A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-12-05 / 49. szám
Egy hét a külpolitikában Lassan ránk köszönt az 1965. év vége s akkor majd a szokáshoz hiven (elmérjük a távozó esztendő örömteli és boszszús napjait, s a végeredményt leszűrve besoroljuk a távozó esztendőt a nagy történelemkönyvbe, beírjuk annak jó vagy rossz oldalára. Anélkül, hogy ennek az értékelésnek elébe vágnánk, vagy pedig hűtlenek lennénk a „nyugtával dicsérd a napot“ ismert közmondáshoz, már most megállapíthatjuk, hogy az utóbbi napok épp úgy, mint az 1965-ös év a nemzetközi életben általában, bővelkedik nyugtalanító eseményekben. Most, december elején is, az amerikaiak (okozzák barbár támadásaikat Észak-Viatnam békés lakossága ellen. Reakciós katonai erők államcsínyt hajtottak végre Kongóban^ a (ehér fajgyűlölők függetlenségi nyilatkozata Rhodesiában fenyegeti egész Afrika biztonságát, Indonéziában tovább folyik a hajtóvadászat a haladó erők ellen... Talán ne is soroljam tovább. Az említett nyugtalanító események mellett itt-ott reményteljes mozzanattal is találkozunk. Az ENSZ-ben lázas diplomáciai tevékenység folyik a világ égető problémáinak békés megoldására, a szocialista, valamint az el nem kötelezett országok az ENSZ talaján kezdeményezik a leszerelést, az atomfegyverek továbbterjesztésének befagyasztását. A szovjet vezetők kezdeményezésére valószínűleg rövidesen sor kerül az Indiai és pakisztáni államfők találkozójára, és ez is előbbre viheti e térség problémáinak békés megoldását. Az NDK és a nyugat-berlini szenátus képviselői hosszú tárgyalások után megegyeztek a határátlépési engedélyek kérdésében és Így 600 000 nyugatberlini töltheti majd a békés karácsonyt vagy az újévet kelet-berlini hozzátartozói, vagy ismerősei körében. Csupán néhány kiragadott eseményfoszlány ez, de talán már ez is érezteti, milyen ellentmondásokkal teli mozgalmas napokat élünk át most, az 1965. év utolsó heteiben. De Gaulle vagy más valaki Amikor az olvasó lapunk e számát kezéhez kapja, talán Franciaországban már eldőlt az annyi érdeklődéssel várt elnökválasztás kérdése. December 5-e lesz a nagy összecsapás napja. A francia politika szakavatott Ismerői de Gaulle tábornokot tartják esélyesnek a győzelemre. Kétségtelen, hogy sok francia a jelenlegi elnökre fog szavazni, annak jeléül, hogy támogatja Franciaországnak a nemzetközi életben elfoglalt független álláspontját. A választásokon az eddigi elnökön kívül még öten indulnak, de de Gaulle első számú ellenfele, Francois Mitterrand, aki egyetlen listán egyesíti majd az összes baloldali szavazatokat, mint azt a közelmúltban lezajlott sajtóértekezletén kijelentette: „Egyetlen jelöltje a baloldali erőknek, amelyek az utóbbi harminc évben először léptek egységre". Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára mondotta, hogy ha de Gaulle-t meg is választanák, magas kora — épp most volt 75 éves — előbb vagy utóbb visszavonulásra kényszerítheti. Ebben az esetben előtérbe kerül majd a kérdés, milyen rendszer lépjen a gaullista hatalom helyébe. A választ az adott pillanatban fennálló politikai erőviszonyok fogják megadni. Ha Mitterrand december 3-én sok szavazatot kap, alapjaiban rendül meg az egyszemélyi uralom rendszere, megnyílik a nép által kívánt demokratikus változás perspektívája. Emberrablás mint „poétikai módszer“ Ha már Franciaországról beszéltünk, hadd említsük meg azt az eseményt, amely már egy hónapja foglalkoztatja a közvéleményt. Ben Barka, ismert marokkói politikust fényes nappal elhurcolták Párizs egyik legforgalmasabb utcájából és minden valószínűség szerint meg is ölték. Az eddigi nyomozás arra vall, hogy az emberrablás értelmi szerzője Oufkir tábornok marokkói belügyminiszter, oki ezzel akarta elhallgattatni az oppozíció egyik fő egyéniségét. Ben Barka, aki hosszabb ideje száműzetésben él, a marokkói népi erők nemzeti szövetségének megalapítója. Alig volt 44 éves, de már igen komoly politikai működés állt mögötte. Már 1944- ben az úgynevezett függetlenségi pártban tevékenykedett, amely a francia fennhatóság elleni harcot tűzte ki céljául. A jelenlegi marokkói királynak matematika tanára volt és Így kapcsolatba került az udvarral is. 1952-ben azonban deportálták és száműzetésbe küldték. 1963-ban pártja a parlamenti választásokon 29 mandátumot szerzett. De Marokkó nem sokáig örülhetett a demokratikus fejlődésnek, mert az Algéria—Marokkó konfliktus leállította ezt a fejlődést. Ben Barka Marokkót tette felelőssé a konfliktusért, s ezért hazaárulás vádjával halálra ítélték. A halálbüntetés elől Franciaországba menekült, ahol minden erejét az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek antiimperlalista harcának szentelte. S. Gy. P. Havran felvétele A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesiilatének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gály Iván, Gynrcstk József, LSrincz Gyula, Mács József, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenskéha 9. Postafiók C 388, telefon 833-04 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbasftő. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Dstredná ezpedfela tlaüe, Brttlglpvg, Qqtf, waldovo nám. 48-VII. Nyomja a PRAVDA nyomdévállslat, BratU lava, Stúrova 4, Előfizetési díj negyed évre 18.50 Köz, fél évre 38.— Kés, egész évre 78.— Kös. Kéziratokat nem őrsünk meg és nem küldünk vlsssa. K-13*51748 V
