A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-08 / 19. szám
párt nagy hibát követett el, s megtagadtam a további szolidaritást. Erre engem gyávának neveztek és üldözőbe vettek. Be akarván nekik bizonyítani az ellenkezőjét, önként jelentkeztem. — És most azt képzeli, hogy Ön okos ember? — Mit akar ezzel mondani? — Azt, hogy cselekedetének színvonala nem áll magasabban egy gimnazista cselekvési színvonalánál. — Nem igaz! Ha Ön tudná a közvélemény súlyát! — Eh, hagyjuk! Erről ön nekem ne beszéljen ... Közvélemény ... Hát ki csinálja a közvéleményt? Ha a közvéleményt csak egy órára Ide hoznák, mindjárt más lenne az a közvélemény. Különben, szerintem igen helyes, hogy Ön idekerült. — Hogyan? — Nagyon egyszerűen. Csak egy a baj, hogy maga egyedül került ide. Ha maguk mindanynyian — a pártvezetőség — idekerülnének, azt már nevezném valaminek, az igen. De így... egyenként nincs sok célja ... No, milyennek találja a háborút? — Maga gyűlöli a pártot? — Nincs okom imádni... — Mióta párttag? — Csak voltam. — És most teljesen szakított? — Teljesen. Szégyenlem magamnak bevállani, hogy volt idő, amikor én is hittem a pártban. Volt idő ... de csak volt. Ma ... én ... holnap? ... Többé soha! Én ma az ön pártját, bajtárs, az árulók, a gaz árulók és a bután elárultak tömkelegének tartom, amellyel szemben csak egy eszköz van: robbantani... szerteszét ... — Én belátom... hiba történt... — Nem igaz, nem hiba! — Hát mi? Gaztett. — Hogy érti ezt? Azt hiszi, hogy én... — Nem Önről van szó, titkár úr. Lehetséges, sőt, egészen biztos, hogy Ön a legbecsületesebben gondolja a dolgot. Azonban Ön nem jöhet számításba, ön értelmiségi, ön nem értheti meg a dolgozók osztályának a pszichológiáját, érdekét és harcának alapját. Ezt ma még az Ön személvében ts bizonyítva látom. A proletárbarát ideológiája — a proletáriátus ideológiája kell. hogv legven. amelv magától a nroletárélet hétköznapi praxisából éli ki magát... De hiszen vannak árulók a munftásvezérek között is... Ne sértődjön meg, hogy ilyen élesen támadom és ítélem meg az tnteligenciát, a munkásvezéreink — azok sem jobbak .. — Ne felejtse el: 1914 augusztusában nehéz volt a helvzet. — Mennyivel könnyebb ma, két év után? — Nehezebb .. — No . . bocsásson meg, hogy félbeszakítottam ... Mi volt 1914-ben az ok az eladásra, a hallgatásra? — Sok minden ... A világ proletáriátusa nem volt kész .. a barrikádbarc rémesnek. lehetetlennek látszott, a népek rohantak a háborúba és ha mi kezdtük volna, akkor elsöpörtek volna bennünket... — Azt hiszi, hogy a barrikádharc rémesebb, áldozatosabb lett volna ennél? — Nem. — No lássa! — Mondja kérem, mi a véleménye, mi lesz tói vább? — Az, amivel kezdeni kellett volna ... A fegyi verek vissza fordulnak ... az lesz ... — Úgy gondolja? — Látom... A hadseregben lazul a fegyelem, gyakori a dezertálás, fegyelmi vétségek, fogságbaszökés... — Én még ezt nem vettem észre. — Én már második éve vagyok itt. Látom. — Nos... — és itt lejjebb fogta'a szót, körülnézett — ha rehabilitálni akarja magát, itt meg van a lehetősége ... lazítani a fegyelmet... rámutatni a dolgok valódi értelmére... Először egyenként... majd később ... — De hiszen ez valóságos programi — Úgy van. — És párt van? Egy pillanatra elhallgatott, rámnézett és elmosolyodott. — Na gyerünk doktor, vigyük be még ezt a ládát... Körülbelül ez volt, amit beszéltünk. Én előttem valami kolumbusi, durva egyszerűségű igazságok keltek életre... — Ez valami koloszszálls volt! Megéreztem, hogy megint helyrebillen félrecsúszott egyensúlyom. Még egy ilyen dialógus... Most meg telefondrótot húznak. Már kergetnek is innen ... Megyek már. Pedig milyen jó volt itt.. . Egy letört deszka végén írtam. Már megint lövök ... * * # Ennek a levélnek az alsó végén volt az a nagy sáv, a vérhely, a levél alján pedig goromba elmosódott betűkkel egy pár szó: „az önkéntes eleset. aojó a jelén találta. Sanités 5 szd. 3. szakasz". És egy aláírás, amely K. betűvel kezdődik. m A névtelen katona levele. [Ügy látszik, a levél eleje mégis elveszett.