A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-10 / 15. szám

Mottó: A jófőt a jelon valósága ala* kitja, és oz a jelen térben és Időben csak a műit és a jövő visssa* és előre* futó vonalán igazolhatja saját realítá* sát. Aki a múlt össxek&tő vonalát el* metszi, sose érhet el a jövőbe. FABRY ZOLTÁN Az anyagot gyűjtötte és feldolgozta: Forró Imre, Gáspár Tibor, Szénássy János, Kocsis Imre, Szabó Béla és Dobrocsányi Ibolya Szaikbírálók: Kiszting Eleonóra és Dr. Csanda Sándor, a ny'rtrai Pedagógiai Fakultás tanárai A komáromi járás története Az ldéss ámítás elóttl IV. »sásodban barbftr törzsek szállták mag a vidéket, akiket a ró­maiak északra Ástak. Marcus Aurtlius császár 171-ban ténye* győzelmet aratott a quádok fe­lett, akkor éltették fal a rémetek a Nagyiéi és Issa melletti erődöket, hogy védeni tudják as északi határaikat. A IV. században annyira megrendült az egykor oly hatalma* rámái biro­dalom, hogy mér nem tudta visszaverni a bar­bár népek támadásait. A rámái uralomnak ok­kor vége szakadt, * ezután egymást váltják a terület au a hunok, a szarmaták, longobéraok, avarok és a szlávok. FaltahetSleg a frankok áléi menekülő avarok egyik csoportja Csalló­közben telepedett la. Az avarok egykori csal­lóközi tartózkodását bizonyítják azok a leletek le, amelyeket Gallér határéban találtak. Anonymus azt Írja, bogy a honfoglaláskor Al­­só-Caallóközt a komái magyarság szállta mag. A magyar királyság megalapításával párhuza­mosan kialakultak a vármegye szervezetek. Le­véltári adatok szerint az Arpádhás korában Bálványán, Dnnaradványon, Hetányen lovászok, Ceiesén hlnökök, Nsm eső esőn ndvarnokok, Modoron sólymászok, Kárván, Dunamocsan fegy­veresek és pohárnokok laktak. A tatárok pusztításától nemcsak Komárom, honom a környék la megmenekült, sőt Csalló­közben védelmet találtak ez erdélyi menekül­tek is. A feudális anarchia korában sokat szenvedett e vidék lakossága, mert a fóurak versengve pusztították egymás birtokait, községeit. Csellel, Csák Máté egyik híve Gátét, Bajcsot, Nazz vá­dol, Sziműt, P bt bet ét égette fel. Az Anjouk ural­kodása alatt átmenetileg megszűnt a feudális anarchia, ás Így békésebb évek köszöntöttek Komárom vidékére Is. Itt veeetett keresztül az a kereskedelmi át, amely Budát kötötte össze Prágával. A középkor legvlrágzőbb szakaszát a Hunyadiak alatt áU e táj. Különösen Mátyás király szerette Komáromot, aki innen álruhá­ban gyakran kirándult Csallóközbe. A mohácsi csata áe Budavár bevétele után,a a török eeregek megjelentek Komárom vidékén is. Az egyik krónika szerint 1508 telén Csalló­köz jobbágyait a Dana jegének felvágására ten­dálták ki, hogy a török ne tudjon átkelni az északi oldalra. Ily módon sikerült is megvéde­ni a területet. 1584. október 8-án azonban a tö­rökök étkeitek a hataVmaa folyón ás elpusztí­tották Aleó-Ceallóköz falvett, majd ostrom alá vették Komáromot A hős végvári katonák azon­ban megvádték a váróét ás háromheti harc után visszavonulásra kényszer!tették az ozmán sere-De nemcsak török, hanem Bocskay István ás Bethlen Gábor felkelő Csapatai is jártak Komá­rom környékién. Bocskay közvetítésével jött lét­re a ssttvatorofci béke, amely az 1592 óta folyó sülyos harcoknak vetett végett. Városunk ha­tárában táborozott 1883 őszén Zrínyi Miklós Is, akt innen támadta az Érsekújvártól Párkány felé visszavonuló török seregeket. A török ki­űzése után szomorú kép fogadta az erre járót. Az egykori krónikás Így kesereg: „Kát napi já­rás során alig taláMam agy-kát kunyhóban em­bert.' A kuruc tárogatók hangjára aztán megmoz­dult a .márna táj“, ás a környék „ssagánylegá X el" ásásával gyülekeztek