A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-30 / 5. szám

Képzeljünk el egy festőt völgyet az Alacsony-Tátra meredek sziklát között, mintegy 1500 m magas­ságban, s a völgyben néhány el­szórtan álló házat, jellegzetes táj, még jellegzetesebb lakókkal; haj­dan aranyat és ezüstöt bányász­tak, ma Is láthatók még egy ma­nufaktúra maradványai, melyek a XVI. század Óta biztosították a la­kosok viszonylagosan nyugodt életét. Am 1926-ban elcsendesült a transzmissziók csattogása, elné­mult az élet ts: a fiatalabbak az erdőbe vonultak, mivel itt a he­gyek között az ember leghűsége­sebb éltetője az erdő, ámbár né­ha kegyetlen, irgalmatlan is tud lenni. Magurka fölött kavargóit az idő s a háború ts beleszólt la­kosainak békés életébe. fán Lauőik már elmúlt hatvan éves, azokra az Időkre nem szí­vesen emlékezik vtssza. Jöttek a németek, partizánokat kerestek, sokan voltak s megparancsolták: Lauölk, ha kedves az életed, gye­re, mutasd meg, hol vannakI A folytatást nem kell megírnom, a hegyek között számtalan ha­sonló esetre került sor, amtkorls keresték ugyan a partizánokat, de nem találtak senkit. Ezzel szem­ben sokan emlegetik még, hogyan segítették, támogatták a hegyek között, az erdőben harcoló hon­fitársaikat. Evek teltek, múltak, a háború elvonult, az országban sok min­den megváltozott, de Magurkát a változások elkerülték, a legfiata­labbak elmentek, a gyárak és üze­mek jobb és szebb életet kínáltak nek'k, az Idősebbek otthon ma­radtak: itt születtünk, itt is ha­lunk meg. JÓ Ideje már annak ts, hogy az egyosztályos kis Iskolát bezárták, nem volt kit tanítani, az öregeknek erre már nincs szükségük. Miből élnek Itt az emberek? Né­hányon még el-eljárnak az erdőre fát vágni, a többiek nyugdíjat kapnak, csak nyáron akad itt né­mi kereseti lehetőség, az itteni erdők minden szenvedélyes gom­­bázót megörvendeztetnének a kü­lönféle erdei gyümölcsökről nem is beszélve. Így nem csoda, ha mmtitutm A házereszek tipikus mintái Magurka látképe nyaranta a Jednota felvásárlót sem kerülik el Magurkát. Elége­dettek ők ts, az öregek ts, akik a gombáért, gyümölcsért, bogyó­ért kapott pénzt szépen beoszt­ják a következő nyárig. Időnként meglátogatja őket az orvos, más­kor a kéményseprő. A tűzvésztől igen tartanak Magurka lakót és így Vörös Ferdtnánd kéményseprő szívesen látott vendég a faluban, komoly versenyzőként ereszkedik sítalpain a völgybe. Havonta egy­szer ktsöprt a huszonegy kéményt és Igen örül, ha a hegyek között elkerülheti a hóvihart. A huszon­egy kémény azután szép pántli­kában eregeti a füstöt és semmi jel sem mutat arra, hogy ezt a nagy békességet kegyetlen és el­kerülhetetlen végzet fenyegeti. Lent a modern világ ideges zűrza­vara. Itt, fent, ez szinte felfog­hatatlan. Néhány kémény már hol­tan mered az égre, halottak, akár csak a házikók lakói, akik a kis rrrar A levélírás egyike a bosszú téli es­ték kedvelt „szórakozásainak“. (A le­velet Horváth Stefánia írja.) temetőben pihennek, a hóval bo­rított hantok alatt. Az élők közül a legfiatalabbak is meghaladták már az ötvenötödik évüket. Lent órák és másodpercek jelentenek mtndent. Idefent a természet vég­telensége s a csillagok mllllárd­­jaival behintett mélységes égbolt. Itt nyugodtak a reggelek, nem visítanak az ébresztőórák, már ta­lán csak a téli hóviharok emlé­keztetik Magurka lakóit gyermek­korukra, amikor nagyszületk me­sélt hallgatták Meluztnáról és más jó vagy erdet szellemről. Am tényleg halálra lenne ítélve Magurka? Az utóbbi időben úgy látszik mintha elkerülhetné vég­zetét. Gyakran érkeznek ide fia­talok szinte az egész országból: szép dolog a turistamozgalom. Pompásan stkltk a sí, sőt új uta­kat és sífelvonót is ígérnek. Csakhogy ez már Magurka éle­tének következő fejezete lenne.-te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom