A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-05-01 / 18. szám

hát a csallóközi nádnak nincs pár­ja... A diákok tanulmányi eredménye lényegesen jobb mint odahaza volt. Ez a közösségi élettel magyaráz­ható, azzal, hogy a gyermekek rendszeresen készülnek tanítói fel­ügyelet alatj^ A gyengébb diákok számára külön tanulási órák is vannak. Belátogatunk a VII. osztályba, éppen földrajzóra volt. Amíg Jezsó Lászlóné a névsorban böngészett, a diákok arcán nem láttam az ilyen­kor szokásos feszültséget. A karok kószált erdeje emelkedett a ma­gasba, a gyerekek valamennyien felelni szerettek volna. Megtudtuk azt is, hogy hasonló az érdeklődés más órákon is. Jezsóné a végén Nagy Lacit szólította a táblához. Tanúi voltunk annak, hogyan le­het kapni egyest, amelyhez nem fér kétség. Szép környezetben, bőséges ellá­tásban részesülnek a gútai gyere­kek, mégsem feledkezhetünk meg arról, hogy szüleiktől, rokonaiktól, az ismerős hazai tájtól több mint 300 km-nyire élnek. A honvágy na­gyon erős érzés, előle nem szaba­dul a leggondatlanabb gyermek sem. Am a kis „hajótöröttek“ tud­ják, hogy otthon szüleik már új há­zat építenek és a nyári szünidőt a hosszú „kirándulás“ után otthon tölthetik már. PETRlK JÖZSEF általában a közösségi élet hat ked­vezően a diákok előmenetelére, hangulatára, sőt olyan képességek kibontakozását is elősegíti, ame­lyek otthon a falusi élet adta kör­nyezetben talán meg sem nyilvá­nulnának. Ezzel itt elsősorban azokra a kézimunkákra gondolok, amelyek a gyerekek ügyességéről és találékonyságáról tanúskodnak. A gyerekek, akik azelőtt csak ki­vételesen vetődtek el a hegyvidék­re, fénjtőfák árnyékába, az új kör­nyezetben mindent a kívülálló sze­mével értékelne. Számukra a fe­nyőtoboz nem egyszerű fatermés, de új tárgy, nem mindennapi forma is. A táj, a tárgyak alakja és szí­Azt hiszem, nem árt ha mind­járt az elején tisztázom: a Paradi­csom, amelyről szó van nem a bib­liai. Annyi azonban tény, hegy a kettő között lehetne találni némi rokonságot. Amaz az elrugaszko­dott képzelődés szépségekben és javakban bővelkedő, megfoghatat­lan terméke, ez pedig, amelyet meglátogattam, szerényebb ugyan, de valóságos, elérhető hely; a Ma­­gas-Tátra gyermekparadicsoma. Fennállása óta sokezer külföldi és hazai gyermek töltött benne „pa­radicsomi“ napokat. Ebben az is­kolai évben a gyermekparadicsom nem az eredeti célját szolgálja. A korszerűen berendezett és a leg­újabb oktatási és nevelési módsze­reket alkalmazó intézet folyosóit és termeit magyar beszélgetés, a magyar szó zenéje tölti be. Gútai árvízkárosultak gyermekeit helyez­ték el benne, a fiúk és lányok itt találtak ideiglenes otthont, iskolát, a felnőttek figyelmességét és sze­­retetét, — mindent, amitől meg­fosztotta őket a pusztító árvíz. A gyermekparadicsom egyike an­nak a kilenc központnak a Magas- Tátra vidékén, amelyekben együtt­véve 450 gútai tanulót helyeztek el. Bátrán állíthatjuk, hogy a gyere­kek is olyan gondoskodásban ré­szesülnek, amilyent otthon a szü­lők legjobb akaratuk mellett sem tudnának jelenleg biztosítani. A közös készülés a leckéből, a sza­badidő szervezett kihasználása s ne nem csupán értelmükre, a kép­zeletükre is erősen hat a kirándu­lások alkalmából összegyűjtött ágacskákból, tobozpikkelyekből, színes szikladarabokból fénykép­tartókat, menedékházikókat, kilátó­­tornyokat és más érdekes tárgya­kat komponálnak. Egy dologban azonban pótolhatatlan volt a szü­lőfalu. A házikók falához szüksé­ges nádat otthonról kértek — mert látogatás a paradicsomban Falu végén kurta kocsma „Falu végén kurta kucsma ...