} Tudod, hogy ágyúznak a nyavalyások, hogy megcsörren a kanál a katona szájában. A kő alá bujunk és várjuk a „szebb jövőt“. Egy kalandom volt a napokban. Rohamra jöttek. Rohamra .. . Nem irigylem őket érte. Négyszeres drótsövénv és ennek nek* Mind közelebb. közelebb. Én egy lövést se tettem. Nem emberszeretetből. Meg akartam őket nézni, figyelni. így mikor a félelemtől félörülten szaladnak. hogy hősök legyenek. fRendszerint csak „hősi halottak“ lesznek.! Hogv ugrálnak . Olvan fura. mintha emberformájú figurák rángatóznának... Az egyik — látom — lehasal. Mellette vagy három neki a drótnak, tépik, lőnek. Ö hasal. — Ahá ... ez okosabb a többinél — gondolom. Ez éppen szemben van velem. Elveszi a fegyvert ... — Nézd csak, még lelő! — gondolom ... Intek neki a kezemmel. Látom, tétovázik, majd mintha megértené, gyorsan mászik a feltépett drót alá, Fel szeretnék kiáltani: — Fiúk! Ezt ne lőjétek!... ez az én „elleni ségem“. Balfelől már összementek. Hallik az,„avanti" meg a „rajta“... Micsoda nyávogás! Nem aka-. -rok, de reszketek. Elfog az idegesség. Az agyamban csak egy szó: Miért, miért, miért.., Valaki rángat: — Gyorsan, futás, betörtek a szomszéd szá-> zadnál! Nem mozdulok. Keresem, nézem a katonámat. Nézd csak, már átbújt a dróton, már itt van ... No, most idejön és együtt futunk... Hová? Hátrafelé valahová. Hátam mögött valaki ordít: — Vissza, nem hallod? Vissza! Ekkor az én katonám feltápaszkodik, már látom az arcát is. Az arca komoly, egyszerű. Most, most felemeli a fegyverét és céloz. Énrám — érted — egyenesen belém ... A golyő zúgva zeng el a fejem felett. Már szaladok, beleugrok az árokba, érzem, hogy két újabb golyó is utánam zizzen ... Ez lövi — érted — ezt ő lövi belém ... ja, egészen megfeledkeztem róla, találkoztam itt a kerületi titkárunkkal. Nagyon oda van. Kezdtem vele beszélgetni, megmondtam neki úgy enyhén. Ügy látszik igen naiv, értelmiségi,aki meg volt győződve a maguk igazságáról... változik. Remélem, hamar a miénk lesz. Mi újság odahaza? írj. A mieinkkel mi van? Írj meg mindent... Itt, látod, nincsen sok ú]-. ság ... egyelőre ... de ha jól ítélem meg .,, (A levél itt megszakadt.1 ■ Az író válasza: Kedves Doktorom! Nagyon megörvendeztetett levelével. Sietek biztosítani, hogy egykori fogadalmamról nem feledkeztem meg. Ezeket az írásokat igen alkalmasnak találom arra, hogy bemutassam velük, milyen rémes volt az 1914-es háború. De egyszersmind azt is be lehet velük bizonyítani, milyen borzalmas volt ebben a háborúban az. hogy azok harcoltak, akiknek mindig a legkevésbé állt érdekében. S harcoltak a szociáldemokrata párt vezetőinek gyávasága miatt, akik vérbefullasztották elpuhult. céltalanná vált Internaeionáléjukat. Én. mint sok más velem egykorú ember, politikai iskolámat a háborúban végeztem el és ennek kidomborodó igazságai voltak az útmutatóim. Most. hogy újra a háború veszélye előtt állunk, egy pillanatra sem engedjük magunkat céltalan pacifizmussal áltatni. Mi ellene vagvunk a háborúnak, de annak a háborúnak, amelynek az osztályok között kel! majd lefolynia, hívei vagyunk. Ez a háború eljön és — lesz az igazi és utolsó háború Az ön öccsének és a névtelen katonának levelét azért találom alkalmasnak a közzétételre, mert úgv látom, hogy azok tartalma szintén a fenti igazságokat bizonyít'» Moszkva, 1927. július 1? Tisztelettel maradóit v Zalka Máté 11
