A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-12-12 / 50. szám

Ai elnOkl aixtal. Sisbó János oi újonnan Tilasxtott elnUk lárébe­­siédút mondja , a m iéi sültem en Sióm én* „A környékbeli kis falvakban kulttfrpalotákat építet­tek, de Sxenc városéban nem Jutott semmire sem.. Tolnalnú Varga Jósáét boáiéi ai lfjúiág nevében Már óvodás kortól be­lénk rögződik a gyű­lések azonos formája. Megnyitó, beszámoló, új vezetőség választása s vita fvagy vita helyett nagy hall­gatás). Tartalmilag azonban minden gyűlésnek megvan a sajátos varázsa, zamata, ize, va­lami érlelődik, forr az ember gondolatvilágában. A különb­ség csupán az emberekben van, vannak bátrak, akik kt merik mondani — „ami szivemen, az a számon“ — aztán vannak olyanok, akt a másik közmon­dás szerint Igazodnak: „ne szólj szám, nem fáj fejem“. Sok-sok gyűlés mégis azt Iga­zolja, hogy ahol dolgoztak év­közben, összejártak az embe­rek, ott van miről beszélni az évzáró gyűlésen. Szencen nem volt telt ház, a terem sem gőzölgőit a me­legtől, szégyen tde, szégyen oda, nagykabátban ültek az emberek. De annál közvetle­nebb volt a vita, őszintébb a be­széd. Az évi tevékenységről így számolt be Mák Anna, a helyt szervezet titkárnője: „1964. december 17-én Re­­vtczky-estet és szavalóversenyt rendeztünk. Az Iskolhév fo­lyamán a magyar Iskolával és a szenei népkönyvtárral karölt­ve még négy ízben szervez­tünk Irodalmi estet. Mtncztn­­ger kuttúrtárs Szene történeté­ről tudományos előadást tar­tott. Bátran kijelenthetjük, hogy trodalmt rendezvényeink szín­vonalasak voltak. Helyt szerve­zetünk színjátszó csoportja A bor c. színmüvet a szenet kö­zönségnek háromszor, vidéken pedig kétszer mutatta be, nem kis sikerrel. A tagság odaadó munkájának köszönhető, hogy klubhelyiségünkben új bútorzat található. A klubhelyiség falait a stkereket dokumentáló fény­képek, s Gábris István és FU- zessy József által ajándékozott reprodukciók díszítik. A kel­lemes környezet varázsának kö­szönhető, hogy a vezetőség tag­lal minden hétfőn este, a fia­talság pedig minden vasárnap délután összejön és nemes szó­rakozással tölti Ideiét. A szenei szervezetnek végre sikerült, megteremteni a régen áhított együttműködést a két magyar Iskolával. Az Iskolák különö­sen az trodalmt estek rende­zésében vesznek részt. A veze tőségt tagoknak köszönhető, hogy a Csemadok szervezete Szencen jó munkát végzett a múlt évben.“ — Én mégis csak azt mon­dom, hogy többet Is tehettünk volna — emelkedik szóra Sza­bó László, alig várva, hogy vé­ge legyen a beszámolónak. Mert amikor én voltam elnök, olyan tánccsoportunk volt, hogy még a Redutban is fel­léptünk Bratlslavában. fó mun­kánkat számos oklevéllel jutal­mazták. S most hol vannak ezek a kitüntetések? — A raktárban, a penész eszi őket — vág a szavába Tóth Ferenc. — Hagyjuk ezeket a dolgo­kat, elvtársak — csillapítja Fürt József a vitatkozókat. — Hiszen a vezetőség lói dolgo­zott ez évben. Arról beszéljünk Inkább, hogy mit fogunk ten­ni a jövőre, hogyan töltjük el téli estéinket. — Tegyünk többet? JÓ, jó, de hol? — teszi fel a kérdést Fü­zesi Sándor. — Talán ebben a helyiségben? Ez valamikor Is­tálló volt, Igaz, hogy most szé­pen rendben van, de kt jön tde, ebbe a hidegbe? A vendég di­dereg, a szervezet meg fizes­sen a népművelési háznak 800 koronát egy rendezvény után? Csupán a mai évzáró gyűlésért 250 korona helypénzt fizetünk. Ha lenne önálló nagyterme a szervezetnek, úgy az előadá­sok Is megszaporodnának Szencen. De kt törődik Itt a kultúrával? Ismerjük azt a tör­vényt, mely szerint a Nemzett Bizottság köteles gondoskodni a város kultúrájának fejlődé­séről. De ez csak papíron van így, mert Ide se jött el egy hivatalos egyén sem, hogy meg­hallgassa problémáinkat. A környékbeli kts falvakban kul­túrpalotákat építettek, de Szene városában nem jutott semmi­re sem. Salnos, amikor a pap gondoskodott az együttesekről, akkor volt kultúrház ts, s úgy kezelte a kultúra kedvelőit mint édes báránykátt. Velünk meg ma mostohagyerekként bánnak. FDiasl Sándor — Igaza van, Igaza van, — éljenezik a beszédét a többiek. — Engedjenek már engem ts szóhoz, — emeli mindkét kezét a magasba Tolnai Ferencné. — A táncmulatságokról akarok beszélni. Habár öregnek Is né­zek kt, táncolni mégis sze­retek. De milyen mulatság ez, amelyben még a 18 éves lá­nyokat sem viszik táncba a legények? Az Ilyen magamfaj­ta öreg meg ülhet egész este, mint kotlós a fészkében. Nincs ez így rendién, kultúrtársak. Ha már a Csemadok szervez bált, hát gondoskodjon arról ts, hogy legyen ott elég férfi, hadd táncoljon kedvére az em­beri — Tudja, kt ez az asszony? — súgja a mellettem ülő a fü­lembe. — A helyi szervezet legaktívabb tagja. Olyan, mint az öreg bútor, mindenütt ott van. Kertjéből élő virággal dí­szíti helyiségeinket. Műsorok rendezésénél éjfélkor ts segéd­kezik, hol saját kezével, hol pénzzel. — De ha már a táncról van szó, hallgassák meg az én vé­leményemet ts, — szerénykedik egy jóvágású legényember, — A szenei tánccsoportot szeret­ném feléleszteni. Sok tehetsé­ges táncos van Szencen, szí­vesen járnának próbákra ts, csak sajnos nincs szakember. Ügy lehetne Itt segíteni, ha a járást titkárság Bratlslavából küldene egy ügyes táncmestert, aki betanítaná a táncszámokat. Akkor majd meglátnák, mit tu­dunk ml, szenetek. Így folyt a vita, a beszélge­tés a gyűlésen, majd egyhan­gúlag megválasztották az új ve­zetőséget. Elnöknek Szabó Já­nost kiáltják ki többen Is egy­szerre. 0 mindent elkövet a szervezetért s maradjon 0 to­vábbra Is az elnök, szállt a bi­zalmat jelentő taps a teremben. S így van ez rendjén, a jó munkáért bizalom jár a kö­zösségtől. Kép és szöveg: major Ágoston

Next

/
Oldalképek
Tartalom