A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-12-19 / 51. szám
a tunpz rejtélyről letarolt fák töve mind egy epicentrum felé Irányul. A robbanást követő tűzvész nem a központtól a terület széle felé irányul, hanem megfordítva. Zolotov elektronikus számológépekéin kiszámította, hogy a tüzes gömb sebessége másodpercenként nem 30, hanem csupán 1,2 kilométer volt. A katasztrófát túlélt fák jóval nagyobb intenzitással nőnek, ami azt bizonyítja, hogy a radioaktivitás a növekedés serkentője. A földet megkerülő léghullámokat annak idején Londonban lerögzítették s most felfedezték a léghullámok grafikonját. Ez teljesen hasonlít az A-bomba robbanására, mert merőben más, mint akár a tűzhányzó kitörésének, akár a vegyi bombák robbanásának grafikonja. Zolotov expedíciója 50 000 mintát vett a talajból, a fákból és növényekből. Megállapította a C-14 radioaktív szén előfordulását, sőt 100 kilométeres távolságban a stroncium-90 jelenlétét is. Miképpen kerülhetett azonban sor 1908- ban atomrobbanásra a földön, mikor Rutherford csak 1911-ben fedezte fel az atommagot? Holott Niels Bohr csak 1915-ben állította fel az első atommodellt? És még sok-sok évnek kellett eltelnie addig, míg sor került az első atomrobbanásra? Válaszra váró kérdések Ha nyomon követjük a katasztrófa vizsgálatának fejlődését, nem hagyhatjuk figyelmen kívül V. Zsuravlevova és G. Altov szovjet tudósok cikkét sem, amely a leningrádi ZVEZDA 1964. évi 3. számában jelent meg. A két tudós azt állítja, hogy ha a vélemények fokozatosan a meteoritről a kozmikus porra, majd ismét üstökösre változtak, miért ne feltételezhetnénk, hogy atomok vagy részecskék áramáról volt szó, sőt esetleg fotonsugarakról, miért nem lehetett a katasztrófa oka egy laser-jeladás a Hattyú 61ről, amelynek lakói érintkezésbe akartak lépni a földdel, azonban jeladásuk oly erős volt, hogy katasztrofális következményekkel Járt? F. J. Zigelj Ismert szovjet tudós A. P. Kazancev és Zolotov professzor nézetei felé hajlik: — A bizonyítékok rendelkezésre állnak, — mondotta. — Fontolóra kell vennünk őket. Floranszkij professzor azt állította, hogy a katasztrófa okozója meteorit volt. Vernadszklj professzor sűrű kozmikus felhőről beszélt. Hozzászólt a kérdéshez Osztapovlcs, Fesszenkov és Whipple Is. Legújabban W. F. Llbby Nobel-díjas amerikai tudós a NATURE c. folyóiratban annak a véleményének adott kifejezést, hogy a tunguz tajgát a világűrből érkezett antlanyag látogatta meg. Ezzel szemben Ari Sternfeld professzor, aki már harminc esztendővel ezelőtt kiszámította a mai űrrepülések pályáját, azt állítja, hogy aznap, mikor a tunguz katasztrófa bekövetkezett, nem érkezhetett hozzánk semminő űrhajó, mert erős csillagászati „korlátok“ zárták el a földhöz vezető utakat. Kazancev viszont megjegyzi, hogy az űrhajó már halott utasokkal érkezhetett hozzánk. Éppen ezért nem fékezték le a föld légkörében, így aztán kigyulladt és bolygónk felett öt kilométer magasságban felrobbant. A bizonyítékok ellentmondanak egymásnak. Valami felrobbant a Köves-Tunguzka környékén s egy bizonyos, hogy a nyomok atomrobbanásról tanúskodnak. A kérdés tehát most már nem MI VOLT AZ? hanem HONNAN ÉRKEZETT? A vita tovább tart. Tovább gyűjtik a bizonyítékokat. Meg vagyunk győződve arról, hogy a moszkvai mérnök, ma már világhírű író munkája nem volt hiábavaló, és a világ mind ez ideig ismeretlen erőkről és fogalmakról fog tudomást szerezni. Moszkva, 1965 novemberében ROMAN KOSTA A fa évgyűrűin láthatjuk: A tunguszkal robbanásig a fa keskeny övben nűtt. A rádlfiaktlvltás 53 esztendő alatt többszörösére növelte a fa növekedését. Harminc kilométeres körzetben Milyen a páciensek átlagos életkora? „Legtöbb a 45—50 év közötti, talán azért, mert öregedni kezdenek és fokozottan akarfák bebizonyítani képességeiket. A munka Intenzitásának növekedése ellentétben áll a biológiai törvényekkel.