A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-05-01 / 18. szám

ERNEST HEMINGWAY:

Háromnapos szélvész

Az eső megállt, amikor Nick befordult a gyümölcsösön keresztül vezető útra. A gyümölcsöt már leszedték, az őszi szél átfújt a csupasz fák között.

Az út a dombtetőn ért ki a gyümölcsösből, üres tornácé házikó állt fenn, füst szállt fel a kéményből. Hátul volt a garázs, a tyúkketrec és a cserjés, mint valami sövény, az erdőn innen húzódott meg. Nézte, hogy a nagy fák nagyokat hajlanak a szélben. Ez volt a beköszöntő őszi vihar.

Mikor Nick átvágott a tisztáson a gyümölcsös • fölött, a htkzikó ajtaja kinyílt, s Bili lépett ki rajta. A tornácon megállt, nézett.

— Szevasz, Wemedge - mondta.

— Szevasz, Bili - mondta Nick, és felment a lépcsőn.

Egymás mellett álltak, s nézték a tájat, szemük végigfutott a gyümöcsösön, át az úton, az alsó földeken és a kiszögellő tópart fáin. A szél egyenesen a tóra fújt.

— Derekasan fúj — mondta Nick.

— Három napig igy fog fújni — mondta Bili.

— Apád benn van? - kérdezte Nick.

— Nem. Elment a puskával. Gyere be.

Nick bement a házikóba. A kandallóban nagy tűz éaett. Zúgott benne a szél. Bili becsukta az ajtót.

— Iszol valamit? — kérdezte.

Kiment a konyhába, s két pohárral meg egy . korsó vízzel jött vissza. Nick levette a whiskys üveget a kandalló feletti polcról. '

— Ez az? - kérdezte.

— Ez — mondta Bili.

A tűz előtt ültek, s itták az ír whiskyt vízzel.

— Príma füstös'íze van - mondta Nick, s poharán át nézte a tüzet.

Kinyújtotta lábát a kandalló felé, és a cipője most gőzölni kezdett a tűz mellett.

— Jobb, ha leveszed a cipődet — mondta Bili.

— Nincs rajtam harisnya.

— Vedd le, szárítsd meg, majd én hozok neked harisnyát — mondta Bili. Felment a padlásszobába, Nick hallotta, amint a feje fölött járkál. Fenn nyitott hely volt a tető alatt, Bili, az apja és ő, Nick, néha ott aludtak. Hátul volt egy öltözőfülke. Félrevitték a függőágyakat az esőből, és gumilepedőkkel letakarták őket.

Bili egy pár vastag gyapjúharisnyával jött le.

— Hűvös van már harisnya nélkül mászkálni *mondta.

— Úgy utálom, hogy újra fel kell venni — mondta Nick. Felhúzta a harisnyát, és visszahuppant a székbe, lábát a tűz előtt álló ellenzőre tette.

— Behorpasztod az ellenzőt — mondta Bili. Nick átdobta lábát a kandalló párkányára.

— Van valami olvasnivalód? — kérdezte.

— Csak az újság.

Bili levette a whiskys üveget. Nagy keze egészen átfogta. Whiskyt öntött, Nick tartotta a poharat.

— Mennyi vizet?

— Ugyanannyit.

Leült Nick széke mellé a padlóra.

— Jó, mikor megjönnek az őszi viharok, mi? — kérdezte Nick.

— Klassz.

— Ez a legjobb évszak.

— Pokoli volna a városban lenni — mondta Bili.

— Szeretném látni a profi bajnokságot - mondta Nick.

— Azt mindig New Yorkban vagy Philadelphiában tartják mostanában — mondta Bili.

— Kiváncsi vagyok, .nyer-e valaha a Cardinális zászlót?

— A mi életünkben ugyan nem - mondta Bili.

— Húha, tisztára megbolondulnának tőle — mondta Nick.

— Emlékszel, mikor egyszer olyan jó formában voltak a vasúti szerencsétlenségük előtt?

— Azám! - mondta Nick visszaemlékezve.

Bili átnyúlt az ablak alatt álló asztalra a könyvért, amely címlapjával lefelé feküdt, akkor tette le, mikor az ajtóhoz ment. Egyik kezében poharát fogta, másikban a könyvet, s háttal Nick székének támaszkodott.

— Mit olvasol?

— A Richard Feverel-t.

— Nem tudom átrágni magam rajta.

— Rendes munka — mondta Bili. - Nem rossz könyv ez, Wemedge.

— Mid van, amit még nem olvastam? = kérdezte Nick.

— Olvastad az Erdei szerelmesek-et?

rr Ajaja. Az az, amiben minden este csupasz

kardot raknak maguk közé, úgy fekszenek le.

