A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-25 / 30. szám
Szépség és szegénység Hatvan esztendővel ezelőtt, 1905-ben a faházas Lahtl porig leégett. A tűzvész martalékául esett viskók helyén tartós kőházakat emeltek; főleg az 1917 után Karéliából odaköltözöttek érdeme, hogy a faházas település az elmúlt hat évtized alatt nagykiterjedésű várossá fejlődött. Lahtlban van munkanélküliség, de ez nem töri le az embereket. Az állam segélyt ad annak, aki Igényli — azzal a kötelezettséggel, hogy a segélyt kérő visszafizeti, amint újra munkához jut. A város erdőkkel övezett, tavakkal petytyezett környékén született a Kalevala, a finnek nagy nemzeti éneke, ezen a vadregényes tájon játszódtak le érzelmes lírától átszőtt szerelmes történetei, hősi mondái, amelyeknek alakjait szobrászok faragták márványba, öntöttek bronzba, Sibelius, a nagy finn zeneszerző álmodott meg halhatatlan muzsikájában, a Finnlandiában, a tuonelai hattyúban és más szimfonikus költeményében. Múlt és jelen eggyéforr. Tiszteletet parancsolnak a monda hősei, akár a ma építői. Az úton visszafelé újból kibontakozott a finn táj minden szépsége és szegénysége is. Nagyobb település, afféle városka csak egy az egész út alatt, templomtornyot sem számoltam kettőnél többet. Elszórt tanyák, kisebb majorságok távolabb a főúttól. Apró gazdaságok, nehéz élet, nehéz birkózás a sovány termést adó talajjal. A családban itt mindenütt csak egy gyerek marad a föld mellett, a többi másutt keresi kenyerét, boldogulását. Aki ezt a tájat látja, jobban megérti a drámaíró Aleksis Kivi, Juani Aho, Sillanpáá és Leíno magányt kedvelő, bezárkózó, nehezen megnyilatkozó parasztjait. Sok a szikla, a fenyveserdő és ezernyi a tó, melyekről meglepetéssel hallom, hogy halban szegények. Mint vékony érben futó patakok a tő vizébe, apró utak, ösvények lejtenek a főútra, és sokféle magas lábakon nyugvó szekrényféle alkalmatosságok állnak az árkok mentén. Ezekbe a szekrényekbe rakják a gazdák tejjel teli kannáikat, hajnalban a teherautók sofőrjei elviszik őket, és helyükre beteszik az üreseket. Ide rakják leveleiket, az elküldendő pénzt is, és a cirkáló postás másnap elhozza a lebélyegezett nyugtát a feladott küldeményről. Avatatlan kéz aligha töri fel ezeket a szekrényeket, különben eltűnnének az utakról. Észak Velencéje Az út Helsinkiből Stockholmba csaknem egy teljes napig tart, s hajnalban látványossá válik, amikor a köd fátyolén áttör a nap, és kisebb-nagyobb sziklás szigetek százai közt fut a hajó. Meglepő, hogy még A Finn-kikötő Stockholmban a tenyérnyi szigetek legtöbbje is lakott, a fenyők és bükkök zöldjéből ki-kivillanak a fehér házfalak; a parányi öblökben az elmaradhatatlan motoros vagy vitorlás. A nagyobb szigeteken egymás felett több sorban is sűrűbben állnak a házak, és mennél közelebb kerülünk Stockholmhoz, annál több sokablakos, tarka nyaraló foglalja el a halászkunyhók helyét. * A tenger felől hét keskeny földszoroson közelíthető meg a svéd főváros; mi a helyenként alig 150 méter széles népes finn haióúton haladunk. Közvetlenül Stockholm előtt kiszélesedik az öböl, s amint a part közelébe érünk, leállnak a gépek, játékszernek tetsző révhajők vontatják és tolják a parthoz a hatalmas hajótestet. A délelőtti négyórás városnézésen annyi a látnivaló, hogy szinte belekábulok. Az első percekben még győz Helsinki látványosságainak emléke, aztán rájön az ember, hogy nem csupán Skandinávia, hanem Európa egyik legnagyobb kikötővárosában van, amelyet méltán a Mälar-t6 királynőjének, az Észak Velencéjének neveznek, hiszen a város és környéke tizenhárom szigeten épült, hatvannál több híd köti össze egyes részeit, és csatornáiban több mint harmincezer motoros, húszezer kis vitorlás közlekedik. A szárazföldi forgalom egyenesen elképesztő; a keskeny utcákban néha percekre leállnak az autók, s ahol szélesebb az út — például a finn kikötő előtt, a Királyi palotához vezető Sepperbronon — két-két sorban olyan tömötten rohannak, hogy időbe telik, míg átvergődsz az úttest másik oldalára. A Királyi palota tornyán zászló lobog és ez azt jelenti, hogy a király otthon van. A palotát azért meg lehet tekinteni ilyenkor is, hiszen 550 szobájából csak huszonnyolcat lakja tulajdonosa. Sajnos, mikor udvara közelében egy keskeny téren leszállunk az autóbuszról, az idegenvezető hölgy fontosabbnak tartja, hogy a francia Nlcodemus Tessin építette kastély megtekintése helyett — az építése kerek hat évtizedig tartott —, elvezessen a „Gamla Sta’n“, az Óváros egyik sokemeletes, ódon házának tiszta, de jellegtelen udvarába, hogy elmondhassa, itt három századdal ezelőtt a falakról csurgóit le a szenny, az emberi ürülék, és gólyáié bakon gázoltak a piszokban. Ügy látszik, ezzel a mostani mindenütt harsányan, szinte tolakodón, szemet szúrón megnyilatkozó tisztasággal akart előttünk tüntetni. így történt, hogy idő híján a harmincéves háború utáni Svédország gazdagságát bizonyító pompás ötvösmunkák, porcelán- és díszedények, francia gobelinek, velencei tükrök és üvegcsillárok százait, a XI. Károlyról elnevezett galériát, a kék tróntermet, a Minisztertanács brokátos termét csak színes képekben láthattam, de megbékítettek a prágai Kisoldal palotáira em-Palricius házak a ,,Gamla Stán“-on Nyár lékeztető öreg patriciusházak, és a tér nyu galmas szépsége, ahol 1520 novemberében II. Keresztély dán király 78 svéd főnemest mészároltatott le. Ez volt az a hírhedt vérfürdő, amely kiváltotta az ellenállást, és három évi harc után Gustav Erikson Vasat hatalomra juttatta. Vasa Első Gustav néven király lett, megkoronáztatása után az eddigi hármas unió felbomlott, és Svédország olyan hatalom lett, amely hódított Oroszországban és diktált fél Európának. Amikor belépünk a Storkyrába, Stock holm legrégibb templomába, minden boszszúságom elmúlik. Ezt a vén templomot még 1260-ban Birger Jarl király kezdte építtetni a kereskedővárossá nőtt településen, és gótikus harmóniáját semmiféle harokk elemek nem tették tönkre számos átépítése, falainak megerősítése során. A közeli Riddarhuset, a Nemesek háza, talán az Észak legszebb építkezése. Reneszszánsz szépségét teljében megőrizhette, de már pár lépésnyire távolabb, a Riddarsholmen, a svéd királyok temetkezési helye az évszázadok folyamán minden stílusjegyet felszedett magára, A XIII. század végén A „Storkyra“, Stockholm legrégibb templomának főhajója
