A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-25 / 30. szám
ixeiti annyira a tanctuaas a tonlos Van még leánykereskedelem? Nemrég hirdetés jelent meg az egyik nagy amerikai folyóiratban: „Maharadzsa szőke, kékszemü európai nőt keres másodfeleségként a háremébe. Ha egy évig a háremben élt, újra elhagyhatja és 10 ezer dollárt kap végkielégítésül.“ Ezerszám érkeztek a hirdetésre a levelek. Íróik között voltak fiatalkorúak és férjes asszonyok — nagymama korúakat sem kivéve. De egyik sem kapott választ, mivel a hirdetés csak csalétek volt. Nem származott sem gazdag maharadzsától, sem valami leánykereskedőtől, hanem egy Intézet helyezte el, amely a nők könnyelműségét, kalandvágyát, erkölcsét és szerelem utáni vágyát akarta vizsgálat alá venni. Ausztriáiban is megjelent egy hasonló hirdetés: „Csinosnak mondott férfi, perzsa, egyedülálló, jól szituált, szépen berendezett bécsi lakással, házasság céljából megismerkednek jó alakú, lehetőleg szőke hölggyel." A hirdetésnek hatalmas sikere volt. A házassági szándékait dobra verő perzsa levelek tömegét kapta Ausztria minden részéből, szende teenagerektől, egyedülálló özvegyektől, elvált asszonyoktól, állástalan színésznőktől és táncosnőktől. Es mindegyik levélben fénykép volt, amely monokinlben, bikiniben, kivágott estélyi ruhában vagy dirndllben ábrázolta a levél küldőiét. Az első válaszlevelet vidéki kislányok kapták, akiket a perzsa udvariasan felszó. . . megismerkedne jőalekű, lehetőleg szőke hölggyel lított, hogy látogassák meg őt közelebbi megismerkedés céljából. Sokan felutaztak Bécsbe és csak kevesen utasították vtszsza az ajánlatot, hogy először vessék alá magukat egy „próbaházasságnak“. Először mtnden a legnagyobb rendben ment, de már legkésőbb egy hét elteltével a perzsa keresztülhúzta a számításukat: kitette a „próbafeleség“ szűrét és egy másikat fogadott be a lakására. Ki tudja, hány próbafeleséget nyütt volna még el a derék perzsa, ha szomszédai fel nem jelentik. Így azonban közbeavatkozott a rendőrség erkölcsrendészeti osztálya. És bár semmit sem sikerült rábizonyítani a ravasz perzsára, mégis felszólították, hogy jobb lesz, ha valamelyik másik országban folytatja „próbaházasságait“. Jelenleg az osztrák erkölcsrendészet, az ún. GB-Büro tudtával kb. 30—35 osztrák görlcsoport utazik városról városra a Közel-Keleten és mutatja be „tudását“ az éjjeli mulatókban. Ezek a lányok nyilván nem nagy művészek; de fiatalok, bátrak és főként — ragyogóan szőkék. A hivatalok részéről megvan az Igyekezet, hogy elejét vegyék a lányok eltűnésének. Minden menedzsernek, akt görlcsoportokat akar külföldre szerződtetni, be kell mutatnia a lányokat az artistaszakszervezetben. Ez nem annyira a lányok tánctudását, mint inkább a szerződést vizsgálja felül, főként azt, nincs e benne olyan záradék, amely szerint a főnök önhatalmúlag hónapokra vagy évekre meghosszabbíthatja a szerződési vagy egyszerűen felmondhat valame lyik lánynak és ott hagyhatja a Keleten. Persze, nem minden leánykereskedő dolgozik hivatalos menedzserként és szakszervezeti jóváhagyással. A hivatalos adatok nem beszélnek róla, mennyi azoknak a lányoknak a száma, akik eltűnnek, hogy egyszerre csak Afrikában, vagy jobb esetekben — Ausztráliában bukkanjanak fel. Előfordul, hogy sikerül megakadályozni a szökést. Egy fiatal lányt, aktról annak idején sokat írtak a szenzációéhes bécst lapok, mert egy nagyapja korabeli idős úrral akart Idegen országba utazni, az Air France hősiessel tartóztatták fel. A lány Párizsban maradt, s amikor később visszatért Bécsbe, a schwechati repülőtéren kijelentette: „Az én daddym egy igazi gavallér és sohasem közeledett hozzám.“ Vajon a ■ Szőkék előnyben ■ Maharadzsa feleséget keres a háremébe ■ Egy bécsi perzsa többszörös próbaházassága ■ Európai táncosnők a Keleten ■ „Az én daddym egy igazi gavallér" Nem mindennapi választék ... lány igazán ennyire naiv, vagy csak egyszerűen a publtcítyt hajszolja? A GM-Bürö megállapítása szerint sokkal kevesebb veszély fenyegeti azokat a lányokat, akik folyton a teenager-lokálokat bújják, mezítláb vonaglanak a Beatlesek örjöngő zenéjére, szűk pullóvert és hosszú, csapzott frtzúrát hordanak, mint azokat, akik mit sem tudnak az életről és egyszerre csak egy jó vágású, imponáló férfi befolyása alá kerülnek, aki őszülő halántékkal, hatalmas országúti cirkálóval, „jó kapcsolatokkal“ rendelkezik, „jobb társaságban“ mozog, ahová őket ts be akarja vezetőt. Ilyenkor aztán megtörténhet, hogy egy fiatal lányt, amilyen Vilma Montest volt, egy gazdag római bútorasztalos lánya, egy reggelen holtan találják a tengerpart fövényén. Egy selyemkomblnéban és egy selyemnadrágocskában, amibe egy kisgyerekes mackó volt hímezve, és egy angol szabású sportzakóval letakarva, amelynek sohasem sikerült felderíteni a gazdáját. Máig sem sikerült fényt deríteni a ti zenkét év előtt az egész világsajtóban nagy port felvert Montest-esetre, amely azóta már bekerült a kriminológia történetébe. S a fiatal lány után csak egy sírkő maradt, ezzel a felirattal: „Született 1932.11. 3. — meghalt 1953. IV. 9. Tiszta teremtmény, szép, mint egy angyal.“ Csakugyan olyan tiszta volt vajon? —ta»~