Bercsényi, Ooskay siót alá. Ott küzdöttek Vek Bottyán seregé­ben Is, amikor 1707 júliusának végén kitűzték a császáriakat Gátéról. A szatmári béke után lemét békésebb évtize­dek következtek. Komáromban fellendült az ipar ás a keresőelem, de több faluban — Gőtén, Magyarosén, Naszvadon, Martoson — még min­dig inkább halászattal foglalkoztak. A város Iparosai — csizmadiák, szabók, órások, faze­kasok, kalaposok, ácsok, ötvösök — nemcsak a környéket, hanem a távolabbi vidékeket is ellátták áruval. Az anyagi fejlődéssel lépést tar­tott a szellemi élet la. Az igazságra vágyó nép 1848—49-ben százá­val küldte legjobb fialt Kossuth Lajos táborába. A szabadságharc Idején Komárom ás környéke véres napokat ált át. A császári seregek nem­csak fosztogatták a falvakat, hanem kíméletle­nül gyilkolták a lakosságot le. A kegyetlenke­dések ás üldöztetések még Komárom várának feladása után Is folytatódtok. A kiegyezés ás az első világháború közötti időben a fejlődés nagyon lassú vált. Ipart üze­met alig építettek, a kézműipar is visszafejlő­dött s mindez kedvezőtlenül hatott a kereske­delmi életre. Az 1918-as őszirózsás forradalom első hullá­mainak hatására megmozdult a munkásság, de forradalmi szervezkódáénak vágat vetettek e megszálló láglonisták. 1818. május 1-án munkásvár folyt Komárom utcáin. A győri vagongyár dolgozóiból ás Dél- Kom áram munkásaiból álló egységek átkeltek a Dunán ás támadást indítottak a város északt részét megszállva tartó láglonisták ellő. A túlerő­ás a lőszerhiány azonban visszavonulásra kány­­ssaritatte a hősiesen küzdő harcosokat. Az első Csehszlovák Köztársaság idején Ko­márom lett a központja a Dál-Szlováklában egy­re jobban kibontakozó munkásmozgalomnak. Az emberibb életért ás a több kenyérért folyó harc, a gazdasági válság éveiben érte el tetőpontját. Egymást követték akkor a tüntetések; Aranyo­son, Bogotán, Fűzzön, úgyallán ás több grófi birtokon pedig sztrájkoltak a mezőgazdasági munkások. A második világháború utolsó szakaszának véres harcai ás bombázásai mérhetetlen fájdal­mat, gyáezt hoztak a vidékre. 1945 tavassa felszárltotta a könnyeket, de a megpróbáltatá­soknak csak 1948. februárja vetett véget. A munkáshatalom iákkor ülteti a „jog asstaláhoe“ a magyar nemzetiségű dolgozókul, akik aztán e jog erejének tudatában folytatják a szocia­lista építést. Az áldozatos munka egyik legszebb alkotása az flj hajógyár, mely a környék több ezer munkásának biztosit megálhatáet. Az egy­kori halászok, aranymoeók, sanyargatott job­bágyok ás híres iparosok kősói unokáinak kezel nyomán szebbnél-szebb hajók születnek, me­lyek távoli földön Is hirdetik népünk szorgal­mát, ügyességét. De erről a szorgalomról be­szélnek az újjáépített házak, e modernizált ko­máromi kikötő, az új lakótelepek, iskolák, rak­tárak Is. 1985 nyarán a Duna szennyes hullámai elön­töttük járásunk területének nagyobb részét. A kegyetlen ár családi otthonokat döntött ro­mokba- ás szorgalmas mnaka gyümölcseit pusz­tította el, de nem tudta kiölni a becsületet, a szorgalmat áe a szülőföldhöz való ragaszko­dást a Duna mellett élő emberek szivéből. Még fel sem száradt a talaj, márts az egész ország támogatásával megkezdődött a romok eltakarí­tása ás az új családi otthonok építése. Igen — járásunkban a békás ápltőmnnka tovább folyik, mert népünk együtt vallja a költővel: Verten Is csak a jövőnek élhetünk s csak a valónak — m az ár láz-látomás... az a való, hogy szorítjuk egymás kezét, az a való, hogy megszülethet gyermekünk. És ereszünk «Hé megint új gólya száll, s bármi vász jön, mindent szebbre építünk...“ (OARA1 GABOR) G. T. Komárom

Next

/
Oldalképek
Tartalom