— Jó könyv az, Wemedge.

— Klassz könyv, csak azt nem értettem soha, mire jó a kard? Egész idő alatt élivei felfelé kell állnia, mert ha eldől, nyugodtan átgurulhatsz rajta, , és nem történik semmi baj.

— Az jelkép - mondta Bili.

“ Igaz — mondta Nick —, de nem praktikus.

— Olvastad a Bátorság-ot?

— Pazar — mondta Nick. — Az aztán a könyv. Az. az, mikor az öregje egész idő alatt kergeti a fiút. Van más Walpole-od?

“ A sötét erdő — mondta Bili. — Oroszországról szól.

— Mit tud Walpole Oroszországról? — kérdezte Nick.

— Fogalma sincs róla. Az ember sose ismeri ki magát ezeken az íróféléken. Lehet, hogy gyerekkorában ott volt. Egy csomó titkot tud róla.

— Szeretnék találkozni vele — mondta Nick.

— Én Chestertonnal szeretnék találkozni - mondta Bili.

— Bár itt volna — mondta Nick —, kimennénk horgászni a Voix-hoz holnap.

— Nem biztos, hogy szívesen jönne horgászni

— mondta.

— Szívesen hát — mondta Nick. - Azt hiszem, ő köztük a legkülönb gyerek.

— Ez ez — mondta Nick. — Azt hiszem különb gyerek, mint Walpole.

— Persze, hogy különb gyerek - mondta Bill.

— De Walpole különb író.

— Nem tudom - mondta Nick. - Chesterton klasszikus.

— Walpole is klasszikus — erősködött Bill.

— Bár itt volna mind a kettő — mondta Nick.

Elvinnénk őket holnap horgászni a Voix-hoz.

— Igyuk le magunkat - mondta Bili.

— Rendben van - egyezett bele Nick.

— Az öregem nem törődik vele - mondta Bili.

— Biztos vagy benne? - kérdezte Nick.

— Tudom - mondta Bili.

— Máris be vagyok csípve - mondta Bili.

Felállt a padlóról, és a whiskys üvegért nyúlt.

Nick tartotta a poharat. Szeme rászegeződött, míg Bili töltött.

Bili félig öntötte a poharat whiskyvel.

— Tölts bele vizet — mondta. — Már csak egy pohárra való van.

— Nincs több? - kérdezte Nick.

— Van bőven, de apa nem szereti, ha új üveget nyitok.

— Persze - mondta Nick.-Azt mondja, az üvegnyitogatás teszi alkoholistává az embert.

— Hogy van a papád? - kérdezte tiszteletteljesen.

— Jól - mondta Bili. - Néha kicsit megvadul.

— Klassz fiú - mondta Nick. Vizet töltött poharába a korsóból. A víz lassan keveredett el a whiskyvel. Több volt a whisky.

— Meghiszem azt — mondta Bili. '

— Az én öregem is rendes fiú - mondta Nick.

— Csuda rendes — mondta Bili.

— Azt mondja, soha életében nem ivott — mondta Nick, mintha valami tudományos tényt közölne.

— Hát hisz orvos. Az én öregem festő. Az nagy különbség.

— Sokat vesztett vele — mondta Nick bánatosan.

— Sose tudhatod - mondta Bili. - Mindenért kárpótolhatja magát az ember.

— Maga is azt mondja, hogy sokat vesztett vele — vallotta be Nick.

ültek, bámultak a tűzbe, és ezen a mélységes igazságon tűnődtek.

— Hozok egy hasábot a hátsó tornácról = mondta Nick. Míg a tűzbe bámult, észrevette, hogy az már csak pislákol. És azt is meg akarta mulatni, hogy állja az italt, és attól azért gyakorlatias marad. Még ha apja soha egy kortyot se kóstolt, Bili akkor se fogja berúgatni, mielőtt ő maga is be nem rúgna.

— Hozz egy nagy bükkhasábot — mondta Bili. Ö is tudatosan gyakorlatias volt.

Nick a konyhán keresztül hozta a tüsköt, s menet közben lelökött egy fazekat a konyhaasztalról. Letette a tuskót és felemelte a fazekat. Aszalt sárgabarack ázott benne. Gondosan felszedte a padlóról az összes barackot, némelyig a tűzhely alá gurult, és visszarakta a fazékba. Vizet is mert rá az asztal mellett álló vödörből. Igen büszke volt magára. Teljességgel gyakorlatiasan viselkedett.

Bement kezében a tuskóval, Bili felkelt a székről, és segített a tűzre tenni.

— Klassz tuskó — mondta Nick.

— Tartogattam a rossz időre - mondta Bili. s Ilyen tuskó egész éjszaka ég.

10

I