A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-02-27 / 9. szám

Ez történt eddig .. Winnetou apta. Incsu-Csuna halála után az apacs indiánok törzsfőnöke lett. Az volt a célja, hogy a környéken garázdál­kodó banditákat felszámolja, a becsületes szándékú fehér emberekkel pedig békét köt. Nehéz dolga volt, mert a szomszé­dos indián törzsek főnökei erről hallani sem akartak. Old Shatterhandot, Winne­tou fehér bőrű testvérét munkája máshová szólította, ezért egyedül járta az apacs törzsfőnök a vidéket, felkereste a szom­szédos törzseket. — Nekünk nagy szükségünk van a bé­kére, — hangoztatta Winnetou — de az olyan békére, mely védi Jogainkat s lehe­tővé teszi testvéreink nyugodt életét és munkáját. 74. Winnetou apja halála ntfin felke­reste a szomszédos törzsek főnőkéit, hogy meggyőzze őket Old Shatter­­hand és társai békés szándékáről. Nagyon nehéz feladatra vállakozott, mert a környéken fehér emberekből összeverődött bndlta-csoportok ga­rázdálkodtak. Raboltak, gyilkolták az őslakős rézbőrfieket, fosztogatták a vagyonokat. Winnetou éppen az egyik Indián faluba igyekezett, amikor meg­látta, hogy egy hatalmas medve egy lányt fiidőz. 75. Az apacs indiánok bátor törzsfő­­nőke azonnal a bajbajutott lány se­gítségére sietett. Az utolsó pillanat­ban érkezett, mert a medve utolérte a lányt és karmaival mély sebeket ejtett annak karján. Winnetou a medvére vetette magát. Hatalmas küzdelem után sikerült a felbőszült állaton győzedemeskednie. Az Indián lány izgatottan figyelte az eseményeket. 78. Ribanna alig tudott szőhoz jutni. Nagyon megijedt a medvétől és fájt a karja is. Szinte hihetetlennek tűnt számára, hogy akad egy olyan hatal­mas erejű ember, aki a felbőszült medvét is legyőzi. Hosszan, szótlanul nézte a harcban kimerült ismeretlen megmentőjét, majd halkan megszólalt: — Köszönöm, amit értem tett... Ri­banna, az aszinibojszov törzsfőnök lánya vagyok ... 77. Erre a véletlen és mindkettőjük számára szerencsésen végződött talál­kozásra Winnetou nem számított. Ép­pen Ribanna apját, Tab-Sa-Tunga törzsfőnököt akarta felkeresni, hogy őt is megnyerje a békekötés ügyé­nek. Winnetou nagyon örült annak, bogy sikerült Ribanna életét megmentenie, s azt remélte, hogy ennek révén e törzs/őnökkel folytatott tárgyalása eredményes lesz. — Én Winnetou vagyok, az apacsok törzsfőnöke, felelte kis szünet után Ribannának. 78. — Ribanna karja vérzik — foly­tatta Winnetou — hová vigyem el a lovamon? — Ribanna nem érez fájdalmat — válaszolta a lány — gyalog megyek haza. Ribanna és Winnetou együtt mentek tovább. Otközben a Ribanna törzsé­hez tartozó harcosokkal találkoztak, akiknek a lány elmondotta, hogy Winnetou mentette meg az életét. 79. Winnetou, ahogyan az indián fa­luhoz közeledtek már messziről ész­revette, hogy ott valami történt... A falu apraja-nagyja a karókhoz kö­tözött fehérbőrűeket vette körül. Az apacs törzsfőnök a foglyokban felismerte Merül hadnagyot és két katonatársát. Ribanna megérkezésük után azonnal elmondotta apjának a történteket, aki megköszönte Win­­netounak azt, amit a lányáért tett. [Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom