A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-02 / 1. szám
Vlagyimir Vlasztovszkij, a biológiai tudományok kandidátusa erről beszélgetett Anatolij Aiekszejewel, a Szovjetunió c. folyóirat tudósítójával Bevezetőül képzeljük el egy pillanatra, hogy Moszkvában vagyunk, századunk elején. Bemegyünk 15 éves fiúnkkal egy üzletbe, és korához Illő ruhát kérünk. A fiú felveszi és... De tekintsünk Inkább a képre, és azonnal megláthatjuk a ruhapróba eredményét. Ml történt gyermekeinkkel néhány évtized alatt? Gyorsabban növekednek? Igen, sokkal gyorsabban. Nézzük a tényeket. A táblázat graflkonszerűen ábrázolja a 15 éves moszkvai gyermekek növekedését. Átlagos magasságuk 1882-ben 147 centiméter, 1923-ban 150 centiméter volt, negyven évvel később pedig, 1963- ban gyermekeink majdnem egy fejjel lettek magasabbak, mint apáik voltak hasonló korban — termetük elérte a 187 centlmétertl De nemcsak a kamaszok nyúltak meg. Az újszülöttek Is nagyobbak. A fejlődés ütemének meggyorsulását, amelynek eredményeképpen a kamaszok magassága megnövekedett, akceleráclónak nevezzük. Az utóbbi százegynéhány év alatt, vagyis attól a pillanattól kezdve, amióta többé-kevésbé rendszeresen és tömegesen végeznek antropometrlkus kutatásokat, a tudósok olyan adatokat szereztek, amelyek alapján teljes határozottsággal levonhatjuk az alábbi következtetést: a legtöbb országban, különösen a gazdaságilag fejlett államokban, a gyermekek évtizedről évtizedre gyorsabban növekednek, s az emberek egyre magasabbak lesznek. Kiderült, hogy nemcsak a testmagasság változott meg Ilyen szembetűnően. Megállapították többek között, hogy megváltozott a nemi érettség Ideje Is. Ha egybevetjük a múlt század végét napjainkkal, azt tapasztalhatjuk, hogy a másodlagos nemi jellegek ma korábban jelentkeznek. Ismeretes, hogy a délvidékiek ebben a tekintetben eddig Is megelőzték az északiakat. Ám az utóbbi években ez a különbség csökkenni kezdett. így pl. a Kaukázuson túli népek Ifjal mostanában a nemi érettséget 12—14 hónappal előbb érik el, mint szüleik. Megállapították azt Is, hogy gyermekeink növekedése — annak ellenére, hogy ők maguk és a felnőttek Is általában magasabbak lettek — nem 19—20 éves korban, hanem hamarább, 16—18 éves korban fejeződik be. Az antropológiai felméréseken kívül ezt bizonyítják a röntgenológial vizsgálatok Is. A csontrendszer különböző részelnek megszilárdulása — vagyis az a Jelenség, amely a növekedés megszűnését mutatja — ma előbb következik be. Mintha sletősebb lenne a természet dolga: azoknak az anyagoknak a jelentős részét, melyeket a szervezetnek juttat, manapság már a kamaszkorban és a korai Ifjúság éveiben „átadja“. Az a kisfiú tehát, aki 1965-ben tölti be 13. életévét, fizikai fejlődésének fokát tekintve a fél évszázad előtti 15 éves kamasznak felel meg. Ezzel párhuzamosan az is megfigyelhető, hogy gyermekeink szellemileg is gyorsabban fejlődnek. Az akcelerácló rányomja bélyegét a felnőtt lakosság külsejére is. Így pl. a moszkvai férfiak az utóbbi harminc évben 4 centiméterrel lettek magasabbak, súlyuk pedig átlagosan 9 kilóval nőtt. Azok a kísérletek, amelyeket a tudósok a világ számos országában — Lengyelországban, Csehszlovákiában, Németországban, Franciaországban, Angliában, az Egyesült Államokban, Japánban és másutt végeztek, azt mutatják, hogy a gyermekek növekedésének és fejlődésének meggyorsulását és ezzel egyidejűleg a felnőtt lakosság testméreteinek megnagyobbodását az utolsó 80—100 évben csaknem mindenütt ugyanazok a számok jelzik. Ml idézte elő ezt a meglepő folyamatot, amely szinte az egész világon észlelhető? A kérdésre számos feltevés keresi a választ. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a jelenség előidézője a Nap. Manapság — mondják — az emberek többet tartózkodnak a napon, s a napsugarak a növekedés természetes ösztönzői. Ezzel az elmélettel azonban nehéz megmagyarázni, miért oly hasonló az akcelerácló üteme a déli és északi vidékek lakóinál. Hiszen mindenki tudja, hogy az utóbbi területeken az emberek sokkal kevesebb napot kapnak. Mások a városiasodást említik első helyen, vagyis a nagyvárosokban kialakult körülmények hatását. Tagadhatatlan, hogy a sokfajta és mély benyomások bősége, az életet megkönnyítő városi komfort, az életstílus fokozott feszültsége — mindez bizonyára számottevő befolyást gyakorol a kamaszok Idegrendszerére, lelkivilágára és végső soron fizikai növekedésére is. Nem egy adat mutat arra, hogy az olyan falvakban, ahol az életkörülmények hasonlóak a városiakhoz, a gyermekek akceleráclós üteme nem marad el a városi gyermekekétől. Véleményem szerint az akcelerácló folyamatát meghatározó lényeges tényezőnek kell tartanunk a különböző népesség csoportok keveredését, századunknak ezt a gyakori jelenségét. A két világháború, továbbá más politikai és gazdasági változások azt eredményezték, hogy az emberek nagy számmal hagyták el régi lakóhelyüket és Indultak el minden Irányba a föld különböző útjain. A kultúra és a közlekedés fejlődése, a világ 1*7 cm ISO cm 1M cm «7 cm A 15 éves moszkvai gyermekek magassiga: 1923 19*0 megismerésének vágya, a távoli vidékek hozzáférhetősége, a vallási és nemzeti korlátok leomlása — mindezek a tényezők példátlan módon elősegítették, hogy különböző körülmények között nevelkedett emberek kötnek egymással lépten-nyomon házasságot. Márpedig ismeretes, hogy a genetika törvényei szerint az utódok annál nagyobb növekedési és fejlődési lehetőséggel rendelkeznek, minél kevesebb hasonlóság van a szülők öröklődés! apparátuséban. A kutatók egy része úgy vélekedik, hogy a dolog lényege az utóbbi évek bőséges vitamindús táplálkozásban, az ételek minőségének megjavulásában rejlik. A háborúk alatt épp ezért lassul meg észrevehetően a gyermekek növekedése, mert ilyenkor sokkal rosszabb a lakjsság ellátása. Ezzel a n zettel szembeállíthatjuk az európai országokra, az Amerikai Egyesült Államokra és Japánra vonatkozó adatokat, amelyek arról tanúskodnak, hogy ezekben az országokban a táplálkozás 20—30 év óta gyakorlatilag ugyanazon a színvonalon mozog, viszont az akcelerácló folyamata nem szünetel. Természetesen nem szabad számításon kívül hagyni az olyan tényezők befolyását, mint a teljesértékü táplálkozás és a jó életkörülmények. De nézetünk szerint gazdasági tényezőkkel egyedül nem lehet megmagyarázni az akceleráció jelenségeit. Annyi bizonyos, hogy ezek a tényezők meghatározzák a vizsgált folyamat ütemét. Megállapíthatjuk ugyanis, hogy azokban az országokban, amelyek a többieknél korábban mentek keresztül a rohamos gazdasági fejlődés és a tömeges költözködés Időszakán, az akcelerácló legaktívabb Időszaka a XX. század első negyedében zajlott le. A Szovjetunióban viszont, ahol a népgazdaság, az életszínvonal és a kultúra csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kezdett gyors ütemben fölfelé ívelni, az akcelerácló leginkább napjainkban nyilvánul meg. Más feltevések Is vannak, például az éghajlati viszonyok, a kozmikus sugárzások és a mágneses terek hatása. Eddig még egyik feltevés sem talált általános elismerésre. A felsorolt tényekkel kapcsolatban természetesen számos kérdés vetődik fel. Bizton állíthatjuk, hogy sokkal több a kérdés, mint a kielégítő válasz. Többek között felmerül az a kérdés Is: Nem vezet-e a szervezet korábbi kifejlődése Időelőtti öregedéshez? Szerencsére ez az aggodalom nem állja meg a helyét. Ellenkezőleg. A szovjet és német szakemberek adatokkal rendelkeznek arra nézve, hogy a nők napjainkban egyrészt korábban lépnek be a nemi érettség időszakába, másrészt 3—5 évvel tovább őrzik meg szülési képességüket. Megállapították továbbá, hogy a látási funkció bizonyos öregkori változásai (például a távollátás ) ma 5—8 évvel később következnek be, mint száz évvel ezelőtt. Van-e a tudományosan bebizonyított akcelerációs Jelenségnek valamilyen gyakorlati vonatkozása? Van, éspedig igen lényeges. Az orvosokat, a pedagógusokat, a közgazdászokat és a munkásokat egyaránt érinti ez a probléma. A gyermekek korábbi kifejlődése folytán például teljesen más határidőket kell megállapítani az Iskolások nemi nevelésére. Meg kell változtatni a ruhák, a cipők, a munkaeszközök, a bútorok eddigi szabványméreteit, felül kell vizsgálni a serdülőkre meghatározott fizikai és pszichikai megterhelések normáit. És végül, meddig tarthat az akcelerácló folyamata, van-e határú? Nehéz erre határozott választ adni. Bizonyos antropológiai és orvostudományi adatok alapján feltételezhetjük, hogy aZ akcelerácló folyamata az emberiség történelme során hullámzó volt, vagyis a növekedés és a fejlődés gyorsulásának időszakai váltakoztak a lassulási időszakokkal. Ma is vannak olyan adatok, hogy egyes gazdaságilag fejlett államokban ez a folyamat nyilvánvalóan lassul és 15—20 éven belül valószínűleg teljesen megszűnik. Vajon ideiglenes stagnálás lesz-e ez és később újból folytatódik, vagy bekövetkezik az ellenkező irányú tendencia? Ezt egészen pontosan nyilván csak utódaink tudják majd megmondani.
