A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-08 / 19. szám
Hajléktalanok a berlini utcán ifinmfim Néhány héttel ezelőtt figyelemre méltó könyv Jelent meg az amerikai könyvpiacon. A „The Last Battle“ című érdekes mű szerzője Corne ’ius Ryan. Korábban már „Leghosszabb nap“ című könyvével keltett világszerte nagy feltűnést. Cornelius Ryan három ős fél éven át a többmilliós pőldányszámban megjelenő amerikai revü, a Readers Digest munkatársainak közreműködésével egyrészt különböző országok levéltáraiban, másrészt szemtanúkkal folytatott beszélgetések alapján gyűjtötte össze az anyagot „Az utolsó ütközet“ című könyvéhez, melyben a Harmadik Birodalom összeomlását, Berlin elfoglalását és Hitler öngyilkosságinak eddig Ismeretlen részleteit tárja fel. Cornelius Ryan az első nyugati Író, aki szovjet katonai levéltáraikban és a szovjet hadügyminisztérium archívumában is tanulmányozta a második világháború dokumentumait, eddigi titkos Iratait. Az érdekes műből (közöljük az alábbi részletet. A fordítás Federmayer István munkája. Lassan telt az első tavaszi éjszaka. Mély, fekete csend borult az elsötétített Berlinre. A hold csak ritkán bújt elő a sűrű sOtét esőfelhők raOgfil, ezüstkévéjével megvilágítva az ég felé meredezO berlini romokat. Az utcák kihaltak voltak. Csak itt-ott hallatszott a járőrök csizmáinak ritmikus dobbanása. Felbőgtek a szirénák. Légiriadói A pincék mélyén dermedt félálomba merült asszonyok, gyerekek fásultan vették tudomásul, hogy ezúttal háromszáztizenhetedszer hullanak bombák a városra. Hellmuth Reymann vezérőrnagy, Berlin katonai parancsnoka a hohenzollerndammi főhadiszállásán dolgozott. Késő éjszaka volt, da pihenni, aludni nem tudott. Hellmuth Reymann vezérőrnagyot, ezt az ötvenhárom éves, ősz hajú hivatásos tisztet tizennégy nappal ezelőtt nevezték ki a berlini romhalmaz parancsnokává. A frontról hívták vissza Berlinbe, ahol mindjárt az első úrában nagy meglepetések érték. Hitler Berlint „Festungnak“ — erődnek nyilvánította, amely azonban csak a Führer fantáziájában létezett Egyáltalán nem készültek fel a város védelmére — noha Hitler regéket mesélt erről —, eddig még csak a védelmi terveket sem dolgozták ki. — Hogyan védjem mag Berlint a közelgő támadás ellen, he se katonaság, se fegyver ás lőszer nem áll a rendelkezésemre? •— tűnődött az első tavaszi éjszakán Berlin katonai parancsnoka. — £s lehetséges egyáltalában Berlin védelme... ? A német haderők valamennyi frontszakaszon gyors visszavonulást hajtottak végre. Nyugaton ellenállás nélkül, a keleti fronton pedig „tervszerűen szakadtak el az ellenségtől“ és új hadállásokba vonultak vissza. A tervszerű elszakadási hadműveletnek azonben még nincsen vége. A Vörös Hadsereg lelkesen harcoló katonáit már senki és semmi, még Hitler előre beharangozott „csodafegyvere“ sem tudja feltartóztatni. A második világégés nagynevű hadurai, Hitler dédelgetett hadvezérei — Rommel, Rundstedt, Kluge, Menetein már nincsenek. Meghaltak, vagy elűzték őket, most pedig igazán nagy szükség volna azokra, akik villámháborúikkal egymásután tiporták le az európai országokat és a szabadságot, életet szerető népeket. De létezik egyáltalán olyan ember, olyan hadvezér, aki fel tudná tartóztatni, meg tudná akadályozni a szövetségesek előretörését? ■ A hajnali csipős hidegben a 96-os birodalmi műúton egy nehéz páncélozott karosszériáié Mercedes kocsi tartott északi irányba. Gotthard