“ Ha valaki manap­ság így jelölné meg a különböző vendéglőket, bü­féket, sőt talán az eszpresszókat is, nyugodtan vá­dolhatnánk anakronizmussal, esetleg hitelrontás­sal. Lehet az Is, hogy a vállalat egyszerűen becsü­letsértésért perelné be az illetőt, mert a kocsma elnevezés alett a legtöbben valami rosszhírű lebujt képzelnek el. Pedig a kocsma létezik, hívják azt akárhogy, s hangos ma is, bár a népzenét sok helyen felvál­totta a wurlitzer, esetleg a környék zenekedvelő Ifjúságából összetákolt big-beat csoport, s az lvá­­azat tovább folyik, s a verekedés úgyszintén. Tanú rá Bratislava több vendéglője, büféje, sőt mulatóhelye Is, de elsősorban a bírósági irattár, ahol a múlt évben az összes bűnügy 14 százalékát tették ki az alkohol hatása alatt elkövetett vereke­dések, késelések stb. Barátunk — nevezzük Erős Pistának — előtt nem volt titok, hogy milyen hatással van rá az alkohol. Hiszen 1963 óta háromszor volt büntetve. Két íz­ben részegeskedésért, egyszer pedig garázdaságért és könnyű testi sértésért. Ez a 32 éves — egyéb­ként kiváló munkás — minimális alkoholfagyasz­tás után is elveszíti a fejét, s ilyen állapotban Ile­­galább is Toldi Miklósnak képzeli magét, aki bu­zogány helyett, no . .. de kezdjük az elején. Minden iszákosnak megvan a törzshelye, ahol otthon érzi magát. Ha esik, ha fúj, akkor la felke­resi, hogy magához hasonlókkal mulatozzék. Pista barátunk se sajnálta a fáradságot, s mukahelyéről egyenesen a jó messze lévő kedvenc kocsmája felé vette útját, anélkül, hogy akár egy szóra Is megállt volna idős szüleinél, akik Ismerve fiúk „hősies" természetét, naponta szivszorongva várták hazatér­tét. Pista már régen kiitta első korsó sörét, per­sze egy kupica erőssel, amikor sógornője, Olga állt meg asztala mellett. — Most jövök tőletek, azt üzeni anyád, hogy gye­re rögtön haza, mert... Pistának esze ágában sem volt abbahagyni a szó­rakozást, márcsak azért sem, hogy a társaságában lévő úr és hölgy ne gondolják róla, hogy szopós gyerek, akit anyja hozzáköthet az asztal lábához. Inkább még a sógornőjét is rábeszélte, hogy igyon meg velük egy féldecit. Így aztán a társaság né­gyesben maradt. „Te, Böske...“ állt meg az asztaluk előtt egy jóképű fiatalember. S mielőtt még tovább folytat­hatta volna a megkezdett mondatot, barátságosan rátette kezét a két egymás mellett ülő nő vállára. Erős Pistának se kelett több! Mint bősz Othelló ug­rott fel, s támadt az ismeretlenre. — „Veszed le azonnal a kezedet a sógornőm vál­láról!" — kiáltotta és ütni akart. De a fiatalem­ber rögtön bocsánatot kért, mire kézfogással azon nyomban megpecsételték a békét. Csakhogy Pista alkoholtól elhomályosult agya nem tudta elfelejteni a „sértést". Egy óvatlan pil­lanatban otthagyta az asztalt és odaállt a mit sem sejtő „ellenfele“ elé. — Na gyere, gyere, te szoknyavadász, most meg­mutatom, hogy ki az az Erős Pista! . ..“ S mielőtt valaki is közbeléphetett volna, a két ember a körülállók legnagyobb szórakozására, már egymásnak is esett. — Pali, Pali. . . ! — szólongatta valaki a megtá­madottat. Az jobbra fordult, de abban a pillanat­ban Erős Pista már le Is harapott bal fülkagylójá­­ból egy jó darabot. A fájdalomtól elkábulva, Pali elengedte Pistát, aki kihasználva a pillanatnyi za­vart, úgy efutott, hogy bottal üthették nyomát. Vallka, Pali asztaltársnője egyszerre csak lehaj­tott. Valami rózsaszínű fénylett a sötétre olajozott padlón. Mint akit vipera mart meg, dobta le ismét. — A fül... A füled darabját találtam a földön! — sikoltotta s miközben a rémült lányt barátnői igyekeztek megnyugtatni, a főpincér elegáns fehér szalvétába burkolva, átnyújtotta a károsultnak az apró csomagocskát... ■ Hála a bratislaval plasztikai sebészet Dgyeskezfi orvosainak, Pall a tárgyaláson teljesen ép füllel jelent meg. Viszont Pista hősiessége a bírói emel­vény előtt teljesen elpárolgott. Azzal védekezett, hogy csak a fivére családi nyugalmát akarta véde­ni, mert bizony olyan hirek is keringtek a környé­ken, hogy a sógorasszony ltt-ott szívesen lép fél­re... Ami pedig a fület illeti, nem érzi magát bű­nösnek, mert műfogsora nem olyan érzékeny, mint eredeti fogai voltak, viszont úgy látszik, hogy erő­sebb. Erős volt az ítélet is. Letöltése után Erős Pista még hónapokig rágódhat ostoba kiállásán, mely* a károsultnak nem kis fájdalmába és 21 napos mun­kaképtelenségébe került. A bíróság ugyanis mind­ezt koronára átszámítva „számlázta" ki Pistának. Ami pedig „törzskocsmáját" Illeti, azt azóta Is messzire elkerüli, nehogy az ő fülét rágja most ott a gúny vagy káröröm. DR. STARX LÁSZLÓ rrm 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom