A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-10 / 15. szám

JÓKAI MÓR (1825- 1904) író és költő, o romantikus prózairo­dalom legkiemelke­dőbb magyar képvise­lője, a magyar regény­írók koszorús fejedel­me. írói munkásságá­ban a romantikus iránynak volt a híve, nagy hatással volt rá a francia romantika. Legértékesebb művei 1850 és 1880 között je­lentek meg. Az ötvenes évek elejen irta az Egy magyar nabob és a Kárpáthy Zoltán cimű regényeit. Ezután megtorpanást, sőt visszaesést ész­lelhetünk műveiben. A hatvanas évek elején új­ra a fellendülés szakasza következik. (Az új föl­desúr, Politikai divatok) Az új földesúr politikai szempontból ugyan bírálható, de művészi meg­oldásaival eléri az előbbiek színvonalát. A kiegyezés után éli Jókai igazi aranykorát. Ekkor jelennek meg legkitűnőbb alkotásai: A kő­szívű ember fiai, És mégis mozog a föld. Szere­lem bolondjai, Fekete gyémántok, A jövő szá­zad regénye. Ebben az időben két témakör foglalkoztatja: a hősi közelmúlt és a nemzeti iparosítás. 1879-ben ír­ja meg a Rab Ráby cí­mű könyvét, mely a re­formkor előtti feudaliz­mus ellenes hagyomá­nyok feltárását szolgál­ja. Ez volt az utolso bá­tor hangú és művészi ér­ték tekintetében is ki­váló alkotás, mert a hetvenes évek végétől kezdve hanyatlás ta­pasztalható írói mun­kásságában, bár még ezután is akadnak je­lentős alkotásai (pl. Sárga rózsa). Műveiben nem feledkezett meg szülővárosáról sem, olyan költői képet fest róla, amilyet aligha kapott más város szülötteitől. Komáromi tárgyú regényeiből (Az elátkozott család, A tengerszemű hölgy, A politikai divatok, Az aranyember) az olyan olvasó is megismerheti Komárom régi ar­cát, aki sohasem járt itt. THALY KÁLMÁN tör­ténetíró és politikus Csepen született, 1839- ben. A magyar Tudo­mányos Akadémia tisz­teletbeli tagja és osz­tályelnöke volt. Tanul­mányait a szülői ház­ban kezdte, majd Po­zsonyban és Pápán folytatta s a pesti egyetemen fejezte be. Pesten jogi és bölcse­leti előadásokat hallga­tott. Sokszor járt Ko­máromban, kedvelt vendég volt a Beöthy és Thege családnál. Tiszteletbeli tagja volt a Komárom Vármegyei Mú­zeum Egyesületének. 1860-64-ben a Pesti Napló­nak volt a munkatársa. Ezt az állását a pesti re­formátus főgimnázium katedrájával cserélte fel. 1869-ben a honvédelmi minisztérium osztály­­tanácsosa. Itt nagy jelentőségű tevékenységet fejtett ki a honvédség szervezése és a katonai nyelv megállapítása terén. 1875-től azután csak történeti kutatásokkal foglalkozott. Munkásságát Rákóczi korának és a kuruc kor eseményeinek is­mertetésére fordította. Neki köszönhető, hogy a magyar történelemnek ezt a korszakát és ennek a korszaknak irodalmát megismerhette az utókor. Felkutatta és közzétette a kuruc költészet alkotá­sait és hivatalos okmányait. Munkássága elismerése jeléül a kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktorává, a Magy. Tud. Akadémia pedig már 1864-ben levelező-, 1880- ban rendes, 1907-ben pedig tiszteletbeli tagjává, majd II. osztálya elnökévé választotta. Az Akadé­mia állandó történelmi bizottságának és a po­zsonyi Toldi Körnek elnöke volt. Ezzel azonban Jókai első felesége, Laborfalvi Róza még nem soroltuk fel minden tisztségét és kitün­tetését. Munkái: Bujdosó lélek, Zengő liget, Kárpáti kürt, Az óbudai Fejéregyház mint