A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-30 / 5. szám

Kiránduló hlndnk (Bombay, Mnlabarhegy)

• • • Tovább sajnos nem folytathatom Ady Ismert versének idézését, mivel nem éppen az álmodozás céljából Jártam a szent folyó partjainál és az is Igaz, hogy nem nagyon tanácsos álmodozni a „déli verőn“ olyankor, amikor a hőmérő higanyszála árnyékban Is az ötven fok körül áll.

Végtelenek az ellentétek és óriásiak a méretek Indiában —, vagy ahogyan ott nevezik a Bhárat földjén. Vonatkozik ez a megállapítás mind a szellemi, mind a fizikai fogalmakra. Végtelen Itt a fényűzés- és végtelen a nyomor. Végtelen a türelem és a megértés emberek között, de szenvedélyes a gyűlölet is. A messzi Kelet rejtelmes élete élő valóság Itt, de sokban angolabb ez az ország magánál Angliánál.

„Ne képzelje, hogy néhány hónap alatt megismerheti Indiát“ — kezdte a beszélgetést egy nagpúri klub estélyén Nirmala Rádzse Bhonsl.e asszony — Baróda maharánija —, Maharastra állam minisztere. A barátságos hercegnő nem mondott ugyan újat, de nagyon is igazat. Nem néhány hónap, de egy egész élet is rövid ahhoz, hogy az idegen tökéletesen értse Itt az összefüggéseket és a kapcsolatokat. Túl elblzakodott lennék, ha egy mindent felölelő indiai beszámolóba kezdenék, és Így amire vállalkozni merek, az csupán egy sor szubjektív élmény emlékbe olvadt változata.

Delhi nemzetközi repülőterén, a Pálamon estem át a vámvizsgálaton. Az indiai emancipáció szimbólumaként egy hindu asszony végezte itt a hivatalos teendőket, büszkén viselve az ősi öltözetre a szárira erősített aranyos rangjelzést.

Ez a perc azonban sok-sok előzmény után érkezett el. A tervezgetések, a számtalan védőoltás beszúrása, a tedjedelmes útiládák csomagolása után, egy júniusi napon szálltam be az Air-India Bolng típusú óriásgépébe,

A reggeli áldozat bemutatása előtt (Mabalakimi temploma Bombayban)

amely New-Yorkból érkezve várt a prágai repülőtéren. Az első osztály kényelme, a ufndu Istenekkel díszített tapéták — no meg a távoli ország első hírnökei, a száriba öltözött bájos légikisasszonyok a kelet mesés hangulatába varázsolják az utast. Ez az illúzió, a remek rajnai borok, francia pezsgő, és a skót whisky hozzájárulásával annyira tökéletes, hogy ehhez hasonlót, — amint ezt később megállapítottam,maga India sem tudott nyújtani. Lehet, hogy . azért nem, mert az ország legnagyobb részében szigorú szesztilalom van.

A gép simán szállott el az Alpok hófödte csúcsai fölött, és nemsokára Róma repülőterének forgalma rázott fel a Mahábhárata mesés hangulatából. A modern közlekedési eszközök szinte parányivá zsugorították a világot. A távolságok eltörpültek, a szárazföldek, tengerek, országok és világrészek, mint egy gyorsan pergő film kockái váltakoztak a tízezer méteres mélységben. Balra még a Nápolyi öblöt látom, jobb oldalon már ott füstölög az Etna. Kréta szigete ebből a magasságból épp olyan, mintha a térképen látnám. A Földközitenger sima kék tükrét gyufaszál nagyságú hajók szántják Ciprus partjainak közelében, és máris csökkenni kezd a magasság, közeledik a szárazföld, az Irány Libanon. Bejrút már fényárban úszik, amikor a gép körözni kezd a város felett, de látni még a modern paloták tükörképét a tenger vizében, és a város mögött húzódó LIbanon-hegység lejtőire kúszó utcákat.

Sötét az éjszaka Dél-Arábia végtelen homoktengere felett, melynek egyhangúságát csak helyenként szakítja meg a pislákoló fényű tűz, amely körül valószínűleg beduin pásztorok heverésznek. A forró levegő szinte ütésként érint, amikor Bahrein szigetén kibújok a repülőgép hűtött kabinjából. Ügy érzem magam,

Az Asóka szálló bejárata Delhiben

A szerző felvételei

Jöttem a HaMgesz partjairól

mintha egy fürdő szárazgőz kabinjában volnék, és alig vónszorgok a repülőtér csarnokához, melynek belső tere szerencsére klimatlzált. Az épület átriumában békésen kávézó, nagyszakállü sejkek láthatóan Jól érzik magukat, egy cseppet sem zavarja őket a hőség. Később amikor már hosszabb ideje tartózkodtam Indiában, én is úgy gondoltam vissza ennek az éjszakának 38 fokos hőmérsékletére, mint valami kellemesen hűvös emlékre.

Ha Bahrein először a szárazgőzre emlékeztetett, Bombayban, az érkezés után úgy éreztem magam, mintha ugyanazon fürdő nedvesgőz fülkéjébe kerültem volna. Itt már elkezdődött az esős évszak, a forró pára elborította a tengerpartot. A ruha hozzátapadt a bőrhöz, amelyet beborított az el nem párolgó lzzadságréteg. Nehézséget okoz a lélegzés, s minden lépésnél ólomsúlyú az ember lába. Bombay az első hely tehát, ahol az indiai szubkont hens földjére léptem, egyelőre azonban csak átmenetileg vagyok itt, egy óra, és máris egy másik gépbe szállva folytatom utamat az ország székhelye, Delhi felé.

Otközben ismét a világ relatív klsebbedésén tűnődöm, és szinte elképzelhetetlen az, hogy egy nappal ezelőtt még valahol egy középeurópai ágyban aludtam, azóta pedig nemcsak a fél világ van mögöttem, de egy életreszóló élmény is. Talán az események zsúfolt mennyisége teszi azt, hogy úgy érzem, mintha régesrég elkerültem volna otthonról, — mintha hónapok óta úton lennék. Pedig alig 20 óra telt el az Indulás óta és ha leszámítom azt az 5 órát, amit a nappal szemben repülve öregedtem, még annyi sem.

Közben megjelenik alattunk Delhi, ée a négy lökhajtású motor elcsendesedik a nemzetközi repülőtér betonján. Kicsit még zúg a fejem, kicsit szédülök a melegtől, még félig-meddlg álomban érzem magam, főleg hogy az épületek tetején ugráló majmok csoportját nézem. De rövidesen rádöbbenek arra, hogy mindez mégis csak valóság, amelybe nagyon is reális kérdéseivel visszaránt a rangjelzéseit büszkén viselő mosolygós vémtisztviselőnő. Simán megy minden tovább, a kijáratnál várnak a minisztérium képviselői, betuszkolnak az előállított autóba, és megkezdem az Ismerkedést Ázsia egyik leghatalmasabb országával, Indiával.