A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-15 / 20. szám
a szimői fizikus „Az elektromos áram az államszervezet alapja" *- mondotta Lenin. Valóban, elektromos áram nélkül életünk el sem képzelhető. Saját tapasztalatunkból tudjuk, milyen kellemetlen, ha áramszünet van, nem is szólva arról, hogy ezzel nagy gyáregységek bénulnak meg. Az elektromos áram az emberiség legnagyobb segítőtársa lett, megkönnyíti a fizikai és a szellemi munkát. Gondoljunk csak elektromos számológépeinkre, amelyek már az ember gondolatvilágát is túlszárnyalják, más égitestekre irányítják a rakétákat, egy új világ küszöbét képezik az automatizált gyárak, amelyeknek szinte vérkeringése az áram. Az elektromos áram gyakorlati felhasználásának előfeltétele a dinamó. Ennek feltalálása Szimő nagy szülöttje, Jedlik Ányos nevéhez fűződik. Jedlik Ányos 1800. január 11-én született. Kiskorában nagyon sokat betegeskedett, de a tanulásban mindig az élen járt a szimői iskolában. Egyik tanítója rábeszélte szüleit, hogy a gyermeket adják magasabb iskolába, mivel a nehéz munkára úgyis alkalmatlan. A fiatal Jedlik így kerül be a nagyszombati gimnáziumba, majd beiratkozott a pozsonyi bencés gimnázium negyedik osztályába. Az iskolaév elején azonban olyan súlyos betegség támadta meg, hogy ki kellett maradnia. Féltő gonddal, szomorú szívvel szállították vissza a szülői házba. „Hónapokig tartó vakságban és teljes rettegésben szenvedvén egy évi ápolás és lábadozás után üdült fel annyira, hogy a megszakadt iskolába való járást Pozsonyban, habár több évig tartó gyengélkedés mellett, de megkezdhette." A betegség ugyan továbbra is gyötörte, de iskoláit sikeresen befejezte. Hogy a tanulás ne kerüljön sok pénzbe, beiratkozott a bencések rendjébe, ahol ingyen folytathatta tanulmányait. A pannonhalmai kolostorba került Czuczor Gergellyel együtt, aki anyai ágon unokatestvére volt. Innét mint szerzetes Győrbe ment tanulni, majd jó előmenetele folytán tanítóként visszakerült Pannonhalmára. Az előírt tanári esküt 1822. november 4-én tette le és másnap már be is osztották a győri gimnáziumba tanárnak, ahol latint, magyart és történelmet tanított. Ugyanitt tanított unokaöccse, Czuczor Gergely is. Ebben az időben már behatóan foglalkozott fizika kísérletekkel. A kísérletek folyamán rájött, hogy ha az áram irányát kellő pillanatban ellenkezőre változtatja, akkor az áram mágneses erejével a mágnesrudat, vagy elektromágnest állandó forgásba lehet hozni. így született meg a világ első elektromotorja a szegényes győri laboratóriumban, 1829-ben. Az elektromotor továbbfejlesztése volt Jedlik egyik célja. Közel 1000 forintos költséggel, jórészt saját pénzéből kb. másfélmázsás modellt készített, amelynek további ■sorsa ismeretlen. Pásztéri András, aki a pozsonyi kir. akadémián 1809-től volt a fizika civil tanára, 1831. február 9-én meghalt. A főapát a fizikai tanszékre Jedliket nevezte ki. Ekkor Pozsonyba költözött és április 5-én megkezdte tanári működését. Jedlik győri tanárkodása idején komolyan foglalkozott a szódavíz gyártásával is. Ezzel több tudós is kísérletezett, de eredménytelenül. Jedlik ezt a problémát 1829-ben sikeresen oldotta meg, és ismertette az akkoriban német nyelven megjelenő Annalen der Physik und Chémie c. szaklapban. 1841. május 29-én Pesten a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlést szerveztek, amelyen Tognio Lajos a mesterséges ásványvizekről és az ásványvizet gyártó gépekről adott elő. Itt felszólalt Jedlik is, mivel maga is állított elő hasonló műszereket, azoknak bemutatását a következő nagygyűlésre meg is ígérte. A második gyűlésen szept. 