A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-10 / 15. szám
Mottó: A jófőt a jelon valósága ala* kitja, és oz a jelen térben és Időben csak a műit és a jövő visssa* és előre* futó vonalán igazolhatja saját realítá* sát. Aki a múlt össxek&tő vonalát el* metszi, sose érhet el a jövőbe. FABRY ZOLTÁN Az anyagot gyűjtötte és feldolgozta: Forró Imre, Gáspár Tibor, Szénássy János, Kocsis Imre, Szabó Béla és Dobrocsányi Ibolya Szaikbírálók: Kiszting Eleonóra és Dr. Csanda Sándor, a ny'rtrai Pedagógiai Fakultás tanárai A komáromi járás története Az ldéss ámítás elóttl IV. »sásodban barbftr törzsek szállták mag a vidéket, akiket a rómaiak északra Ástak. Marcus Aurtlius császár 171-ban ténye* győzelmet aratott a quádok felett, akkor éltették fal a rémetek a Nagyiéi és Issa melletti erődöket, hogy védeni tudják as északi határaikat. A IV. században annyira megrendült az egykor oly hatalma* rámái birodalom, hogy mér nem tudta visszaverni a barbár népek támadásait. A rámái uralomnak okkor vége szakadt, * ezután egymást váltják a terület au a hunok, a szarmaták, longobéraok, avarok és a szlávok. FaltahetSleg a frankok áléi menekülő avarok egyik csoportja Csallóközben telepedett la. Az avarok egykori csallóközi tartózkodását bizonyítják azok a leletek le, amelyeket Gallér határéban találtak. Anonymus azt Írja, bogy a honfoglaláskor Alsó-Caallóközt a komái magyarság szállta mag. A magyar királyság megalapításával párhuzamosan kialakultak a vármegye szervezetek. Levéltári adatok szerint az Arpádhás korában Bálványán, Dnnaradványon, Hetányen lovászok, Ceiesén hlnökök, Nsm eső esőn ndvarnokok, Modoron sólymászok, Kárván, Dunamocsan fegyveresek és pohárnokok laktak. A tatárok pusztításától nemcsak Komárom, honom a környék la megmenekült, sőt Csallóközben védelmet találtak ez erdélyi menekültek is. A feudális anarchia korában sokat szenvedett e vidék lakossága, mert a fóurak versengve pusztították egymás birtokait, községeit. Csellel, Csák Máté egyik híve Gátét, Bajcsot, Nazz vádol, Sziműt, P bt bet ét égette fel. Az Anjouk uralkodása alatt átmenetileg megszűnt a feudális anarchia, ás Így békésebb évek köszöntöttek Komárom vidékére Is. Itt veeetett keresztül az a kereskedelmi át, amely Budát kötötte össze Prágával. A középkor legvlrágzőbb szakaszát a Hunyadiak alatt áU e táj. Különösen Mátyás király szerette Komáromot, aki innen álruhában gyakran kirándult Csallóközbe. A mohácsi csata áe Budavár bevétele után,a a török eeregek megjelentek Komárom vidékén is. Az egyik krónika szerint 1508 telén Csallóköz jobbágyait a Dana jegének felvágására tendálták ki, hogy a török ne tudjon átkelni az északi oldalra. Ily módon sikerült is megvédeni a területet. 1584. október 8-án azonban a törökök étkeitek a hataVmaa folyón ás elpusztították Aleó-Ceallóköz falvett, majd ostrom alá vették Komáromot A hős végvári katonák azonban megvádték a váróét ás háromheti harc után visszavonulásra kényszer!tették az ozmán sere-De nemcsak török, hanem Bocskay István ás Bethlen Gábor felkelő Csapatai is jártak Komárom környékién. Bocskay közvetítésével jött létre a ssttvatorofci béke, amely az 1592 óta folyó sülyos harcoknak vetett végett. Városunk határában táborozott 1883 őszén Zrínyi Miklós Is, akt innen támadta az Érsekújvártól Párkány felé visszavonuló török seregeket. A török kiűzése után szomorú kép fogadta az erre járót. Az egykori krónikás Így kesereg: „Kát napi járás során alig taláMam agy-kát kunyhóban embert.' A kuruc tárogatók hangjára aztán megmozdult a .márna táj“, ás a környék „ssagánylegá X el" ásásával