A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-30 / 5. szám

Képzeljünk el egy festőt völgyet az Alacsony-Tátra meredek sziklát között, mintegy 1500 m magasságban, s a völgyben néhány elszórtan álló házat, jellegzetes táj, még jellegzetesebb lakókkal; hajdan aranyat és ezüstöt bányásztak, ma Is láthatók még egy manufaktúra maradványai, melyek a

XVI. század Óta biztosították a lakosok viszonylagosan nyugodt életét. Am 1926-ban elcsendesült a transzmissziók csattogása, elnémult az élet ts: a fiatalabbak az erdőbe vonultak, mivel itt a hegyek között az ember leghűségesebb éltetője az erdő, ámbár néha kegyetlen, irgalmatlan is tud lenni. Magurka fölött kavargóit az idő s a háború ts beleszólt lakosainak békés életébe.

fán Lauőik már elmúlt hatvan éves, azokra az Időkre nem szívesen emlékezik vtssza. Jöttek a németek, partizánokat kerestek, sokan voltak s megparancsolták: Lauölk, ha kedves az életed, gyere, mutasd meg, hol vannakI A folytatást nem kell megírnom, a hegyek között számtalan hasonló esetre került sor, amtkorls keresték ugyan a partizánokat, de nem találtak senkit. Ezzel szemben sokan emlegetik még, hogyan segítették, támogatták a hegyek között, az erdőben harcoló honfitársaikat.

Evek teltek, múltak, a háború elvonult, az országban sok minden megváltozott, de Magurkát a változások elkerülték, a legfiatalabbak elmentek, a gyárak és üzemek jobb és szebb életet kínáltak nek'k, az Idősebbek otthon maradtak: itt születtünk, itt is halunk meg. JÓ Ideje már annak ts, hogy az egyosztályos kis Iskolát bezárták, nem volt kit tanítani, az öregeknek erre már nincs szükségük.

Miből élnek Itt az emberek? Néhányon még el-eljárnak az erdőre fát vágni, a többiek nyugdíjat kapnak, csak nyáron akad itt némi kereseti lehetőség, az itteni erdők minden szenvedélyes gombázót megörvendeztetnének a különféle erdei gyümölcsökről nem is beszélve. Így nem csoda, ha

mmtitutm

A házereszek tipikus mintái

Magurka látképe

nyaranta a Jednota felvásárlót sem kerülik el Magurkát. Elégedettek ők ts, az öregek ts, akik a gombáért, gyümölcsért, bogyóért kapott pénzt szépen beosztják a következő nyárig. Időnként meglátogatja őket az orvos, máskor a kéményseprő. A tűzvésztől igen tartanak Magurka lakót és így Vörös Ferdtnánd kéményseprő szívesen látott vendég a faluban, komoly versenyzőként ereszkedik sítalpain a völgybe. Havonta egyszer ktsöprt a huszonegy kéményt és Igen örül, ha a hegyek között elkerülheti a hóvihart. A huszonegy kémény azután szép pántlikában eregeti a füstöt és semmi jel sem mutat arra, hogy ezt a nagy békességet kegyetlen és elkerülhetetlen végzet fenyegeti. Lent a modern világ ideges zűrzavara. Itt, fent, ez szinte felfoghatatlan. Néhány kémény már holtan mered az égre, halottak, akár csak a házikók lakói, akik a kis

rrrar

A levélírás egyike a bosszú téli esték kedvelt „szórakozásainak“. (A levelet Horváth Stefánia írja.)

temetőben pihennek, a hóval borított hantok alatt. Az élők közül a legfiatalabbak is meghaladták már az ötvenötödik évüket. Lent órák és másodpercek jelentenek mtndent. Idefent a természet végtelensége s a csillagok mllllárdjaival behintett mélységes égbolt. Itt nyugodtak a reggelek, nem visítanak az ébresztőórák, már talán csak a téli hóviharok emlékeztetik Magurka lakóit gyermekkorukra, amikor nagyszületk mesélt hallgatták Meluztnáról és más jó vagy erdet szellemről.

Am tényleg halálra lenne ítélve Magurka? Az utóbbi időben úgy látszik mintha elkerülhetné végzetét. Gyakran érkeznek ide fiatalok szinte az egész országból: szép dolog a turistamozgalom. Pompásan stkltk a sí, sőt új utakat és sífelvonót is ígérnek.

Csakhogy ez már Magurka életének következő fejezete lenne.-te-