6-án Jedlik mesterséges szénsavas vizekről tartott előadást. Közönsége kellemesen meglepődött, amikor Jedlik az ebédhez 100 palack általa készített, jéggel hűtött szódavizet szolgáltatott fel. Sőt, hogy az érdeklődők a vizek készítéséről is meggyőződhessenek, felfogadott egy napszámost, aki két napon át gyártotta a jégbehűtött savanyúvizet a közönség felüdítésére. A nagygyűlést ugyanebben az évben összehívta a fizika-földrajz-csillagászati szakosztály is. Jedlik elektromágneses forgóját ezen az előadáson mutatta be először, - sajnos eléggé későn — a nagyközönségnek. Erről a gyűlésről ezt írja o „Munkálat": „Hogy mindenkinek könnyen megérthetővé tegye, miképpen lehetséges a villanymágnesi erő által folytonos forgást eszközölni, egy nagyon egyszerű villanymágnesi forgonyt mutatott be, melynek az egyik mozgató villanymágnese a másik mozdulatlan villanymágnes kölcsönös és taszító ereje által igen élénk forgásba jőve." Az induktorok történetében magyar szempontból fontos Jedlik előadása. Az induktorok belső, több száz láb hosszú, vékony drótból készült tekercsét, kb. 2 mm-es drótból csévélt tekercs vette körül; a tekercs belsejében tetszés szerint lehetett egy lágyvas-rudat elhelyezni. Az induktorról így írtak a kor szakértői; „oly erős villanyütéseket okoz, milyeneket csak az igen nagyszerű Volta-oszlopok vagy igen hathatós rendes mágnesekkel ellátott mágnes villanyos műszerek által eszközölhetők. Ezen tekintetből indulva az említett sodrony tekercsi készítményt, mint a Volta-oszlopá. nál sokkal egyszerűbbet, a mágnesvillanyi eszközöknél pedig legalábbis ötször kevesebb költségbe kerülendők gyógyítási célokra könnyen alkalmazhatónak nyilvánító.“ Tehát Jedlik volt az első, aki abban az időben az induktort bemutatta és orvosi célokra ajánlotta. 1840-ben megválasztják a pesti egyetem tanárává, 1847-ben pedig egyetemi dékánná nevezték ki. Nagyon jellemző az a beszéd, amellyel Jedlik 1845. október 8-án a tanévnyitásra egybegyűlt tanítványokat üdvözölte. Ez volt az első alkalom, hogy a helytartó tanácsnak az 1843/4-i országgyűlési rendelete szerint magyarul szólhatott a hallgatókhoz. Kéziratban őrzött beszédéből idézünk néhány részletet. „Szeretett hallgatóim: Legelőször is honi nyelven szólítom önöket, hogy éldehessék azon örömöket, melyeket minden honát szerető magyarnak éreznie kell, midőn közkívónságot méltányló felséges királyunk a mm. m. kir. helytartó tanács útján honi nyelvünknek is kitárja tanodáink ajtajaít." Az 1848-as szabadságharcban is aktívan részt vesz. Palatin Gergely, volt rendtársa mondja róla ezzel kapcsolatban: „Még a szabadságharc idején történt, hogy az akkor már népfölkelők sorába tartozó veterán tudósunk nappal részt vesz az ország fővárosát, az akkor még ifjú Pestet védő sáncok fölépítésében, éjjel pedig laboratóriumába visszavonulva folytatja félbeszakított kedvenc művét, a nevezetes osztógépet." A szabadságharc idején az egyik tanársegéd; név szerint Gelenczei felbérelt egy embert, hogy tegye el láb alól Jedliket, mivel szerette volna elfoglalni helyét a pesti egyetemen. A szabadságharc leverése után, nem törődve azzal, hogy tudományos hírneve forog kockán, fellépett Czuczor Gergely és néhány diákja mellett. Czuczor ismert „bűne" a Riadó c. vers megírása volt. Czuczor ugyan nem tudta megmenteni a börtöntől, csupán enyhíteni tudta a büntetést. Jedlik szívesen foglalkozott fénytani kísérletekkel is. Ezeket sokszor össze is kapcsolta. Jedlik nevét világszerte híressé tették az ún. Jedlik-féle optikai rácsok, amelyeket a fényfelbontásná! használnak. Ezeket a rácsokat saját maga szerkesztette osztógépén állította elő. A gép az első átalakulás után 1 mm-re 150 vonalat tudott húzni. Sajnos ezt a gépet egy magát szerkovácsnak kiadó fiatalember elrontotta és így kárbaveszett Jedlik 21 éves fáradságos munkája. A gépet 1887-ben Palatin Gergely összerakta és végső formájában 2093 vonalat tudott húzni 1 mm-re. Ezenkívül Jedlik nevéhez fűződik még a „Fénytalálkozási kettős hasáb", feltalálása, amelyről a világ úgy tudja, hogy Nicholson fedezte fel, holott ő csak két évtizeddel később jelentkezett felfedezésével. Jedlik a galvánelemekből is nyert áramot. Próbálkozásait, kísérleteit siker koronázta. Ugyanis olyan erősségű áramot sikerült elérnie, amit már fel lehetett használni még vastagabb drótok meg. olvasztására és az ívfénynél is. Elemei erős hatásáról Kruesz Krizosztom naplójában így ír: „Az elnökséget Jedlik Ányos vitte, aki rendkívül érdekes dolgokat mutatott be magával hozott készülékével. Este az ősmonostor négyszögudvarán 22 elemből álló Jedlik-féle villanytelepet szerepeltettünk. A fény olyan erős volt, hogy dacára a holdtöltének, a templom tornya égni látszott és a szentmártoniak már a hegy felé tartottak, hogy a tüzet eloltsák. Az elemekkel egyidőben már más áramforrással is foglalkozott. Faraday kísérletei óta ismertes volt, hogy mágneses térben mozgó drótban áram indukálódik. Többen próbálkoztak ilyen gépezet szerkesztésével. Jedlik kutatásai közben rájött, a dinamó elvére. Nem kell acélmágnest alkalmazni, hanem a lágyvas csekély maradék mágnessége is elég egy kis áram termeléséhez. Ezt kell csak újra visszavezetni a lágyvas tekercsébe, az akkor erősebb mágnest ad, amely már erősebb áramot termel, s így a mágnes és az áram kölcsönösen felerősítik egymást. Jedlik a gép megszerkesztéséhez saját pénzén szerzett be bizonyos alkatrészeket, és így csupán 1861-ben vezette be az egyetem leltárába, mivel akkorra kapta vissza a kölcsönzött összeget. A tudományos világgal nem akarta megismertetni felfedezését, mivel úgy gondolta, hogy gépe még tökéletesítésre szorul. így Werner Siemenst tartja a világ a dinamó feltalálójának, holott ő csak 1867. január 17-én ismertette találmányát a berlini Tudományos Akadémián. Jedlik az első unipoláris dinamót alkotta meg, amelynél szellemes kapcsolással egyfajta mágnesség termeli az áramot, s így az tökéletes egyenáram. Feszültsége ugyan kisebb, s azért nem minden célra használható az áram, pl. az ívlámpához sem. Azt is felismerte Jedlik, hogy dinamója motorként működik, ha kívülről vezet bele áramot. Ezt fel is használta híres osztógépének meghajtásához. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy Bláthy Ottó közbenjárására a müncheni múzeuban 1928-ban Siemens dinamója mellé elhelyezték Jedlik dinamóját is, a következő felirattal: „Unipolar Induktor von Ányos Jedlik, Budapest 1861." Jedlik még nyugdíjas korában sem tudott lemondani szenvedélyéről, a pannonhalmi kolostorban is alkotott. Műszereit nem akarta elhagyni még utolsó perceiben sem. Mint kisdiák indult el Szimőről, de mint világhírnek örvendő tudós tért vissza látogatóba 1876-ban. Jedlik egyetlen hibájának róhatjuk fel, hogy veleszületett szerénysége miatt találmányait nem ismertette eléggé a szakközönséggel s legtöbbször csak akkor döbbent rá mulasztására, amikor tanulmányai ismertetésével, már más nevek alatt találkozott a nemzetközi szaklapok hasábjain. A fizikában elért sikereit felmérve nevét méltán tehetjük Faraday, Volta, Ampere neve mellé. Magyarországon több középiskolát, utcát neveztek el róla. Jedlik Ányos 1895. december 12-én halt meg. A Győri Városi Tanács díszsírhelyet adományozott számára. Sajnálatos, hogy szülőfalujában, Szímőo még egyszerű tábla sem jelzi szülőházát.