Heinrlci vezérkari tábornok ült bundájába burkolózva a gépkocsivezető mellett. A Berlintől harminc kilométernyire levő főhadiszállásra tartottak. Mindketten szótlanul ültek. A gépkocsivezető lassan, óvatosan hajtott a romok, törmelékek között. Még a katonatisztek közül is csak nagyon kevesen tudták, hogy egy Berlin környéki erődben van a német haderő főhadiszállása. Az 58 éves Heinrich a szakemberek a Wermacht egyik legtapasztaltabb tisztjének tartották. Különösen a védelmi taktika terén volt elismert szaktekintély. A vezérkar szakértői őt szemelték ki a védelem irányítására. Az elvégzendő feladat nem volt egyszerű: fel kell tartóztatni az oroszok előretörését az Oderánál és minden körülmények között meg kell menteni Berlint! Csak néhány logikusain gondolkodó német tábornok ismerte oly alapossággal a keleti és nyugati frontszakaszok helyzetét, mint Heinricl. tzlg-vérig katona volt, a haditudomány kitűnő ismerője. Hosszú éveken át harcolt a keleti fronton, de már nem a villámháborút irányította, mint elődei, hanem a visszavonulást, az „ellenségtől való tervszerű elszakadási hadműveleteket“. Heinricl megfontolt, és erélyes ember volt. 1942. jannár 20-án nevezték ki a frontra a szétvert negyedik hadsereg parancsnokává. Heinricl sohasem tartozott Hitler kedvencei közé. Nyilt és őszinte viselkedése miatt a vezérkarban sem kedvelték. Hermann Göring 1943 végén Hitlernél panaszt emelt Heinricl ellen. Azzal vádolta, hogy a visszavonulás során nem teljesítette a Führer parancsát, Szmolenszkot — mint ahogyan azt parancsában Hitlar elrendelte — nem tette a földdel egyenlővé. A lakóházak mellett a véres katedrálisát sem pusztította el. Heinrich a Führer parancsának semmibevétele miatt hadbíróság elé akarták állítani. A vádra azonban Így válaszolt a vezérkar tisztjel előtt: „Ha Szmolenszkot elpusztítom, akkor katonáimmal nem vonulhattam volna ki a városból... Heinricit néhány hónap múlva egészségi okokból felmentették, majd 1944 őszén Magyarországra vezényelték s az 1. Német Péncélos hadosztály parancsnokává és az 1. Magyar Hadsereg felügyelőjévé nevezték ki. Hitler és közvetlen környezete azonban nem bízott Heinriciben. Állandóan a Gestapo és a Sicherheitsdienst kopói vették körül, minden tettét, lépését a legszigorúbban ellenőrizték A koratavaszi nap már magasan járt, amikor Heinricl a főhadiszállásra érkezett. Otközben újabb légiveszélyt jeleztek, azért vesztegeltek. Gnderian tábornok, a német vezérkar fönöke egyszerűen berendezett szobában dolgozott. Térképek, különböző iratok és Jelentések hevertek szanaszét a hatalmas Íróasztalon. — Őszintén bevallom — mondotta Gnderian Helnricinek —, Hitler hallani sem akar arról, hogy ön vegye át a védelem főparancsnokságát. Kinevezéséért egyedül én felelek. Hitlernek megmondtam, hogy ön az egyedüli ember, aki erre a feladatra megfelel. Gnderian ezután térképet vett elő és részletesen ismertette Heinriclvel az agyas frontszakaszokon levő helyzetet, majd órájára nézett és dühösen így szólt: — Három órakor a Fflhrernél kell lennem. így igazán nem lehet dolgozni! Naponta kétszer is órák hosszat, tétlenül ténfergek Hitler és társai körül, s üres locsogását kell hallgatnom. Fecsegnek, fecsegnek, de igazán nem tudom, minek. £s nekem köztük kell vesztegetnem el al a drága időmet. Heinricl tábornok Guderlan tábornok Jövőheti számunkban: Az államtitok című részletet közöljük Cornelius Ryan könyvéből
