A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-24 / 17. szám
Mai számunk tartalmából: Füleld gondok. Keszeli Ferenc riportja a 4. oldalon Magasan terein a kenyér. Mács József riportja a 7. oldalon. Szépség és erő művészete. Sportbeszámolónk a 20. oldalon. A Csehszlovákiai Magyar Dolgosók KoltűregyesUletének hetilapja. Megjelenik minden vatárnap. Fűszerként» Major Ágoston PostaflAk C 398, telefon 833-04. Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata, elOflsetAseket elfogad minden postahivatal Aa levélkésbesltó. Szerkesztő bizottság: Egri Viktor, GAly ívta, Gynreslk JAzzef, L8- ' rlncz Gyula, Mács IAzsef, Ozsvald Árpád, dr. Szabd Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, jesenského 9. Külföldre szAlA előfizetéseket elintéz: PN8 — Ostredná ezpedlcla tlaCe. Bratislava, Gottwaldovo nám. 48-VIl. Nyomja a PRAVDA nyomdaválialat, Bratislava, Stúrova 4. Előfizetési díj negyed évre 19,50 KOs, fél évre 30.— Küs, egész évre 78.— KOs. Kéziratokat nem OrzOnk meg és nem kftldttnk visz-Juraj Zvarával, egy érdekes könyv* írójával 1. Mi késztette arra, hogy a magyar nemzetiségi kérdéssel behatóan foglalkozzék? 2. Milyen volt könyvének kritikai visszhangja? 3. Hogyan értelmezi és magyarázza a XIII. pártkongresszusnak a magyar nemzetiségre vonatkozó tézisét? IMár bölcsész koromban érdekelt a nemzetiségi kérdés, és főképpen a XIX. századi szlovák— ■ magyar kapcsolatokat tanulmányoztam. Diploma munkámat Is a nemzetiségi kapcsolatokról készítettem. Noha később ismét visszatértem a szlovákmagyar kapcsolatok vizsgálatára, a cseh és szlovák viszonyt kezdtem tanulmányozni. Ez a téma azonban túlságosan terjedelmesnek bizonyult és az adott időszakban az elmélyültebb vizsgálathoz szüksőg3s feltételeim sem voltak meg. 1957-től kezdve egyre jobban vonzott a gondolat, hogy előbb a Nyugat-szlovákiai kerületben élő szlovák- és magyar nemzetiségű lakosság kapcsolataival, később pedig a Csehszlovákiában élő egész magyar nemzetiség 1918-tól tartó fejlődésével foglalkozzam. Kezdetben csupán a helyzet leíráséra gondoltam, de a problémák, amelyekksl Időközben találkoztam, egyre mélyebb és sokoldalúbb vizsgálódást követeltek; a kérdések komplex vizsgálatára késztettek. Csupán Ideológiai kérdésekkel szándékoztam foglalkozni, de ugyanakkor a konkrét gyakorlatot, a való helyzetet is meg kellett vizsgálnom. Egybe kellett vetnem Csehszlovákia Pártja politikai alapelveit ős a párt határozatait a gyakorlattal, azzal, hogyan érvényesülnek ezek a határozatok az állami szervek és a dolgozók tömegszervezete'nek mindennapi munkájában. Igénybe kellett vennem a történelmet is, ahol számos ,,vadhajtásra“ bukkantam (pl. az 1945—48 közötti években, stb.) Egyre jobban megértettem, hogy a szocializmusban a nemzetiségi kapcsolatok nemcsak Ideológiai, de gyakorlati-politikai kérdést is Jelentenek. A nemzetiségi kapcsolatok megoldásában elért kétségtelen sikerek mellett ugyanis maradtak még problémák, amelyeknem feltárásában és megoldásában segédkeznünk kell Ez az álláspont az illetékes pártszerveknél teljes mérvű támogatásra talált, rendelkezésemre bocsátó'ták az összes nyilvános és bizalmas dokumentumokat. Jelentős segítséget nyújtottak a különböző intézmények. továbbá a magyar és szlovák elvtársak is, akik támogattak .nyelvtudásbei! fogyatékosságaim áthidalásában. Ogy hiszem azonban, hogv mindez még kevés lett volna a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos objektív nézet kialakítására. Bratlslavában már gyermekkoromban szem- és fültsr.