A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-01 / 18. szám
Kubai parasztcsalád Fürdőmedence az egyik lelhőkarcoló második emeletén Gaucho |z 1959-es kubai forradalom s az Egyesült Államoktól való függőség megszüntetése óta már néhány Igen szép eredményre tekinthetnek vissza a kubaiak a nemzetgazdaság, az Iskolaügy és a mezőgazdaság területén. Pedig a feltételek nem könnyűek. Az előző rendszerek örökségeként a mi viszonyainkhoz képest elképzelhetetlenül alacsony a falusi lakosság életszínvonala. Alkalmam volt keresztül-ikasul beutazni a szigetországot, nemcsak a nagyvárosokat, de a legtöbb vidéki körzetet és sok falut is, s nem tagadhatom el, milyen hatalmas ellentéteket tapasztaltam. Láttam felhőkarcolókat Havanna Vedado negyedében, meseszép villákat Havanna és más városok luxusnegyedeiben, csodás tengerparti strandokat, fényűző szállókat és üdülőtelepeket — de láttam nyomorúságos kunyhókat Is, melyekben még a falusi lakosság többsége él, s láttam, milyen kezdetleges eszközzel művelik földjüket az egyénileg gazdálkodó kubai parasztok. A különbségeket csak — évszázadokban lehet kifejezni. Kuba — mint tudjuk — az amerikaiak üdülőtelepe volt a múltban; Itt kerestek a Jenkik pihenést és könnyű kalandokat. Ez az egész országra rányomta bélyegét. Cukornádon és dohányon kívül Kubában lényegében semmit sem termeltek, az ország nemcsak iparcikkekben, de élelmiszerben is behozatalra szorult. Még modern halászflottával és halfeldolgozóíparral sem rendelkezett. Néhány éve már, hogy az USA — válaszul az amerikai vállalatok államosítására — kereskedelmi blokád alá helyezte Kubát, s ennek elfogadtatására szeretné bírni az Egyesült Államok szövetségeseit Is. Ez a szándék nem vált valóra. Magam láttam a kubai kikötőben francia, angol, kanadai és más nyugati országokból fontos árucikkekei szállító hajókat. S bár a gazdasági blokád nem érte el a célját: a kubai nemzetgazdaság megsemmisítését — hála a szocialista országok nyújtotta segítségnek —, mégis nagy mértékben fokozza a gazdasági nehézségeket azzal, hogy Kuba kénytelen a szükséges termékeket Európából és Ázsiából behozni, ami igen megnöveli a szállítási költségeket. A kormány ezen úgy kíván segíteni, hogy Intenzíven szorgalmazza a hazai nyersanyagforrások kihasználását. Kubában kétségtelenül nagyok a gazdasági lehetőségek, megvannak rá — a kereskedelmi blokád ellenére is — a reális feltételek, hogy bizonyos időn belül nagy ütemben fejleszthesse gazdaságát s ezzel együtt Latin-Amerikában elképzelhetetlen mértékben emelje a lakosság életszínvonalát. A kubai példa vonzó Latin-Amerika elnyomott pépei számára. S ez a legfőbb szálka a Jenkik szemében. Havannában normálisan lüktet az élet. A tengerparton gyerekek és felnőttek horgászának. A Maleconon és a többi sugárúton — a fővárosnak 1 600 000 lakosa van — végtelen sorokban robognak az autók. Este hihetetlenül felfokozódik az élet az utcákon, s éjfél utánig tart. Ez normális Jelenség a hasonló éghajlatú vidékeken. De közben Havanna dombjain légelhárító ágyúk torka mered az ég felé. Nem lehet csodálkozni rajta, hiszen bármely irányban is tekintettem ki a Habana Libre szálló felhőkarcolójának ablakából, a Havannai-öböl előtt majd mindig ott láttam egy amerikai cirkálót. A szokás hatalma? Vagy azt akarják demonstrálni, hogy még mindig gusztusuk van erre a borsos „falatra“? A kubaiak már a múltban is bebizonyították és most is tudomásukra adják azoknak, akiket illet, hogy nem félnek a fenyegetéstől. A szigeten még mindig partraszállnak időnként Floridában és Guatemalában kiképzett terrorista csoportok, melyek pusztítanak, gyilkolnak. Ezeket a csoportokat azonban nem támogatja a lakosság, és igen gyorsan megsemmisítik őiket. Egy idő előtt különböző diverzáns akciókra került sor a nagyobb városokban. Válaszul üzemi őrségeket szerveztek, s most a dolgozók maguk őrzik a gyárakat, üzemeket. Azóta a szabotázsakciók teljesen megszűntek. Kuba népe a békés szocialista építés útját választotta — nem a kubaiak tehetnek róla, hogy közben egyik kezükben mindig ott kell, hogy legyen a fegyver. HALOUSKA JAROSLAV A szerző felvételei
