A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-12-12 / 50. szám
Kedvelte a katonás magatartást, bár külseje nemigen felelt meg ehhez. Alacsony volt, homlokán és fejebúbján kopasz. Középen egy leheletnyi haj választotta el a hátsó, ínajdnem kerek kopaszságot, amelyen gyéren még növekedett néhány magányos hajszál. Bársonyos, barna szeme enyhén kidülledt. Sűrű növésű, nyírott bajusza ellentmondott szelídségének. Ötvenéves múlt a télen. Szuszogott. Hiába, ez a korral jár. — Még néhány cserép kellene^ ide! Az asszony alacsony, kövérkés, barna arcú volt, a tetőre szegzett nagy, élénk szemével vörösbegyre emlékeztetett. A vörösbegyen kívül csak kevés élőlény tudott volna így felnézni a tetőre. — Jöjjön le! Majd holnapra szerzek néhány darabot. Majd akkor befejezi! Lemászott hát a tetőről és bement a konyhába, jobban megnézte az asszonyt. Kicsit lecsúszott, széles csípője volt. Barna haja itt-ott szürkült, jó arcvonásai voltak, de nem feltűnően jők. dús termete elárulta, hogy természetes feladata az anyaság. Áradt belőle a tiszta szag. — A családnak főz? — Nincs férjem. És gyerek? — Kettő volt, de csak egy van a háznál, mert a nagyobbik most katona. Az őszre már leszerel. HAJDÚ ANDRÁS Vissza se nézett A férfi leült az asztal mellé, fogta a poharat, nézegette a beleöntött bort és megszagolta. Jé muskotály szaga volt. Épp ezt szerette. Gyorsan felhajtotta. Beszélgetni szeretett volna. — Ha meg nem sértem, megkérdezem, a nyugdíjbői él, vagy valahová eljár dolgozni is? — Mit képzel, lehet abból a kis pénzből gyereket nevelni? Dehogy lehet. A tyúkfarmra járok ... — Aztán csak így. egyedül? Az asszonyt az első pillanatban forröság öntötte el. Végignézett a férfin, minek olvan kíváncsi? Aztán elfordult a tűzhely felé. Görcsös szorítással lekapott egy fazekat a tűzről. — lő nekem egyedül is. Megszoktam. Amit keresek beosztom. Ház van a fejünk felett. Mi kellene még? A férfi forgatta kezében a borospoharat. — Mondanék valamit... Egyedül akkor Is rossz, ha megvan mindene. Tudom jól. Magányos ember vagyok én is. Szakmáéi van. jő! keresek a bankban is van néhány ezres, csak úgy, takarékban. És mégis azt mondom én hogv egyedül . .. — Ne mondfon semmit! Ismerem én 8 férfiakat. Ezzel kezdi mindahány. Aztán csak később következik a haddelhadd. Igya ki a borát, mindiárt megterítem az asztalt. Ha már dolgozott nálunk, kóstolja meg az ebédet is. Amíg az asszony megterítette az aszfalt felállt és körülnézett a konyhában. A jobb oldali fal mellett ott lapult egy keskeny, hosszú szekrény. Nemesen ódon külsejű, majdnem embermagasságú, csupa fiókos alkotmány. Mellette, a szögletben vaságy, aztán egy állványon mosdótál. Az ágy mellett szék. Odaült. — Én komolyan mondtam, amit mondtam. Az asszony kirakott egy tányért, mellé kést, villát. Közben hátranézett, összeakadt a tekintetük. — Hány éves maga? Erre felállt. — ötven. Igen, annyi volnék. — A családjával él? — Egyedül. Az asszony elmosolyodott, ö ezen csak örült, mert tudta, hogy a kérdezősködés jőt jelent. Közelebb ment hozzá, úgy ma-? gyarázkodott. — Látja, hogy milyen jó, ha legalább elbeszélgethet valakivel az ember. Mindjárt más. Holnap eljövök újra. Tető alá teszem a házat. Aztán tető alá'hozhatjuk a dolgot. Nem kell itt nagy szavakat mondani. Megfogta a karját. Gyengéden szorított' is rajta valamicskét. És megsimogatta a szorítás helyét. Csak úgy, egy kicsit, hogy megmutassa a kedvességét. — Gondolja meg! Az asszony látta a szemében felvillanó pajzánságot. Először csak durcásan összeszorította az ajkát, aztán szigorral a hangjában megmondta a magáét. — Azt se tudom, hogy kicsoda-micsoda. Csak annyit tudok, hogy itt dolgozik az Iskola építésén, én meg elhívtam, hogy a tetőt rakja rendbe. Nem Is tudom, hogy mit gondol... A férfi szemében ravasz pillantás bujkált. Esze kétségtelenül élesen fogott és nem volt hiányában annak a kellemes tulajdonságnak sem, hogy ingerültségét fékezze. Sőt, képes volt derűs hangon megfelelni erre a nyilvánvaló visszautasításra Is. — Én nem tudom, hogy kicsoda-micsoda az, akivel beszélek, mégis a szemébe merem mondani, amit gondolok. Az igaz szóért nem szabad senkit sem megbántani. Mondja meg, hogv ezért, vagy azért van valami kifogása ellenem, akkor megértem. Én senkitől sem kérem, hogy képmutatőskodjék. álszenteskedjék velem. Mondja meg! Ide. a szemembe, ni! Lehajtotta fejét az asszony. Ogy tett, mint aki gondolkozik. Közben tétova mozdulatokkal húst mért a tányérba és krumplit kanalázott mellé. — Csak egy tál étel van. Tessék, fogyassza! A férfi zsebre dugta a kezét. Nézte az asszonyt. És képzeletében felbuzgó izgalommal megszorította és simogatta a karját. Áttette a derekán a kezét, úgy húzta magához közelebb. — Tessék! Fogyassza egészséggel! A másodszori kínálásra sem mozdult meg. Nézett maga elé és rekedten magyarázgatta a magáét. — Ha nincs kifogása, mondja meg azt Is. Szóból ért az ember. Másképpen nem lehet. Addig nem is ülök az asztalhoz. Mondja meg! Ide. a szemembe! Az asszony dühös lett. — Egyék! No nézze meg az ember, tisztára bolond. Üljön az asztalhoz és egyék! A férfi kirántotta zsebéből a kezét. «= Bolond vagyok? Nem kapott választ, mert az asszony elfordult a tűzhely felé. ~ö erre morgott valami köszönésfélét és kiment a konyhából. Még csak vissza se nézett. Vissza se fordult. A vendéglőben két kiflit és tíz deka szalámit vett magának. Elhatározta, hogy holnap nem megy vissza befejezni a tetőfedést. inkább vesszen oda a százas, amit az asszony adna a munkájáért. ■ Varsó az állandó lengyel színjátszás kétszázadik évfordulójának megünneplésére készül. Az ünnepségek az újjáépített, 2500 férőhelyes Nagy Színház megnyitásával kezdődnek. A legmodernebb követelményeknek megfelelő, hatalmas operaházat Sztaniszlav Moniuszko egyik müvének a felújításával indítják útjára. A varsói Nemzeti Színház Kazimíerz Dejmka főrendező vezetésével készül az ünnepi évadra. Műsorán két régi tréfás népi játék (A mt urunk dicsőséges feltámadásának története és a József élete), Hochhut Helytartó ja, Shakespeare Julius Caesarja és az amerikai A. Mac Leish Job című drámája szerepel. ■ „Nem az a fontos, milyen zenei eszközöket használ valaki, amíg a legjobbra törekszik — mondta Isaac Stem, a nagy amerikai hegedűművész újságíróknak adott nyilatkozatában. — En Berget, Schönberget, Bartókot, Prokofjevet és Sztravinszkijt szeretem, őket tekintem a modern zene klasszikusainak. Az avantgárd zenéjét kevésbé ismerem, de látom, hogy a hegedűt már nem használják lírai kifejezőeszközként, hanem csak színek Jelég bizarr színek) forrásaként. Ezek közül a kísérletek közül egyesek nagyon érdekesek, sőt zenének is tekinthetjük őkettma még nem ítélhetjük meg azonban az értéküket. Húsz-harminc év alatt kiderül, vajon a géniusz megtalálta-e a jövő igazi útját. A zenésznek azonban mindenről tudnia kell, ami új.m ■ A Kursbuch című nyugatnémet folyóirat megjelenése még késik, mert szerkesztői /élükön Hans Magnus Enzensbegerrelj nem találják még elég reprezentatívnak az első szám anyagát. A szépirodalmi közlemények mellett a lap dokumentumokat és riportokat is közöl a kor legfontosabb eseményeiről. Lengyel és finn költők versciklusai mellett az első számban Jean Paul Sartre interjúja jelenik meg, valamint Peter Weis feljegyzései a Frankfurt am Main-i Auschwitz-per tanulságairól. ■ Az immár világhírű pécsi balett Hódolat Bartók Bélának című új műsorán A fából faragott királyfi és a Csodálatos Mandarin mellett a Concerto koreográfiái változata is szerepel — mindhárom Eck Imre beállításában. ■ Nyolcvannyolc éves korában Kolozsváron elhunyt Kristóf György nyugalmazott egyetemi tanár, aki a két világháború között a magyar nyelv és irodalom katedráját vezette a kolozsvári egyetemen. Hatvanéves születésnapja alkalmából 1939-ben tanítványai Emlékkönyvet adtak ki tiszteletére. Előrehaladott kora ellenére több tudományos cikke jelent meg a felszabadulásunk utáni években is. ■ A lengyel sajtóban éles vita bontakozott ki Andrzej Wajda, a legnagyobb lengyel rendező négy és fél órás történeimi mammutfilmje, a Hamu körül. A film Stefan Zeromsky, negyven évvel ezelőtt elhunyt lengyel író híres regényéből készült, amely a Napóleon által az európai szabadságharcok leverésére felhasznált lengyel szabadságharcosok tragikus sorsával foglalkozik. A történészek különösen a rendezőnek a forqatókönyben megnyilvánuló történelemszemléletét bírálták, az esztéták egy része viszont a produkció túlméretezettsége miatt panaszkodik.
