A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-12-12 / 50. szám
Ai elnOkl aixtal. Sisbó János oi újonnan Tilasxtott elnUk lárébesiédút mondja , a m iéi sültem en Sióm én* „A környékbeli kis falvakban kulttfrpalotákat építettek, de Sxenc városéban nem Jutott semmire sem.. Tolnalnú Varga Jósáét boáiéi ai lfjúiág nevében Már óvodás kortól belénk rögződik a gyűlések azonos formája. Megnyitó, beszámoló, új vezetőség választása s vita fvagy vita helyett nagy hallgatás). Tartalmilag azonban minden gyűlésnek megvan a sajátos varázsa, zamata, ize, valami érlelődik, forr az ember gondolatvilágában. A különbség csupán az emberekben van, vannak bátrak, akik kt merik mondani — „ami szivemen, az a számon“ — aztán vannak olyanok, akt a másik közmondás szerint Igazodnak: „ne szólj szám, nem fáj fejem“. Sok-sok gyűlés mégis azt Igazolja, hogy ahol dolgoztak évközben, összejártak az emberek, ott van miről beszélni az évzáró gyűlésen. Szencen nem volt telt ház, a terem sem gőzölgőit a melegtől, szégyen tde, szégyen oda, nagykabátban ültek az emberek. De annál közvetlenebb volt a vita, őszintébb a beszéd. Az évi tevékenységről így számolt be Mák Anna, a helyt szervezet titkárnője: „1964. december 17-én Revtczky-estet és szavalóversenyt rendeztünk. Az Iskolhév folyamán a magyar Iskolával és a szenei népkönyvtárral karöltve még négy ízben szerveztünk Irodalmi estet. Mtncztnger kuttúrtárs Szene történetéről tudományos előadást tartott. Bátran kijelenthetjük, hogy trodalmt rendezvényeink színvonalasak voltak. Helyt szervezetünk színjátszó csoportja A bor c. színmüvet a szenet közönségnek háromszor, vidéken pedig kétszer mutatta be, nem kis sikerrel. A tagság odaadó munkájának köszönhető, hogy klubhelyiségünkben új bútorzat található. A klubhelyiség falait a stkereket dokumentáló fényképek, s Gábris István és FU- zessy József által ajándékozott reprodukciók díszítik. A kellemes környezet varázsának köszönhető, hogy a vezetőség taglal minden hétfőn este, a fiatalság pedig minden vasárnap délután összejön és nemes szórakozással tölti Ideiét. A szenei szervezetnek végre sikerült, megteremteni a régen áhított együttműködést a két magyar Iskolával. Az Iskolák különösen az trodalmt estek rendezésében vesznek részt. A veze tőségt tagoknak köszönhető, hogy a Csemadok szervezete Szencen jó munkát végzett a múlt évben.“ — Én mégis csak azt mondom, hogy többet Is tehettünk volna — emelkedik szóra Szabó László, alig várva, hogy vége legyen a beszámolónak. Mert amikor én voltam elnök, olyan tánccsoportunk volt, hogy még a Redutban is felléptünk Bratlslavában. fó munkánkat számos oklevéllel jutalmazták. S most hol vannak ezek a kitüntetések? — A raktárban, a penész eszi őket — vág a szavába Tóth Ferenc. — Hagyjuk ezeket a dolgokat, elvtársak — csillapítja Fürt József a vitatkozókat. — Hiszen a vezetőség lói dolgozott ez évben. Arról beszéljünk Inkább, hogy mit fogunk tenni a jövőre, hogyan töltjük el téli estéinket. — Tegyünk többet? JÓ, jó, de hol? — teszi fel a kérdést Füzesi Sándor. — Talán ebben a helyiségben? Ez valamikor Istálló volt, Igaz, hogy most szépen rendben van, de kt jön tde, ebbe a hidegbe? A vendég didereg, a szervezet meg fizessen a népművelési háznak 800 koronát egy rendezvény után? Csupán a mai évzáró gyűlésért 250 korona helypénzt fizetünk. Ha lenne önálló nagyterme a szervezetnek, úgy az előadások Is megszaporodnának Szencen. De kt törődik Itt a kultúrával? Ismerjük azt a törvényt, mely szerint a Nemzett Bizottság köteles gondoskodni a város kultúrájának fejlődéséről. De ez csak papíron van így, mert Ide se jött el egy hivatalos egyén sem, hogy meghallgassa problémáinkat. A környékbeli kts falvakban kultúrpalotákat építettek, de Szene városában nem jutott semmire sem. Salnos, amikor a pap gondoskodott az együttesekről, akkor volt kultúrház ts, s úgy kezelte a kultúra kedvelőit mint édes báránykátt. Velünk meg ma mostohagyerekként bánnak. FDiasl Sándor — Igaza van, Igaza van, — éljenezik a beszédét a többiek. — Engedjenek már engem ts szóhoz, — emeli mindkét kezét a magasba Tolnai Ferencné. — A táncmulatságokról akarok beszélni. Habár öregnek Is nézek kt, táncolni mégis szeretek. De milyen mulatság ez, amelyben még a 18 éves lányokat sem viszik táncba a legények? Az Ilyen magamfajta öreg meg ülhet egész este, mint kotlós a fészkében. Nincs ez így rendién, kultúrtársak. Ha már a Csemadok szervez bált, hát gondoskodjon arról ts, hogy legyen ott elég férfi, hadd táncoljon kedvére az emberi — Tudja, kt ez az asszony? — súgja a mellettem ülő a fülembe. — A helyi szervezet legaktívabb tagja. Olyan, mint az öreg bútor, mindenütt ott van. Kertjéből élő virággal díszíti helyiségeinket. Műsorok rendezésénél éjfélkor ts segédkezik, hol saját kezével, hol pénzzel. — De ha már a táncról van szó, hallgassák meg az én véleményemet ts, — szerénykedik egy jóvágású legényember, — A szenei tánccsoportot szeretném feléleszteni. Sok tehetséges táncos van Szencen, szívesen járnának próbákra ts, csak sajnos nincs szakember. Ügy lehetne Itt segíteni, ha a járást titkárság Bratlslavából küldene egy ügyes táncmestert, aki betanítaná a táncszámokat. Akkor majd meglátnák, mit tudunk ml, szenetek. Így folyt a vita, a beszélgetés a gyűlésen, majd egyhangúlag megválasztották az új vezetőséget. Elnöknek Szabó Jánost kiáltják ki többen Is egyszerre. 0 mindent elkövet a szervezetért s maradjon 0 továbbra Is az elnök, szállt a bizalmat jelentő taps a teremben. S így van ez rendjén, a jó munkáért bizalom jár a közösségtől. Kép és szöveg: major Ágoston