úja lehettem a két- sőt, háromnyelvűségnek, megismerhettem a munkásosztály nemzetközi összefogását, internacionalizmusát. Különböző nemzetiségű polgárok közt éltem, és a köztársaság számos vidékén laktam. E körülmények összejátszása folytán rám nem voltak olyan nagy hálással azok a történelmi „vadhajtások“, amelyek nacionalista előítéletek formájában még ma is ártanak a cseh—szlovák. Illetve a szlovák —magyar kapcsolatnak. Ezek az előítéletek a tudományos dolgozókra Is hatnak. Művem megjelenése után különféle tematikájú más könyvek Is napvilágot láttak, amelyek cseh, illetve szlovák nyelven a magyar nemzetiségi kérdés alakulását is érintik (pl. az 1945—48-as években 1. E könyvek szerzőinek számos kérdésben más a véleményük, másként közelítik meg a kérdést, néha úgylátsztk, más az Ideológiájuk Is. 2 A szlovák részről várható visszhangot csak könyvem szlovák nyelven való megjelenése ■ után bírálhatjuk el. A könyv nehezen lát napvilágot — eddig szokatlan felfogásban íródott. Szlovák nyelvű kiadásának — melyet erre az évre készítettünk elő, de ez is még mindig bizonytalan — előbb kellett volna megjelennie, mind a magyar nyelvűnek. Hiszen ez a könyv elvégre a szlovák és cseh olvasóknak íródott. Bízom abban, hogy minden rossz egyszer jóra fordul. Azzal, hogy a magyar nyelvű kiadás késlekedett, a legújabb ismeretek birtokában sókat javíthattam művemben. A munkám első változata sok dogmatikus és téves tézist tartalmazott. Vonatkozik ez a megállapítás a könyv tervezett szlovák nyelvű kiadására Is. Időközben ugyanis olyan új tényekre és következtetésekre bukkantam, hogy ezek alapján kellően egészíthettem ki könyvem eőkészületben lévő szlovák és a minden bizonnyal várt magyar nyelvű második kiadósát Is. Noha a szlovák kiadás eddig még nem jelent meg, több csehországi és szlovákiai lapban számos tudományos és népszerű cikket tettem közzé a magyar nemzetiségi kérdésről, és a nemzetiségi kapcsolatok alapelveiről. Örülök, hogy legalább ilyen szerény mértékben hozzájárulhattam a cseh és a szlovák, valamint a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiség közötti kapcsolatok elmélyítéséhez. A becsületes cseh és szlovák nemzetiségű polgároknál és tudományos dolgozóknál kedvező visszhangra és teljes megértésre találtam. Persze, akadtak olyan egyének is, akiknek más volt a véleményük, és így néhány gúnynévvel gazdagodtam. De tudatában vagyok annak, hogy mindannak az eltávolítására, amit az egykori uralkodó körök vittek a szlovák és magyar kapcsolatokba, tíz hasonló könyv sem lesz elegendő. A nacionálls előítéletek ennél sokkal bonyolultabbak. Egy kissé meglepődtem, hogy könyvem Ily nagy érdeklődést váltott ki a magyar nemzetiségű polgárok körében. Az elismerő, pozitív visszhang mellett, magyar nemzetiségű teoretikusoknál és szakembereknél is találkoztam bírálattal. Jómagam Is Ismerem munkám valamennyi hiányosságát. Könyvemet valamikor az 1962-es esztendő végén fejeztem be, és aztán gyorsan átjavítottam. Azóta már sokkal többet tudok erről a kérdésről. Művem történelmi része túlságosan rövid és hiányos. A jelenlegi helyzetet elemző fejezetek részben elavultak, és egyoldalú nézetek Is találhatók bennük. Különösen a magyar kultúra fejlődésének szenteltem kevés figyelmet. És folytathatnám így tovább a hiányosságok felsorolását. Várom és igénylem a visszhangot, a véleményeket, a leveleket. Egyszóval: a széles nyilvánosság ítéletét. 