A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-27 / 9. szám
Fejezetek a cseh-magyar és a csehszlovák* magyar sportkapcsolatok történetiéből Útban Los Angeles felé a Bremen fedélzetén: Halasy Olivér (balról) és Komjádl Béla - 1932) Az Etir6pa-ba)nok vlzipólócsapat. Balról Jobbra: Barta, Vértessy, Wenk, Fazekas, Homonnay II, Keserfi I, Keserű n. (1928-1827) A Budapesten elűszSr szere pelt cseh válogatott vlzipó lécsapat (1927). 8. Komi bácsi tanít és tantit A két szomszédország sportja közös emlékei között böngészve eddig túlnyomórészt olyan sportágak régmúlt érdekességeiről lebbentettük • fel a feledés fátylát, amelyekben egymást tanítgatva, egymástól tanulva párhuzamosan fejlődtünk. Most egy olyan sportág múltja egy napjára pillantunk vissza, amelyben az első percektől á mai napokig mindig a magyarok bizonyultak mesternek. Mi ez? A vízilabdázás. Miért e nagy magyar fölény? Talán, mert Budapest - Víziváros? S mellette Szeged és Eger, Keszthely és Győr, Szolnok és Miskolc s még egy sereg Balaton-, Duna, Tisza, Kőrös, Sajó-parti város ifjúságát csábítja a víz és a labda? Lehet. A másik oldalról-azonban ez a tréfálkozó megjegyzés bök a magyarok felé:- A vízilabda, ez a vízirugby a rossz fiúk játéka, a komisz kölyköké... Ezért nem lehet benne konkurrálni a pestiekkel. A magyarok hivatalos véleménye azonban más. Ez:- A magyarok póló játékát egy nagytudású, ritka fanatikus gárda alapozta meg. Halmay és Speisegger, Kéler és Donáth, Beleznay és Kugler, no meg mindenek felett Komjádi munkássága gyümölcse ez. Hogy éppen a legügybuzgóbbak oly hamar eltűntek - Speisegger kivándorolt, Komjádi alig 41 éves korában elhunyt - mit sem tett. Tantványaik tovább vitték a zászlót, tanításuk, hatásuk ma is él. S a népszerűség, amelyet nekik és játékosaiknak köszönhet a magyar vízilabda sport új tehetségek ébresztője, új sikerek termő talaja. Amiért Bécs lemond Bécs lemondottI Elmarad a csehszlovák-osztrák vízilabda mérkőzési (1927 júniusában járunk.) Lemondott — mert nem tudta, hol rendezze megl A Diana-Bad is, meg a még esetleg számításba jövő egy-két uszoda sem szombati napon, sem vasárnap nem kaphatói Kell a fürdőzőknek. Máskor úgyis üresek, ezen a két napon viszont nem lehet elvonni a tömegektől, a fizető vendégektől a medencét a nézőkre alig számító, holmi tizennégyszemélyes meccs kedvéért. A bécsiek lemondásának híre menten eljutott Pestre is. Kapva kaptak az alkalmon és meghívták az NSC-nek éppen e napra tervezett versenyére a csehszlovák válogatottat. A „legjobb sparring partner“ Szinte könyörögtek a magyar vezetők Hauptmann mérnöknek, a csehszlovák vízilabda sport akkori vezér egyéniségének, hogy hozza el Budapestre a csapatát. Igaz, hogy akkoriban a magyarok sokkal jobbaknak látszottak. Eddigi első és egyetlen válogatott találkozásunk az 1924. évi párizsi olimpián 7:0-lás magyar győzelemmel zárult. Csak valami szeget ütött a magyarok fejébe. Éppen akkor történt, hogy hosszútávúszó bajnokunkat, Páhok Istvánt, Kassán csúnyán faképnél hagyta Václav Antos, a csehszlovákok rekordere, majd Pesten nemcsak Páhokot, hanem Halassyval együtt minden magyar közép- és hosszútávúszót legyőzött. A csehszlovák úszás tekintélye megnőtt Pesten. És felmerült a gondolat: hátha a vízipólózóik is feljavultak. De ha nem, az sem baj. A magyarok elsősorban a közelgő magyar-francia válogatottra és az augusztusi bolognai Európa-bajnokságra készültek fel, s erőik felmérésére, csapatuk kialakítására kiválóan alkalmasnak bizonyult egy olyan mérkőzés, amelyben nem túlerői, de nem is gyenge külföldi csapat töltheti be a kísérleti ellenfél, a „sparring partner" szerepét. Mit tudtak akkor a magyarok? A magyarok ekkor már védték a vízilabda Európabajnokságot. (1926-ban rendezték meg először Budapesten). Remek csapat verődött össze. Pedig az első világháború előtti nagyszerű úttörő FTC-gárda már rég eltűnt: háborús sérülések, sőt hősi halál, hadifogság, no meg kiöregedés elsodorták az egykor Angliában is sikerrel szerepelt első nagy magyar vízilabda csapatot. A második világháború után azonban az FTC megmaradottjai közül Speisegger Ernő, a MAFC-ból Beleznay László és mindenekelőtt az MTK egykori játékosa, Komjádi Béla újjáteremtette, átalakította, feljavította a magyar vízilabda sportot. Mit tudott az új magyar „aranycsapat"? Tudott úszni és tudott labdázni. Halassy, Wenk. a két Keserű, Vértessy, Bozsi, Homonnay II, Németh az úszóbajnokságok tömegét nyerték (ha egyéniben nem, hát stafétában vagy csapatban). Technikájukat Speisegger és Komjádi fejlesztette a legmagasabb fokra, ök