megy a frontra, hogy a helyszínen vegye át az ellentámadás irányítását. A telefonbeszélgetés után Himmler Heinricihez lépett, belékarolt, majd miután szobájából kiküldte a két gyorsírót, megfontolt, nyugodt hangon mondotta: — Egy semleges ország közvetítésével felvetem a kapcsolatot a nyugati hatalmakkal. Ezt azonban, természetesen, a legnagyobb titoktartás mellett mondom el önnek. Remélem, nem él vissza a bizalmammal! A már sok tapasztalattal rendelkező Heinrici tábornok nem válaszolt Himmler szavaira. Szótlanul álltak egymás mellett. Hirtelen nyílt az ajtó és egy SS tiszt jelentette: — Reichsführer, az indulásra felkészültünk! Himmler és tisztjei néhány perccel kilenc óra előtt elutaztak a különvonaton. A főhadiszálláson maradtak rövid néhány perc alatt megállapították, hogy Himmlerék mindent, még a konyhafelszerelést is magukkal vitték, semmit sem hagytak ott. A luxusvonat nyugati irányban tűnt el... Heinrici a késő éjszakai órákban telefonon beszélgetett a német haderő volt szlovákiai főparancsnokával. — Himmler — panaszolta Heinrici — menekül a felelősség elől...! Most, amikor már semmin sem lehet segíteni, minden elveszett, adja tapasztalt tisztek kezébe a hadvezetést és a felelősséget... A Harmadik Birodalom utolsó napjai következtek... Az egész keleti frontszakaszon nagy és végső támadásra, az utolsó nagy csatára; az utolsó ütközetre készültek a Vörös Hadsereg alakulatai. Hitleréknek már a sokat lgérketett cső dafegyverek sem segíthettek. A Führer azonban még mindig remélt.. Hogy miben, azt valószínűleg ő maga sem tudta. A kritikus helyzetről azonban még beszélni sem mertek Hitler előtt. Egyedül Albert Speer hadfelszerelési miniszter merte Hitlernek megmondani az Igazat. — A háborút elvesztettük! — Irta Speer március 15-én keltezett levelében Hitlernek. — Ha ez így van — válaszolta Hitler —, akkor a német népnek vége, elveszett. — Mindent meg kell tennünk, hogy mentsük, ami még menthető, — mondotta március 18-án Speer Hitlernek. — Nincs jogunk hozzá, hogy az országot és a német népet a teljes pusztulásnak tegyük ki. Hitlert azonban ő sem tudta meggyőzni ... Március 19-én, Hitler szinte hihetetlennek hangzó parancsot adott: Németországot teljesen el kell pusztítani! Fel kell robbantani az összes villanyerőművet, víz- és gázmüvet, az utakat és víziutakat, kikötőket, hajókat és gyárakat, hidakat, mozdonyokat és szerelvényeket, mindent, aminek értéke van mindent fel kell robbantani, tönkre kell tenni! A szántóföldeket is fel kell égetni! Speer, aki éveken át hűségesen szolgálta Hitlert és a nemzeti szocializmust, dühösen mondotta jodl hadseregtábornoknak: — Hitler teljesen megbolondult! Tennünk kell valamit, hogy a teljes pusztulástól megmentsük az országot. Következő számunkban: HITLER UTOLSÖ PARANCSA... 18