3 Ogy gondolom — és ennek örülök is, hogy a könyvemben hangoztatott vélemények bizonyos •objektivitását a CSKP XIII. kongresszusát előkészítő tézisek is igazolják. A tézisek a magyar nemzetiségű polgárok szociális és nemzetiségi érdekelt és szükségleieit Is kifejezik, mégpedig egyrészt (a) általánosan — az egész szövegezésben, másrészt b) specifikusan — a nemzetiségi kapcsolatokról szóló rövid utalásban. Általánosságban a Csehszlovák Szocialista Köztársaság valamennyi polgárát érinti, nemzetiségre való tekintet nélkül. Szlovákia déli vidékeinek fejlődése is függ az új irányítás elveinek megvalósításától, a termelés fokozásétól — főképp a mezőgazdaság fejlődésétől —, a párt vezető szerepének megerősödésétől, a tudományos, hatékony felhasználásának megvalósításától stb. Ezekben a kérdésekben a magyar nemzetiségű polgárok érdekel közösek a cseh és a szlovák nép érdekeivel. A tézisek figyelembe veszik a specifikus nemzeti problémákat is. A tézisek erre vonatkozó része egyetemes jellegű. A kérdéssel a kongreszus bizonyára majd részletesebben foglalkozik. A tézisek gyakorlati alkalmazásával — például a nyelvi törvénynyel — már most foglalkoznak az illetékes állami szervek. A tézisek a köztársaság különböző területein élő lakosság munkaviszonyai és életfeltételei kiegyenlítésének további folyamatáról, mindkét nép és a nemzetiségek felvirágoztatásáról és közeledéséről, a nemzeti kultúrák fejlődéséről és kölcsönös gazdagításáról, a haladó hagyományokról ős azok felhasználásáról, a nemzetiségi alapelvek jogi rögzítéséről, és végül a nemzetiségi kapcsolatokkal összefüggő káderpolitikáról Is szólnak. Nagyon sok függ ezeknek a gondolatoknak és alapelveknek gyakorlati megvalósításától. A nemzetiségi kapcsolatok további fejlődése szempontjából Dél- Szlováklában mindenekelőtt az olyan kérdések kerülnek előtérbe, mint a kölcsönös közeledés (ennek természetesen semmi köze az asszimilációhoz),- a magyar nemzetiség szociális struktúrájának fejlődése s főképp az értelmiségiek számának gyarapítása. Tényleges momentum, hogy a CSKP nemzetiségi politikájának fő alapelveit, köztük a kétnyelvűséget Is törvényes jogszabályokkal biztosítsák, ami a szlovák és magyar lakosságnak egyaránt előnyös lesz. Dél-Szlovákiában ugyanakkor szüntelenül javítani kell különösen az állami szervek, a nemzeti bizottságok, a kuturálls és gazdasági intézmények dolgozóinak nemzetiségi összetételén. Fontos feladat a szlovák és magyar harcos forradalmi hagyományainak felhasználása a nevelő munkában — amint erről a tézisek is megemlékeznek —, ős a történelem megtisztítása a különféle „vadhajtásoktól“, melyek következtében a magyar dolgozókat gyakran az egykori magyar uralkodó körök politikája alapján Ítélik meg. Ezenkívül számos más kérdés van még, melveket naponként kell megoldanunk. Azzal, hogy a CSKP ezeket a kérdéseket napirenden tartja, az ország népeiben elmélyül a kölcsönös bizalom és eltűnnek a kétoldalú nacionalista előítéletek. Juraj Zvara: A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában (Politikai kiadó).