Árpád temet­kezési helye. Székely kürt. Szabadság hajnala, Történelmi kalászok, Rákóczi Ferenc emlékiratai a magyarországi háborúról stb. TÓTH LŐRINC (1814— 1901) Komáromi szüle­tésű, tagja volt a Ma­gyar Tudományos Aka­démiának, a Kisfaludy Társaságnak és a Pe­tőfi Társaságnak, s Ko­márom város követe volt az alsóházban. Előkelő helyet vívott ki magának a szépiroda­lom terén, a jogtudo­mányi irodalomban, s a polgári életben is. Tanulmányait Komá­romban kezdte, majd Pozsonyban folytatta s Pesten fejezte be. Az ügyvédi vizsga letétele után külföldre ment ta­nulmányútra. Hírlapírói tevékenységgel kezdte írói működé­sét. Cikkei jelentek meg a Jelenkorban és Kos­suth Pesti Hírlapjában is. A negyvenes évek re­formküzdelmeinek lelkes és aktív résztvevője volt. A kormányt és az országgyűlést követte Debre­cenbe, s később tagja lett, a Honvédelmi Bizott­mánynak. A világosi bukás után a Tisza mellé­kén bujdosott. Titokban meglátogatta Pesten élő családját, ekkor elfogták, s golyó általi halálra ítélték. Haynau kegyelmi rendelete mentette meg őt a haláltól. Kiszabadulása után a Magyar Tu­dományos Akadémia pénztárosa lett. Szépirodalmi működését drámaíróként kezdte. A romantikus iskola híve volt. Munkái: Kisebb dolgozatok, Átok, Ekebontó Borbála, Atyátlan, Hunyadi László stb. BEÖTHY ZSIGMOND (1819—1896) komáromi születésű költő, elbeszélő és jogi szakíró. Hiva­tásául a jogi pályát választotta. Komárom me­gye aljegyzője, később főbírája lett. A megye és a város társadalmi s kulturális életében jelentős szerepet vállalt. 1848-ban a közoktatásügyi mi­nisztériumban kapott fogalmazói állást, később titkár lett. Budavár ostromakor Komáromba vonult vissza, s itt ügyvédként dolgozott. 1861-ben újra Pestre került mint Komárom köve­te, 1862-ben a bírói pályán indult el. Szép elő­menetelt tanúsított, eljutott a tanácselnökségig. 1886-ban nyugalomba vonult, s visszatért Komá­romba. Első verse 1834-ben jelen meg a Regélőben. Et­től kezdve a lapok rendszeresen közlik verseit, elbeszéléseit és cikkeit. Műveiben a reformkor eszméit szólaltatja meg. Sokat ír az ifjúság szá­mára. Jelentősebb szépirodalmi művei: Koszorú, Csáb, Beszélytár gyermekek számára, Jurista és a kis-BEÖTHY LÁSZLÓ, Zsigmondnak testvér­­öccse (1826-1857). El­sősorban regényíróként ismerik, bár novellái és humoros írásai jelentő­sebbek, mint regény­írói kísérletei. Iskoláit Komáromban, Pozsony­ban, Pápán és Kecske­méten végezte, ügyvé­det akartak belőle fa­ragni, ő azonban nem érzett hivatást a pálya iránt. A 48-as forradalom kitörése után honvéd­nek állt, és végigküz­dötte a szabadságharcot. Részt vett a schwecha­­ti ütközetben is, a világosi fegyverletételkor Ko­máromba szolgált mint főhadnagy hadbíró. Ko­márom kapitulációja után tanácstalanságában vándorszínésznek csapott fel. Néhány hónapi szí­nészkedés után azonban megunta a kóborlást, s visszatért szüleihez Komáromba. Ezután Pesten telepedett le, s végleg az írásnak szentelte éle­tét. Első humoreszkje 1845-ben jelent meg a Pes­leány, Kóbor Istók stb. ff ti Divatlapban. Haláláig állandó munkatársa volt a Hölgyfutár című lapnak. Irányítója volt egy kis írói körnek. Felfelé ívelő írói pályáját 31 éves ko­rában derékba törte a halál. Művei: Hajnalka; Puncs, Beszélyek, Laczikonyha, Beöthy László mint pesti arszlán stb. Az özvegy és a proletár című vígjátékát 1856-ban mutatta be a Nemzeti Szín­ház. BEÖTHY ZSOLT (1848- 1922) ds tősgyökeres komáromi család sarja, dacára annak, hogy nem komáromi születé­sű. Budapesten szüle­tett, ahol apja, Beöthy Zsigmond, közoktatás­­ügyi miniszteri titkár volt. 1849-ben azon­ban Komáromba mene­kültek a budai ostrom elől. Beöthy Zsolt ott töltötte gyermek- és if­júkorát, s ezert Komá­romot mindig otthoná­nak tekintette. Közép­iskolai tanulmányait is ott kezdte, majd Pesten fejezte be. Utána jogot végzett. Tanulmányai befejezése után euróoai kör. útra indult. Visszatérése után a pénzügyminiszté­riumba lett fogalmazó, de a közigazgatási pá­lyához nem érzett vonzalmat, ezért tanár lett. 1877-ben a bölcseleti tudományok doktora, 1878- ban a pesti egyetemen az irodalomtörténet ma­gántanára, 1886-tól kezdve pedig az esztétika tanszékének rendes tanára lett. Első irodalmi alkotása 1861-ben jelent meg a Nefelejtsben. Ettől kezdve írt verseket, elbeszé­léseket, regényt, majd történeti, irodalomtörténe­ti és esztétikai dolgozatokat. 1875-ben jelent meg kétkötetes regénye, a Kálozdy Béla. Irodalmi munkássága egyre ismertettebbé vált, 1864-ben a Fővárosi Lapok munkatársa lett. Érdemei elisme­réséül 1876-ban a Kisfaludy Társaság megválasz­totta őt tagjának, később pedig titkárnak. Nem­csak a Kisfaludy Társaság, hanem a Magyar Tud. Akadémia is felfigyelt Beöthy munkásságára, 1877-ben levelező, 1884-ben pedig rendes tag­jává választotta. A magyar kulturális élet egyik vezére és irányítója volt. Magas tisztségei mel­lett is elfogadta a komáromi Jókai Egyesület első elnökségét. Jelentősebb művei: Ráskai Lea, A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban, A tragi­kum, Magyar balladák, A magyar irodalom kis­tükre. C2UCZOR GERGELY (Andód, 1800. dec. 17.—1866. szept. 9.): költő és nyelvész, a magyar romantikus iro­dalom egyik kiemelke­dő s hatásában nagy jelentőségű alakja. Mó­dos parasztcsaládból származott, apja kato­nának szánta, de ő a tanári pályára akart lépni. Ennek elérése ér­dekében - nem lévén nemes származású — unokafivérével és ba­rátjával, a vele egy­idős Jedlik Ányossal együtt a bencések rendjébe lépett. Teológiai és bölcsészeti tanulmányait Pesten végezte. Itt még felszentelése és tanári diplomája előtt feltűnt mint költő. Irodalmi céljai pontosan megfelelnek az akkor leghaladóbb iránynak, a Kisfaludy Károly irodalmi vezérlete alatt bontakozó hazai romanti­kának. Kisfaludy fedezi fel és vezeti be az iroda­lom világába. Czuczor barátként és harcostárs­ként csatlakozik Vörösmarty, Bajza és Toldy kö­réihez. Állandó munkatársa az Aurórának, majd az Atheneum c. folyóiratnak. Közben azonban évei nagyobb részét kénytelen távol tölteni az ország szellemi fővárosává emelkedett Pesttől. 1824-ben felszentelik, ugyanez évtől kezdve ta­nár Győrött, majd Komáromban Kalendáriumo­kat szerkeszt és nagy szorgalommal képezi ma­gát a magyar nyelvtudományban. 1831-ben az MTA levelező tagja. Mint akadémiai titkár kerül újra Restre. ■ A sor bezárult, de nem teljes. Nagyon sokan van­nak még, akik helyszűke miatt nem kerülhettek be a felsoroltak közé. Komárom kisváros volt, ma is az, de voltak nagy és jelentős fiai. K. -J 13

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom