A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-06 / 6. szám
Hosszú Ideig tartott, amíg a neves cseh költő és drámaíró, Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem c. darabja Komáromig eljutott. Hosszú volt az út és sikerektől hangos. Európa-szerte, ahol csak játszották, mindenütt egyformán találkozott a közönség ős egyben a kritikusok tetszésével. Ez nem jelenti azt, hogy nem váltott ki disputát, de vita csak jő mű körül alakulhat ki. A darab méltatása ezek után felesleges Ismétlésekre adna alkalmat. Ami számunkra érdekes lehet, az a komáromiak előadása. Sajnos, nem volt módom a színház pályafutását, bemutatóit végig figyelemmel kísérni, csak az utóbbi két év munkájáról van némi áttekintésem. Pár perccel a függöny felgördülte után, ahogy elhangzottak az első jelenetek, megcsapott az a levegő, ami jelezte: valódi színházi élményt kapunk. Mikor pedig a függöny a második rész után legördült, a kellemes és régen óhajtott érzés töltött el, hogy egy jól összehangolt együttes gondosan megmunkált játékát láttam, Jó rendezésben, amelyet támogatott a tecnlkallag ügyes, ízléses színpadkép, díszlet. A darabot, úgy tudom, vidéken (hisz Komárom színházi értelemben nálunk fővárosnak számít) már többször játszották a „híva-Kohout Komáromban talos“ bemutató előtt s ez úgy gondolom, hasz. nált, csiszolt az előadáson. A formabontó darab Taláros urát megszemélyesítő Turner Zsigmond jól kézbentartotta a Jelenetek sorát, eleinte szenvtelen tárgyilagossággal tárva a néző elé a történetet: ítéljen, döntsön ő az ügyben. Csak amikor az Igazság van elsikkadóban, vagy a szereplők akarják félrevezetni, tüzesítí át színtelenségét a szenvedély s szól a harag, a megvetés vagy a féltés hangján. Turner a fontos, de nem túl hálás feladatot Intelligensen oldotta meg. Fazekas Imre mindent megtett, hogy a nem sematikus káderes figurát élettel töltse meg és sikerült Is Toáek alakját hittelesen ábrázolnia. Az anyát alakító Udvardy Annának nem voltak moll-hangjal, még azokban a pillanatokban sem, mikor kínlódó fiánál jobban kínlódott. Következetesen kemény lénye, önző szeretete nem tette rokonszenvessé, de Milán anyját ebben a felfogásban hibátlanul Játszotta végig. Péter feleségének az orvosnőnek szerepében Lengyel Ilonától láttunk finom, nüanszalban kidolgozott színészi játékot. Gyurkovics Mihály főpincére kapta az első nyíltszíni tapsot. Jó kabinet-alakítást nyújtott, de egy kevéssel túljátszottá a szerepét, egy kissé kirítt az együttes egyébként zavartalan összhangjából. A régebbi tagok tehát nem hoztak meglepetést, de ez alkalommal a maximumot nyújtották. Rajtuk kívül láttunk egy csoport fiatalt, akiknek sikerült meggyőzniük arról, hogy komoly nyereséget jelentenek a MATESZ számára. A Lidát megszemélyesítő bájos Thlrrlng Viola egyre inkább színésznővé érik, már nem artikulál túlzottan, színpadi beszéde természetes, anélkül, hogy az érthetőség rovására menne. A darabban elhangzik egv mondat, nin^s kiemelve, nincs aláhúzva, mégis ez képézl a dráma magvát. Llda mondja szerelmének, Péternek, mikor szakításuk után négy évre ismét találkoznak, és újult erővel rohanják meg őket már félig-meddig halottnak, veszélytelennek hitt érzéseik. Péter elárulja, hogy mikor elváltak s ő a szerelmével robogó vonat után nézett, megcsókolta a síneket. Lidát lelke mélyéig meghatja ez a vallomás, boldoggá teszi, de meg is lepődik. Es ekkor hangzik el az a jelentéktelennek tűnő mondat: „Hiszen én szerettelek téged Jobban“. És ettől a pillanattól kezdve a néző érzi, hiszi, tudja, hogy Llda valóban szereti és most is jobban szereti Pétert (Brávó, Thlrrlng Violái) Itt Indul el a dráma, a végzetszerűség s habár a vádlottak (különösen az egyetemi hangulat kialakítói) siettették a tragédiát, nem egészen tudjuk elhinni Kohoutnak, hogy annak előidézői voltak. De ezt ő maga sem akarta komolyan elhitetni velünk, ez kitűnik a Taláros úr által megismétteltetett utolsó jelenetekből. A fiatal Vavreczky Géza debüje kétségtelenné tette, hogy szerződtetésével a MATESZ egy nagyon tehetséges, jó képességű taggal gazdagodott. Volt néhány pillanata, amikor mintha rövidzárlat állt volna be Játékában, de azután ismét magára talált. Milánnak, Péter riválisának szerepében Dráfi Mátvás kitünően építette fel a kitartó, áldozatkész, a balekségből és férfiasságból összegyúrt figurát, aki rendszerint mindig vesztesként marad a porondon. A fiatalokról szólva nem lehet elmenni néhány sablonos Jelzővel Boldoghi Katalin mellett sem. Alakítása határozottan felfigyeltető volt s arra enged következtetni, hogy Jellemformájú ereje, tehetsége még sok szép és nagy feladatot biztosít számára. A Král tanársegédet Játszó Boráros Imrének a szerző Jóval mostohább játéklehetőséget nyújtott, de a szerep-adta keretet jól kitöltötte. A szokatlanul sok dicsérő szó után feltehetjük a kérdést: valóban olyan kifogástalan, minden tekintetben nagyszerű előadást láttunk? Nem. De őszintén örültünk annak, hogy ezúttal igazi színházban volt részünk és gyorsan lekopogjuk a fán: soha rosszabbat ennél a még hátralévő Idényben. 0. K. Rimaszombati évforduló Tizenöt év nem kis idő. Még egy új társadalmi életforma kialakításában sem. A húsz éve szabadon élő és ÚJ társadalmi életformát építő Csehszlovákiában 10 éve működik a Csemadok. A helyes nemzetiségi politika Igazolója ez Is. £s ennek az Igazolásnak egy Igen kis, de konkrét része a rimaszombati népi együttes. Tánccsoportnak Indultak s állandóan erősödve népi együttessé fejlődtek. Fennállásuk óta egyetlen cél vezette őket: nemzeti kultúránk népművészeti hagyományait a feledés homályából a felszínre hozni, ápolni és terjeszteni. Munkájukat szűkebb hazájuk, Gömör feltárásával kezdték és az egységes magyar tánckultűra megismertetésével folytatták. Az Immár tizenöt éves múltra visszatekintő együttes eanberformáló hatása is Igen nagy. Erezhető ez Rimaszombatban és a környékén is. Az élénk kulturális életnek ők is részesei. A rendszeres nevelés eredménye, hogy a tagság egy művészeti ég elsajátítása mellett művészet-szeretővé, igénylővé válik, megszokja a közösségi életformát. Ennek az eredménye pedig az, hogy „kiöregedés“ után is dolgos tagjai akarnak lenni a város közösségi — társadalmi életének. Az a körülmény, hogy a tagság egyik része a környező falvakból (Balogfialva, Jánosi, Tamásfalva stb.) jár be, a másik pedig pedagógiai pályán működik, fokozza a munka eredményességét. Az együttes tagjai szűkebb környezetükben (falujukban vagy iskolájukban) újabb és újabb kis közösségeket hoznak létre, kialakítva bennük, az igazi művészet utáni vágyat. A művészet ápolása mellett igen nagy szerepet tölt be az együttes a nevelés terén is. Az Iskola padjából az életbe került ltjaik életét teszik még szebbé, gazdagabbá. Állításunk Igazolására álljon itt egy példa. Van Rimaszombatban hasonló korú ifjakből álló másfelfogású csoport Is. Azokra gondolunk, akik rettegésben tartják a város becsületes lakóit. Pedig ezek a fiatalok Is — akárcsak az együttes tagságának nagy része — a felszabadult hazában születtek. Miért váltak mégis a város rémeivé, a bíróság és a börtönök Ismerőseivé? Nem utolsósorban azért, mert a szabad idejük helyes felhasználását senk« sem