A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-11-21 / 47. szám
' ancla műveltségű vezetőnk útban ____ héba felé, Athén külvárosában büszkén mutatja kis családi villáját. Na■ gyón sok erre a fásltott rész. A fák lombjai alatt házak fehérlenek. Itt áll az amerikai követség, zászlaja mozdulatlan, nem lengeti a szél, szállodánk előtt Truman volt amerikai elnök szobra néz a Konstantin király utca autóforgalmára, járókelőire. Az a Truman, aki Hirosimára az atombombát ledobatta. Az amerikai követség épülete közelében van a király nyári laka. A legfőbb hadúr és közéleti személyiség, a fiatal Konstantin itt tölti Idejének nagy részét. Nem sokkal távolabb Papandreu villája látható. A két villa nagyon közel van egymáshoz s a két államférfi gondolkozásban, szemléletben, a dolgok reális megítélésében nagyon távol. Thébába megyünk s útközben tlzenötperces pihenőt tartunk Livádiában. Érdekes kisvárosban áll meg velünk az autóbusz. Műhelyei, udvarai, nyitottak, itt mindenki belenéz és belelát a másik fazekába, mit főz, mivel akarja traktálnl üzletfeleit, vendégelt. A vezető nincs a zsebünkre tekintettel, mindig a legelőkelőbb éttermek és kávéházak előtt áll meg. Ezt teszi Théba közelében Is, — Itt olcsón ebédelhetnek. Ehetnek és ihatnak kedvükre — mondja. Sokan hallgatnak rá, bedőlnek az ajánlatának, betóndulnak a felkínált helyre. Később megtudom, hogy a pincérek rendkívül udvariasak, földig hajolnak a vendég előtt, s az ebéd méreg drága. Egy mérnökházaspár 126 drachmát fizetett két ebédért. Köszönöm szépen... Én egy harmadosztályú italkimérőbe mentem, ahol helybeliek cigarettáztak, pipáztak, kártyáztak, vagy dominóztak. Egyszerű faasztalok mellett ültek, háncsból font székeken tűnődtek az emberek. Talán azon, miért van az, hogy csupán a harmadosztály, a megfontoltság a görögöké s a pompa, a fényűzés és a gondtalanság a külföldieké? Nyolc-kilenc éves fiúcska a pincér. Kedves, szolgálatkész gyerek, mór ebben a korban tisztában van a borravaló Jelentőségével. Konyakot kérek, azonnal hozza, elém teszi, udvariasan meghajlik és mosolyog. Aztán visszasomfordál a söntésbe, körülnéz és belekortyol 6 Is az üvegbe. Miért ne, magától tagadja meg, amikor ő dolgozik vele? A mosolygását, vidámságát egyből megértem! Olcsó a konyak. Kettőhatvan egy féldecl. Minél szegényebb a tulajdonos, annál becsületesebb az árpolitikája. Egyszerre nem lehet meggazdagodni. Ig<az, ezek a kisebbek mindig csak a nagyobbak árnyékában tudnak meghúzódni. Aki szereti az egyszerűt, könnyűszerrel rájuk talál és aránylag olcsón fogyaszt. A kényelemszerető külföldiek aligha keresik őket. Míg nálunk a kertvendéglők divatosak, addig itt a járda a kert, a szórakozás, az élet. Itt szolgálnak fel a pincérek, Itt űzöd ábrándjaidat, Itt találgatod a rejtélyt, miért esik az eső olyan ritkán Görögországban? Előtted gyermekek kergetőznek, körülötted felnőttek beszélgetnek pohár szóda mellett. Nem furcsa, minél délebbre mégy, annál drágább a szóda? Estére érünk vissza a görög fővárosba. A parlament előtt tüntetés volt, ezt újságolják a szállodában és azt Is hozzáteszik, hogy nem volt viharos. Tüntetők és rendőrök között komolyabb összetűzésre nem került sor. A parlament előtti téren bámészkodóit', a tömeg szétoszlik, meghátrál a rendőrök gumibotjai elől. Nézegetem az árakat és föltünés nélkül figyelem az emberek hangulatét. Egy hazafias érzelmű fiatalember, nyilván titkos rendőr, néhányszor tüzet kér tőlem és mindig megkérdi: — Milyen nemzetiségű vagyok? Nem árulom el neki. Ne érdekelje. Semmi közé hozzá. Szállodákból, éttermekből ét ajándékboltokból állnak a görög kisvárosok. Az őst Théba romjai, csonka oszlopai LentrOl, a völgyből ágy test a város a szikla ormán, mint eresz alján a fészek Ma Rafael huszonkét esztendős. Nem emlékszik rá, vajon azért vette-e az első adagot, mert dühös vagy szomorú Volt, vagy alán azt remélte, hogy a kábítószer megjavítja hangulatát. Csak azt tudja: akkor meg volt győződve arról, hogy sosem válik a kábítószerek rabjává. Most pedig ott reszket Harlemben a 103. utca és az Első avenue sarkán vékony nadrágban, fején modern kts kalappal. Egész testében reszket, de mit sem törődik vele. — A „H“ a szerelmem, gyermekem, édesg ségem — mondja nekem. — Jó zacskót kaptam akkor, fiacskám. A legjobb, legér- Rafaelnek nem tetszett, hogy még Csak tékesebb dolgot kaptam, az egyetlent, ami tizenöt éves. Abban az esztendőben volt ez, a legfontosabb a világon. Azt hiszed, a „H“ mikor édesapja visszatért Portortcóba. Tant- nélkül jelentenék valamit? Nulla lennék, tót nem szerették, anyja sosem volt otthon, fiacskám. Így aztán egy nap nem mondott nemet. Be- Az, ami „a legfontosabb a világon“, amit lépett ifjabb Patrick Henry középlskolájá- Rafael naponta négyszer, ötször vagy hatnak mellékhelyiségébe és megvásárolta az szór befecskendez a bal karjába, egy jól első zacskó heroint, öt dollárt szurkolt le megszervezett nemzetközt hálózat terméke, érte, és rosszul lett tőle. Az Üzlet rendszerint valahol Törökország■ &wo i n* New Yorkban él a világ legtöbb narkomániása. A rendőrség becslése szerint az Egyesült Államok valamennyi narkomániásénak fele New York-1 lakos, mivel Itt sokkal könnyebb hozzájutni a kábítószerekhez, mint egyebütt. ban kezdődikr ahol a földműves megvárja, míg lehullanak egy kts fehér virág levelei. A földművesnek engedélye van arra, hogy pontosan meghatározott mennyiségű ópiumot termeljen. A gyógyszergyáraknak, amelyek gyógyászati célokra morfiumot gyártanak belőle, kilogrammját öt dollárért adja el. A tilalmakat azonban meg lehet kerülni, s így a földműves titokban másik termésére vár. A fekete piacon az ópium kilogrammját ötszáz dollárért értékesíti. Törökországból az ópium a szomszédos Szíriába kerül. A rendőrség véleménye szerint az elmúlt esztendőben négy-öt tonna ópiumot csempésztek át a határon. A fő raktárból, a szírtat Halabból tovább csempészik Libanon fővárosába, Befrútba. Itt nyers morfiummá dolgozzák fel. Az Egyesült Államokba kerülő heroin legnagyobb részét Befrútból hajóval a Marseille környékén fekvő titkos laboratóriumokba szállítják, ahol a nyers morfiumból heroint állítanak elő. A Franciaországban előállt-
