A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-20 / 12. szám
Tizenhét év a pesti szlovák iskolában Szőke, élénk szemű fiatalasszony, megbízott Igazgató a budapesti szlovák gimnáziumban, igen, a budapesti szlovák gimnáziumban. És ezen nincs semmi csodálkozni való. Budapest egyik nagyforgalmú útján, a Mező Imre úton találunk egy tornyos, nagy épületet. Itt működik a szlovák általános Iskola és gimnázium. A szőke fiatalasszony nyolc esztendeje tanltja a szlovák nyelvet és Irodalmat, nevel magyarországi szlovák gyerekeket. A gyerekek az ország különböző tájairól sereglettek Ide. Vannak, akik Békéscsaba tájékáról jöttek, de többségűk, különösen az általános Iskolások Nógrádból, Pest megyéből, Komárom megyéből került az Iskolába. Itt kapott helyet a leánykollégium Is. A fiúk a Köztársaság téri kollégiumban laknak. A folyosókon emlékek. Először csak szerény csoportképek. Majd tablók hirdetik, hogy esztendőről esztendőre hányán hagyták el az Alma Matert. Az egyik kis csoportképen, az 1949-ben végzett általános Iskolások között felfedezzük az Igazgatónőt, aikl az Iskola szűletésénéű már növendék volt Itt. Jakab Róbertné csendesen kutatgatva az emlékeket, beszél az Iskola múltjáról. — 1949-ben nyolcadikba Jártam, ennek az osztálynak a növendékei kerültek első ízben szlovák középiskolába. Ml voltunk az első gimnazisták, Illetve képzésűik, mert akkor még Szlovák Tanítóképző volt ez. A galgagutal szlovák Iskolából kerültem Pestre. Mind vidékiek voltunk: csodálkozó szeműek, nyílt szívűek. Beleszerettünk ebbe a városba. S mégis társaim majdnem mlpd vidékre kerültek, mert visszavárta őket a szülőfalujuk. Ma sok helyen tanítóskodnak az Itt végzettek, vagy ha egyetemet végeztek, orvosok, mérnökök, erdészek. — De ne engem kérdezzen, hanem talán a gyerekeket. És elindulunk keresni, mennyi maradt abból a régi szellemből, a faluszeretetbél a fiatalokban. A negyedik gimnazisták történelemórára készülnek. Várják a tanárt. E rövid Időt használjuk fel kérdezésködésre. Nebehaj Jóska az első válaszadó. — Tanár leszek, ha felvesznek Szegeden Jólesik egy Ids foci a szünetben Iskolatelevízió a főiskolára. KesztBilcről Jöttem, Dorog mellől, a úgy gondolom, ha hazakerülnék, sok minden várna rám a tanítás mellett... Az iskolában sok mindent megtanulnak ezek a gyerekek, olyan dolgokat, amikre szükségük lesz, ha hazamennek. Tánccsoporttal, színjátszó csoporttal járják a vidéket. A tanárok az Ismeretterjesztésben vesznek részt, a gyerekek érzik, milyen nagy szükség van erre. Erről beszél Molnár Gábor: — A KlSZ-szervezetben elkelne otthon a segítség. Szájjal van nálunk az ifjúság, össze kellene fogni őket, értelmet adni a szabad Időnek. Ez is a tanító, a tanár dolga. Ezt erősítgetl Fűzik Anna is. Egy pillanatra álljunk meg még a negyedikeseiknél. Mert egy-kőt mondat fényesen megvilágítja az Itteni szellemet. Jő néhányan szinte szeretnék visszafogni az Idő kerekét, hogy ne kelljen felnőtté lenni, ne kelljen elhagyni az Iskolát. Nem félelem ez, szeretet. Mert olyan összeforrott kollektíva, amely itt létrejött, csak ipáidéként szolgálhat a magyar Iskoláknak is. S ha már a példánál tartunk, említsünk meg még egyet. Kiállítás készül március 21-re a Magyar Tanácsköztársaság és a Szlovák Tanácsköztársaság együttműködéséről, egymásra való hatásáról. Ezt a kiállítást nemcsak az Itteniek nézik meg, meglátogatja majd az egész kerület diáksága. Így volt ez tavaly Is. Mert hagyomány a negyedikeseknél a kiállítás megrendezése. Már a? elsőben feladatul kapják, hogy Történelemóra a gimnázium IV. osztályában ml lesz a legnagyobb munka, amellyel érettségikor meglepik az Iskolát. Takáts Kornélné Irányítja a fiatalok munkáját. E hagyomány nyolc esztendős. A folyosón a csöngetés után csend és fegyelem. Szlovák vezényszavak, s megnyílnak a teremajtók. Dankó Jánossal, a kollégium Igazgatójával beszélgetünk erről. — A fegyelem a Jé szellem alapja. S nekünk könnyű, mert az elsőtől a negyedik gimnáziumig Ismerjük a gyerekeket. S ők Is minket. — Most éppen a kicsik, a másodikosok mennek el előttünk. Klucska Jóskánál állunk meg. Ez a kisfiú a Pilisből jött, erdei gyerek. Jő ránézni. — Jé Itt, mert nekem itt a bátyám is. — Mintha azt mondaná ezzel, hogy neki a bátyja pótolja a családot. — Tényleg jobb azoknak a kisgyerekeknek, akik Ilyenformán nincsenek egyedül — teszi hozzá a kollégiumi Igazgató. Nem ritka az olyan család, ahonnét két, sőt három gyerek Is tanult nálunk. Elnéptelenednek a folyosók, odabent az osztályokban újabb óra kezdődött. A szőke fiatalasszony, az igazgatónő egy pillanatra belehallgat a csendbe. — Furcsa ez, de az Igazi diákok talán mégis mi vagyunk, mert a gyerekek kiröppennek, ml pedig fogadjuk az újabb nemzedéket. S közben telik az élet. Már tizenhét éve, hogy először átléptem ennek az Iskolának a kapuját. H. SZABÓ JÓZSEF Azok számára, aktk szeretik a pontosságot: első ízben 1847-ben lobbantak fel drágában, úgyhogy jövőre lesz 120 éve, hogy alattuk búcsúzkodnak a szerelmesek, megihletve számtalan slágerszerző fantáziáját. Nem lehet mondani, hogy éppen vakító fényt árasztanának, és amennyire tudom, sohasem törekedtek Ilyesmire. Láttam egy rafzat, amely közvetlenül az első prágai gázlámpák üzembe helyezése után készült: gázlátnpát ábrázolt, melynek oszlopára még egy gyertyavllágítású lámpát erősítettek, nehogy nekimenjen valaki a lámpaoszlopnak a sötétben... De százhúsz esztendő elég hosszú Idő ahhoz, hogy valamiből hagyomány legyen. Nem ts a fényükért ragaszkodnak a prágaiak a gázlámpákhoz, a romantika vonzza őket. Mégiscsak jó dolog fiatalnak lenni és valakivel a kicsi sárga fényfolt alatt búcsúzkodnt, a mindenfelől körülölelő sötétségben. Katenina Kftttová prágai lámpagyújtogató. Ha iteljesül az álma és felveszik, az egyetemre, ahol egyiptológiát szeretne tanulni, nyilván szögre akasztja az „Ipart“.