vezették be a „légpasz"-t, azaz a labda, továbbítását levegőben, vízre érkezését megelőzve. Taktika szempontjából pedig egyenesen korszakalkotónak mondhatjuk Komjádi Béla, a „Komi bácsi" működését. Komi, az agyafúrt Komjádi pillanatok alatt felfedezte a legismeretlenebb ellenfélnek is erejét, gyengéjét, ö vezette be ennek folyományaképpen az „ad hominem" játékot vízipólózásban Nemcsak „ráállította" az ellenfél legjobb játékosaira, a maga megfelelő játékosát, hanem ragyogó ötletekkel tudta kihúzni az ellenfél „méregfogát". Egyik legtalpraesettebb ötletét később mentegetődzve le is tagadta a magyarok, pedig így történt, így igaz: Az 1924-es párizsi olimpián az angolok elleni meccs rosszul kezdődött. Pillanatok alatt 3:0-ra vezettek az angolok. De Komjádi örült ennek, mert felfedezte, mit kell tenni ellenük. A szünetben sorra kitanította fiait, mit és hogyan játszanak. Utosónak a rendkívül sokat dolgozó, ekkor már nagyon fáradt Homonnay I, a Lajos került sorra, aki tartalékként került be csak a csapatba.- Te most már ne csinálj mást - mondta neki Komi,- csak akaszkodj Hodgsonra. öt kell ártalmatlanná tenned. Hodgson közel 2 méteres, hatalmas, bikaerős, amellett igen erőszakosan játszó legény volt.- Ne erőszakoskodj, úgyis ő az erősebb. De látom, ingerlékeny. Próbáld felbosszantani, hogy valami szabálytalanságra ragadtassa magát, s akkor a bíró biztosan kiállítja I Homonnay Lajosnak nem tetszett a bölcs tanács.- De tetszik ismerni a bírákat! Ilyenkor nemcsak őt állítják ki, hanem mindig a vele szemben harcolót, tehát engem is ...- Annál jobb - csattant fel Komjádi. - Kettős haszon. Az angolok elvesztik legjobb játékosukat, mi meg megszabadulunk a leggyöngébbünktőll (Homonnay l-et Hodgsonnal együtt háromszor küldte ki a vízből a továbbiak során a játékvezető. A magyar csapat viszont 0:3-ról egyenlített, majd a kétszeri hoszszabbítás végén 7:6-ra nyert.) A második magyar-csehszlovák meccs Későbbi büszkeségük, a margitszigeti Nemzeti Sportuszoda még nem állt. Viszont átalakítva, sportolásra alkalmassá téve mindenben megfelelt a magyar vízipóló sportnak, akkoriban a „Csaszi“, Budán, a Császárfürdő. Persze ezt is megrohamozta szombatonként, vasárnaponként a fürdőzők tömege, csakhogy ennek az uszodának felépítője, tulajdonosa nem valami tőkés, üzleti vállalkozó volt, hanem egy papi testület, az Irgalmas Rend. A papokkal pedig nagyon tudott bánni Komjádi. Felment a rendfőnökhöz, bizonyos Babinszky Nárciszhoz és néhány „Szentatyám"-mal hithű héber létére pillanatok alatt levette lábáról a katolikus főpapot. Átengedte az uszodát (igaz, csak délután 5-től) majdnem ingyen. Rekkenő melegben kezdődött a verseny, amelynek slágeréül illesztették a műsor végére vízilabda mérkőzést. Mire erre került a sor, már gyülekeztek a nyári fellegek. A magyarok Európa-bajnokságot nyert összeállításukban jelentek meg: Barta István III. kér. - Fazekas FTC, Homonnay II. MTK - Keserű II. FTC - Wenk FTC, Vértessy FTC, Keser I. III. kér. és tartalékként Németh János UTE. A csehszlovákok is felsorakoztak: Novotny (Sparta) - Epstein CPK, Kouték APK - Reitman CPK — Schmuck PTE, Tomasek (Sparta), Rohlik APK és tartaléknak Svehla CPK. Komjádi is megtanult valamit Mór az első félidőben megeredt oz eső. A nyári zápornak ígérkező zuhanyban záporoztak a magyar lövések és a közönség nagy tetszése közepette 8:0-ra vezettek a hazaiak. A szünetben aztán akkorát fordult az idő, hogy felhőszakadásnak is beillett a nyakba szakadó vízözön. Fedett hely hiányában a közönség hanyatt-homlok menekült haza. Mikor a hosszúra nyúlt szünet után még mindig erős esőben megkezdődött a második félidő- a második magyar-csehszlovák vízilabda meccsnek szinte egyetlen egy szál nézője sem volt látható a lelátón! A magyar csapat ezen elkedvetlenedve kényelmeskedni, komolytalankodni kezdett. Ezt nem tűrhette Komjádi. Elvégre főpróbának szánta a találkozót, így semmi tanulságra szert nem tehetett. Felugrott és rohant a medence széléhez, hogy szokott harsogó hangján besivítsa utasításait... Odarohant volna, de nem ért oda. A vizes betonon megcsúszott, elvágódott, _A háborúban összeroncsolt, lőtt sebektől éktelenkedő, operált rossz lába — nagy reccsenésel eltörött! Komjádi elájult. Mentők vitték el s csak a kórházban tudta meg, hogy 12:1 lett a végeredmény. Nyögve mondta:- és ti még azt mondtátok, hogy a csehszlovákok csak azért fogadták el a meghívásunkat, mert Hauptmann tanulni akart a mieinktől. No itt vanl Mi tanulhattunk ebből a napból... Azt, hogy vizes betonon nem szabad gumitalpú cipőben futkározni! 20