gyülekeztek Bercsényi, Ooskay siót alá. Ott küzdöttek Vek Bottyán seregében Is, amikor 1707 júliusának végén kitűzték a császáriakat Gátéról. A szatmári béke után lemét békésebb évtizedek következtek. Komáromban fellendült az ipar ás a keresőelem, de több faluban — Gőtén, Magyarosén, Naszvadon, Martoson — még mindig inkább halászattal foglalkoztak. A város Iparosai — csizmadiák, szabók, órások, fazekasok, kalaposok, ácsok, ötvösök — nemcsak a környéket, hanem a távolabbi vidékeket is ellátták áruval. Az anyagi fejlődéssel lépést tartott a szellemi élet la. Az igazságra vágyó nép 1848—49-ben százával küldte legjobb fialt Kossuth Lajos táborába. A szabadságharc Idején Komárom ás környéke véres napokat ált át. A császári seregek nemcsak fosztogatták a falvakat, hanem kíméletlenül gyilkolták a lakosságot le. A kegyetlenkedések ás üldöztetések még Komárom várának feladása után Is folytatódtok. A kiegyezés ás az első világháború közötti időben a fejlődés nagyon lassú vált. Ipart üzemet alig építettek, a kézműipar is visszafejlődött s mindez kedvezőtlenül hatott a kereskedelmi életre. Az 1918-as őszirózsás forradalom első hullámainak hatására megmozdult a munkásság, de forradalmi szervezkódáénak vágat vetettek e megszálló láglonisták. 1818. május 1-án munkásvár folyt Komárom utcáin. A győri vagongyár dolgozóiból ás Dél- Kom áram munkásaiból álló egységek átkeltek a Dunán ás támadást indítottak a város északt részét megszállva tartó láglonisták ellő. A túlerőás a lőszerhiány azonban visszavonulásra kányssaritatte a hősiesen küzdő harcosokat. Az első Csehszlovák Köztársaság idején Komárom lett a központja a Dál-Szlováklában egyre jobban kibontakozó munkásmozgalomnak. Az emberibb életért ás a több kenyérért folyó harc, a gazdasági válság éveiben érte el tetőpontját. Egymást követték akkor a tüntetések; Aranyoson, Bogotán, Fűzzön, úgyallán ás több grófi birtokon pedig sztrájkoltak a mezőgazdasági munkások. A második világháború utolsó szakaszának véres harcai ás bombázásai mérhetetlen fájdalmat, gyáezt hoztak a vidékre. 1945 tavassa felszárltotta a könnyeket, de a megpróbáltatásoknak csak 1948. februárja vetett véget. A munkáshatalom iákkor ülteti a „jog asstaláhoe“ a magyar nemzetiségű dolgozókul, akik aztán e jog erejének tudatában folytatják a szocialista építést. Az áldozatos munka egyik legszebb alkotása az flj hajógyár, mely a környék több ezer munkásának biztosit megálhatáet. Az egykori halászok, aranymoeók, sanyargatott jobbágyok ás híres iparosok kősói unokáinak kezel nyomán szebbnél-szebb hajók születnek, melyek távoli földön Is hirdetik népünk szorgalmát, ügyességét. De erről a szorgalomról beszélnek az újjáépített házak, e modernizált komáromi kikötő, az új lakótelepek, iskolák, raktárak Is. 1985 nyarán a Duna szennyes hullámai elöntöttük járásunk területének nagyobb részét. A kegyetlen ár családi otthonokat döntött romokba- ás szorgalmas mnaka gyümölcseit pusztította el, de nem tudta kiölni a becsületet, a szorgalmat áe a szülőföldhöz való ragaszkodást a Duna mellett élő emberek szivéből. Még fel sem száradt a talaj, márts az egész ország támogatásával megkezdődött a romok eltakarítása ás az új családi otthonok építése. Igen — járásunkban a békás ápltőmnnka tovább folyik, mert népünk együtt vallja a költővel: Verten Is csak a jövőnek élhetünk s csak a valónak — m az ár láz-látomás... az a való, hogy szorítjuk egymás kezét, az a való, hogy megszülethet gyermekünk. És ereszünk «Hé megint új gólya száll, s bármi vász jön, mindent szebbre építünk...“ (OARA1 GABOR) G. T. Komárom