A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-05-15 / 20. szám

A Slovnaft kHzelíban felépült egy új, modern, 6 emeletes széllé, 230 két- és egyágyas szobával, étteremmel és kávéházzal. A 6 emeletes épület a Slovnaft vldékrfil bejáré dolgozói és vendégek számára épült.

Az udvardi szövetkezet dohánytermelfl csoportja cigarettadohány termelésére specializálta magát. Képünkén: Zachar József csoportvezetó az üvegházi palántákban gyOnyürkOdik.

A bratlalaval egészségügyi szakközépiskola érettségizd diákjai kézül a fényképész Mokány Marikát és Agata Gultlovát szemelte ki, akik a belgyógyászati osztályon a diétás ételt szolgálják fel a betegeknek,

Vasárnapi meditáció

Vasárnap. Ez a szó hangzik legszebben a hét napjai küzlll. Vasárnap ú] szint ült az élet, a vasárnapnak sajátos varázsa van. Nem csürüg hajnalban az ébresztőóra, nem kell autóbuszon, vonaton, vagy gyalog rohanni a hétköznapok szürke forgatagába. Ezen a napon tovább alszik a család, ki-ki nagyokat nyújtózik a heti fáradalmaktól akarván megszabadulni. A gyerekek sem futnak iskolába, egy napra ők is megszabadultak a betűk és számok halmazától.

Jó a vasárnap, mert Ilyenkor Összejönnek a rokonok, Ismerősük, az ütfegek meg kiülnek a kiskertbe egy kis tercierére. És ki más várná Jobban a vasárnapot, mint a szerelmesek, hogy boldog sétát tehessenek a ligetben, vagy mulatságra mehessenek, összeslmulhassanak, táncra uerdülhessenek A sport kedvelői a hegyeket róják vagy a sportpályára Özönlenek, hogy a kerek bőrlabda kergetését figyeljék.

És a gazdasszony? Öt a vasárnap sent szabadítja meg a gondtól, főz, mos, varr, takarít. 0 vasárnap a hét nyolcadik napját dolgozza le. De Így is vágyva várja a vasárnapot, boldog, mert ünnepi ebéddel örvendezteti meg az egybegyttlt családot.

A hivő ember ünneplőbe öltözik, úgy ballag a vasárnapi mlsáre s olvasót tartva a kezében Imát mormol bűneiért, vagy vágyai beteljesülését kéri.

Az olvasni szerető ember könyvet, vagy újságot vjesz a kezébe s Így barangolja be a világ különböző tájait, tudomást szerez erről-arról, Ismeretlen emberek tetteiről, nagy találmányokról.

Van, aki meg csak úgy fotelban vagy a díványon kényelmesen elnyújtózva élvezi a vasárnapot. Szótlanul néz maga elé, vagy az ablakon át a nagyvilágba, s úgy mereng az élet folyásán. Mert jó Így csöndben, senkitől sem zavartatva, terveket szőni, elemezni, mit tettünk Jól, vagy rosszul az életben. Jó Így a kedvesre gondolni, aki valahol távol Jár tőlünk. Jó felidézni az élet szép napjait, pillanatait, gyermekkorunkat, vagy csak egy futó percet, s mélyet sóhajtva mondani, mily boldog ez az élet.

S mennyivel boldogabb lehetne még, ha az emberek csak egy kicsikét őszintébbek lennének egymáshoz, ha á kétszínűséget nem lepleznék kaján mosollyal vagy hízelgéssel. Mart niam kevés az olyan ember, aki „melegen“ kezet fog veled, lelkében mégis gyűlöl. Van, aki Irigy természetű, s keresi az alkalmat, hogy árthasson neked, megingassa pozíciódat a munkahelyeden.

S vajon miért? Miért ilyenek az emberek? Miért Irigykednek egymásra, miért? Miért fordulnak meg kaján mosollyal, ha utcasoron, vagy erdőszélen karonfogva látnak menni két embert. Miért? Talán már szeretni sem szabad az embernek? Miért szól két szív vonzalmába egy harmadik, amikor a szerelem két ember ügye, amely két ember eggyéválásában nyilvánul meg. Miért nem bízzák a döntést rájuk, kettőjükre? Talán azért, mert megöregedtünk. S az Irigység és a pletyka az öregség Jelel

Sokszor megállunk, ha egy-egy ú) házat látunk, vagy Ismerősünk autóval száguld el mellettünk, s Irigy szemmel nézünk utána: vajon hol vette ezt a házat, vagy autót? Én alig bírom a gyerekeket ruházni, ennek meg új lakása, autója van. De hol szerezte?

Miért Is van ez Így, amikor mindenkinek egyformán biztosit munkát ez a rendszer, amikor senki sem éhezik, mindenki szépen öltözik? Amikor az embernek van két egészséges keze, amely munkára termett. S ha már dolgos két kezünkről beszélünk, mely most vasárnap elhyújtózva ott pihen mellettünk a díványon, gondolkodunk-e azon, hogy mit müveinek ezek a kezek? Vajon nem tudnák-e erősebben megfogni a kapanyelet 8 mélyebben vágni a földbe, hogy ne nőjjön annyi gaz a növényben? Nem tudnának-e finomabban tapadni az apró kis csavarra, hogy gépeinken, a motorokban ne legyen annyi hiba? Nem tudná-e biztosabban a szövőgépbe húzni a fonalat, gondoskodni arról, hogy tartósabb legyen az anyag, szebb a ruha? S vajon ml lenne, ha csak egy téglával Is, de többet raknának fel az épülő falra, gyorsabban nőne az épület, Így több lenne a lakás.

Ha Így cselekednénk, több lenne a termés, több élelmet tudnánk biztosítani, nemcsak családunknak, de az egész közösségnek, a szocialista társadalomnak. Meg kell említeni ezt azért is, mert sok kárt okoz az, hogy vannak olyanok, akik csak magukat látják, maguknak igyekeznek mindent összeharácsolni, gyakran mások rovására, a társadalom kárára. Nyugodt-e a lelkiismerete annak az embernek, aki önzőn összeharácsolja magának a fél világot, emeletes palotát épít, ötzáras vaskerítéssel körülvéve? Elzárkózik a világtól, sehová sem megy, semmi sem érdekli. Nincs barátja, rokonaival nem fér össze. A film nem érdekli, olvasni nem szeret, a szórakozásra meg azt mondja, hogy az csak fiataloknak való.

Azt mondják az Ilyenekre: önző, csak magafelé hajlik a keze. De a kéz, a szív vágya, az ész parancsa szerint cselekszik. Mennyivel szebb lenne az élet, ha együtt éreznénk felebarátainkkal, rokonunkkal, munkatársainkkal, észrevennénk az embert, akivel együtt élünk és dolgozunk, s tudatunk úgy parancsolna kezünknek, hogy a másik emberen segítsen, a közösség számára Is termeljen. Mennyivel boldogabb az ember, ha az a tudat Járja át, hogy a magas palota a városnegyedben, az égbpnyúló gyárkémény vagy a sportpálya, amelyen a gyermekhad futkározlk az én két kezem munkáját dicséri, én is hozzájárultam, ha mással nem, hát egy téglával. Az ember csak akkor lehet elégedett, ha látja, érzi, hogy segített felebarátján, s hozzájárult ahhoz, hogy családja, munkatársa, barátja arcán mosoly ül, szépen öltözött, hogy örül az életnek.

Nem lenne haszontalan dolog, ha olvasás közben, a vasárnapi pihenő alatt elgondolkoznánk tetteinken, egymáshoz való viszonyunkon, azon, hogy milyenek vagyunk.

A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók KulttiregyesUletének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston. Postafiók C 39B, telefon 533-04 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és leválkézbesítő. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 9. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Cstredná expedíció tlaöe. Bratislava, Gottwaldovo nóm. 48-VII.

Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stúrova 4. Előfizetési díj negyed évre 19,30 Kös, fél évre 39.— KCs, egész évre 78.— Kös. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. K-22* 81393