Irányította. Ez az a korosztály, amelyet az Iskola már nem nevelt, a család gyengének bizonyult a feladatra, a társadalom, a munkahely, az ifjúsági szervezet pedig nem fordított elég gondot rájuk. Mivé lettek? Pénzzel rendelkező, túlságosan sok szabad Idővel bíró, kis csínyek elkövetésében örömet lelő bandává, aimely erejében mértéktelenül blzotht. Megindultok a lejtőn, a szépet, az erkölcsöset egyre Inkább elfelejtették és saját törvényeiket követve huligánokká, garázdálkodókká, a társadalom és szülők szomorítóivá váltak. A fiatalságnak ez a „veszélyes“ Időszaka, az, amelyet az együttes Igen eredményesen, az egyén egész életére pozitívan kihatóan tölt meg tartalommal. Szép művészi múlt áll mögöttük. A Gömöri leánytánc, Vasárnap délután, Gömöri lakodalmas, Pásztortánc, Pároscsárdás, Zsérel mulatság, Elvesztettem zsebkendőmet, 1848-as huszárverbunk, mind-mind a gyöngyszemeit, értékeit Jelentik a csehszlovákiai magyarság népművészeti hagyományának. Vezetőinek és tagjainak a neve majdnem annyira ismeretlen, mint a népdalok szerződnek neve. A tagság száma eddig 30—40 fő között mozgott, újabban énekkarral bővültek. Évenként cserélődnek az emberek. Voltak az együttes életében hullámvölgyek is. Egy-egy vezető változás mindig éreztette a hatását. Az utóbbi években már megállapodtak. Rendszeresen dolgoznak, — télen, nyáron egyaránt próbálnak és szerepelnek. Az utóbbi 5 év átlaga: évente 30—35 fellépés, magas színvonalú előadás. A fellépésüket mindenütt nagy siker kísérte. Még az ifjúsági alkotóverseny országos fordulóján Bratlslavában is — kategóriájuk II. d'ját vitték haza, (több országos hírnevű szlovák és cseh együttest maguk mögött hagyva). A nevük egy-egy rendezvénynél mór vonzóerővel bír. Magyarázat: a fiatalos lelkesedés, a munkájuk szeretető mellett mindig felelősséggel készülnek a fellépésre. Magyarországon Is nagy sikerrel szerepeltek. Művészetükkel abban az országban arattak elismerést, amelynek szintén hfres népi együttesel vannak. Az illetékesek felfigyelhetnének erre a közeljövőben és a Carnica, Cerfaüefi, Technik, Tren- Can stb. szlovák műkedvelő együttesek mellett őket Is kiküldhetnék külföldi szereplésre. I960, fennállásuk 15. évfordulójának: az éve erre igen alkalmas lenne. A 15 év munkáját eredmények és nevek fémjelzik. Az alapító Pásztor Mariska, Drda János, Karkusz Jánosnő, Balogh László mellett felnőtt fiatalok, Mőcs, Kamarás, Komáromi, Ádám, Sonkoly, Molnár, Kovács és még sokan mások azok, akik ismertté tették az együttes nevét. Bízunk benne, hogy ezt a városi és járási szervek Is tudomásul veszik, büszkék lesznek rájuk, mint gondos szülő a gyermekére és az erkölcsi, politikait támogatás mellett anyagi támogatásukkal is megkönnyítik az együttes nemes munkáját. A húsz éve felszabadult és új társadalmi életformában élő és építő Csehszlovákiában — 10 éve létezik a Csemadok. A helyes nemzetiségi politika lgazolója ez is. Tizenhat év alatt sok minden kikristályosodott, a papírra írt szóból életvalóság vált. Hogy vannak még hiányosságok — ez is természetes, mint ahogy az is, hogy ezeket a hiányosságokat el kell távolltanunk. Az építés hevében, a fontosabb dolgokra való tekintettel sokszor megfeledkeztünk az úgynevezett kisebb Jelentőségű dolgokról, és később teljesen el is feledkeztünk róluk. Most már stabillá, biztossá és erőssé váltunk. Van Időnk a kisebb Jelentőségű dolgok észrevételére Is, legyen egy ilyen kisebb jelentőségű dolog, a rimaszombati népi együttes Is, és gondjainak, bajainak váljanak közös megoldóivá a város, Illetve a járás illetékes állami szervei Is. Takács András 4
