A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-07-25 / 30. szám

ixeiti annyira a tanctuaas a tonlos Van még leánykereskedelem? Nemrég hirdetés jelent meg az egyik nagy amerikai folyóiratban: „Maharadzsa szőke, kékszemü európai nőt keres má­sodfeleségként a háremébe. Ha egy évig a háremben élt, újra elhagyhatja és 10 ezer dollárt kap végkielégítésül.“ Ezerszám érkeztek a hirdetésre a leve­lek. Íróik között voltak fiatalkorúak és férjes asszonyok — nagymama korúakat sem kivéve. De egyik sem kapott választ, mivel a hirdetés csak csalétek volt. Nem származott sem gazdag maharadzsától, sem valami leánykereskedőtől, hanem egy In­tézet helyezte el, amely a nők könnyelmű­ségét, kalandvágyát, erkölcsét és szerelem utáni vágyát akarta vizsgálat alá venni. Ausztriáiban is megjelent egy hasonló hirdetés: „Csinosnak mondott férfi, per­zsa, egyedülálló, jól szituált, szépen be­rendezett bécsi lakással, házasság céljából megismerkednek jó alakú, lehetőleg szőke hölggyel." A hirdetésnek hatalmas sikere volt. A házassági szándékait dobra verő perzsa levelek tömegét kapta Ausztria minden részéből, szende teenagerektől, egyedülálló özvegyektől, elvált asszonyok­tól, állástalan színésznőktől és táncosnők­től. Es mindegyik levélben fénykép volt, amely monokinlben, bikiniben, kivágott estélyi ruhában vagy dirndllben ábrázolta a levél küldőiét. Az első válaszlevelet vidéki kislányok kapták, akiket a perzsa udvariasan felszó­. . . megismerkedne jőalekű, lehetőleg szőke hölggyel lított, hogy látogassák meg őt közelebbi megismerkedés céljából. Sokan felutaztak Bécsbe és csak kevesen utasították vtsz­­sza az ajánlatot, hogy először vessék alá magukat egy „próbaházasságnak“. Először mtnden a legnagyobb rendben ment, de már legkésőbb egy hét elteltével a perzsa keresztülhúzta a számításukat: kitette a „próbafeleség“ szűrét és egy másikat fo­gadott be a lakására. Ki tudja, hány pró­bafeleséget nyütt volna még el a derék perzsa, ha szomszédai fel nem jelentik. Így azonban közbeavatkozott a rendőrség erkölcsrendészeti osztálya. És bár semmit sem sikerült rábizonyítani a ravasz per­zsára, mégis felszólították, hogy jobb lesz, ha valamelyik másik országban folytatja „próbaházasságait“. Jelenleg az osztrák erkölcsrendészet, az ún. GB-Büro tudtával kb. 30—35 osztrák görlcsoport utazik városról városra a Kö­zel-Keleten és mutatja be „tudását“ az éj­jeli mulatókban. Ezek a lányok nyilván nem nagy művészek; de fiatalok, bátrak és főként — ragyogóan szőkék. A hivata­lok részéről megvan az Igyekezet, hogy elejét vegyék a lányok eltűnésének. Min­den menedzsernek, akt görlcsoportokat akar külföldre szerződtetni, be kell mutat­nia a lányokat az artistaszakszervezetben. Ez nem annyira a lányok tánctudását, mint inkább a szerződést vizsgálja felül, főként azt, nincs e benne olyan záradék, amely szerint a főnök önhatalmúlag hónapokra vagy évekre meghosszabbíthatja a szerző­dési vagy egyszerűen felmondhat valame lyik lánynak és ott hagyhatja a Keleten. Persze, nem minden leánykereskedő dol­gozik hivatalos menedzserként és szak­­szervezeti jóváhagyással. A hivatalos ada­tok nem beszélnek róla, mennyi azoknak a lányoknak a száma, akik eltűnnek, hogy egyszerre csak Afrikában, vagy jobb ese­tekben — Ausztráliában bukkanjanak fel. Előfordul, hogy sikerül megakadályozni a szökést. Egy fiatal lányt, aktról annak ide­jén sokat írtak a szenzációéhes bécst la­pok, mert egy nagyapja korabeli idős úr­ral akart Idegen országba utazni, az Air France hősiessel tartóztatták fel. A lány Párizsban maradt, s amikor később vissza­tért Bécsbe, a schwechati repülőtéren kije­lentette: „Az én daddym egy igazi gavallér és sohasem közeledett hozzám.“ Vajon a ■ Szőkék előnyben ■ Maharadzsa feleséget keres a háremébe ■ Egy bécsi perzsa többszörös próbaházassága ■ Európai táncosnők a Keleten ■ „Az én daddym egy igazi gavallér" Nem mindennapi választék ... lány igazán ennyire naiv, vagy csak egy­szerűen a publtcítyt hajszolja? A GM-Bürö megállapítása szerint sokkal kevesebb veszély fenyegeti azokat a lá­nyokat, akik folyton a teenager-lokálokat bújják, mezítláb vonaglanak a Beatlesek örjöngő zenéjére, szűk pullóvert és hosszú, csapzott frtzúrát hordanak, mint azokat, akik mit sem tudnak az életről és egy­szerre csak egy jó vágású, imponáló férfi befolyása alá kerülnek, aki őszülő halán­tékkal, hatalmas országúti cirkálóval, „jó kapcsolatokkal“ rendelkezik, „jobb társa­ságban“ mozog, ahová őket ts be akarja ve­zetőt. Ilyenkor aztán megtörténhet, hogy egy fiatal lányt, amilyen Vilma Montest volt, egy gazdag római bútorasztalos lá­nya, egy reggelen holtan találják a ten­gerpart fövényén. Egy selyemkomblnéban és egy selyemnadrágocskában, amibe egy kisgyerekes mackó volt hímezve, és egy angol szabású sportzakóval letakarva, amelynek sohasem sikerült felderíteni a gazdáját. Máig sem sikerült fényt deríteni a ti zenkét év előtt az egész világsajtóban nagy port felvert Montest-esetre, amely azóta már bekerült a kriminológia történe­tébe. S a fiatal lány után csak egy sírkő maradt, ezzel a felirattal: „Született 1932.11. 3. — meghalt 1953. IV. 9. Tiszta teremt­mény, szép, mint egy angyal.“ Csakugyan olyan tiszta volt vajon? —ta»~

Next

/
Oldalképek
Tartalom