“ Hogyan jelentkezik a betegség? „Semmilyen spectftkus jelet nincsenek. Fáradtsággal kezdődik. Ez természetesen védekező momentum is lehetne, mert a fáradt embernek pihenésre van szüksége. Gyakran azonban éppen az ellenkezője történik, a fáradtság még nagyobb erőkifejtésre ösztönzi az embert. Közben apró jellembeli változások történnek. Az ember Ingerült. Kisebbrendűségi érzés keríti hatalmába, ereje elégtelenségét érzt s ebből munkatársaival szembeni bizalmatlanság keletkezik, mindent egyedül akar elvégezni. Kicsiségekre pazarolja erejét és minél kevesebbet ér el, annál többet akar megtenni. A következő fáztsban túlzott aktivitás és tettrekészség keríti hatalmába, ami az önellenőrzés hiányára mutat. Az Ilyen ember nyugtalan, memória zavarokkal küzd, nyugtalanul alszik és nehéz álmai vannak. Gyakran testi fájdalmakat is érez; főfájást, rosszullétet, emésztési zavarokat, fájást a szíve körül. Ez már a „kimerültségé jele. Ezen kívül elmélyül depressziója, elveszít bátorságát, pesszimista lesz és meg van győződve róla, hogy rövidesen összeroppan. Aztán minden Iránt elveszti az érdeklődését, családtagját sincsenek jó hatással rá. „Egy nap úgy éreztem, hogy meghalok“ Ezekkel a szavakkal kezdődik Jacques V. francia gyáros elbeszélése a depresszióval való küzdelméről. Jacques V. apja után textilgyárat örökölt. Üzlettársával rövidesen kibővítették az üzemet, ö maga több vezető funkciót magára vállalt. Becsvágyó volt, energikus és a napi tizenkét órai munka menekülésnek tűnt számára boldogtalan családi életéből. Hosszú Ideig változatosan evett és Ivott és gyógyszerszükséglete az aszpirinig terjedt. Volt olyan nap, hogy 150 telefonbeszélgetést is lebonyolított. Egy napon — a gyárában kitört négyhónapos sztrájk után — összeroppant. Az öszszes megrendelés a nyakába szakadt és a munka állt. Nem tudott eligazodni a problémák között és mindent egyedül akart elintézni. Egy nap, az irodájában ülve, rosszullét fogta el. Hideg veríték öntötte el a testét és úgy érezte, hogy meghal. Az orvos idegcsillapttókat és nyugalmat irt elő nekt, de nem fogadta meg a tárnicsát és másnap újra bement a gyárba. Rosszul érezte magát, de ezt önmaga előtt sem Ismerte be. Minden nehézségeket okozott neki és kezdett kitérni a döntések elöl. „Majd holnap meglátjuk ...“ Síelni ment a hegyekbe, ahonnan két töréssel és háromhónapos kényszerű pihenés lehetőségével tért vissza. A kórházba ts hordták utána az Iratokat, telefonon Intézte üzleti ügyelt, amikor a jéghideg veríték, a légzési zavarok és szorongás újra hatalmába kerítette. Gyógyulása akkor kezdődött, amikor orvosat megmagyarázták nekt, hogy állapota, illetve betegsége egészen mindennapi eset, közönséges depresszió, melyet alkalmas gyógymóddal tökéletesen helyre lehet hozni. Hogyan gyógyítják a „promotion-dlsease“-t? Mindenekelőtt elkülönítik a beteget a munkájától és családjától. A páciensek sokat alusznak és szigorú napirend szerint élnek. Alkoholt nem Ihatnak. A gyógyítás kb. két hétig tart, utána egyhónapos lábadozás következik, rendszerint valamilyen fürdőhelyen. A fürdőnek az Idegekre ugyan alig van valami hatása, de megvan a biztosítéka annak, hogy a beteg nem dolgozik. Felépülés után tanácsos, ha megváltoztatják életmódjukat, évente háromszor mennek szabadságra, kevesebbet esznek és Isznak és sokat golfoznak, vagy sétálnak. Szexuális életükben nincsenek korlátozva, ellenben feltétlenül tudatosítaniuk kell, hogy munkahelyükön nem nélkülözhetetlenek, vagy úgy kell megszervezni munkájukat, hogy ne váljanak Ilyenekké. A 100 + 1 (ZZ) nyomán 19
