A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-11-14 / 46. szám
Mohr Gedeon: Haláltánc Köt hófehér káposrtalepke kergetözlk a tíz telett. Fehérségüket még ragyogóbbá, Igazabbá teszi a nap. Szinte már túl fényeseik és tál fehérek. Fáj a szemnek, ha egymás körül forgó röpködésüket nézi. Pedig ezt nézni kell. Október van, s a napfény, a meleg napfény majdnem olyan megcsodálni és ünnepelni való, mint az a két lepke. Honnan kerültek elé? Hol szunnyadtak eddig? Rövidke, Játszi létüket miért hagyták észre? Talán az egyik bánatosan vedlő nyírfa adott nekik életet? Valóban olyanok: két középen visszahajtott fehér falevél. S a hajtásban ott az a hengeres, hosszanti valami: a test. Száj és szent és derék, még apró lábacskák is. Csak egy a fontos: a szárny. Két egymásnak s egymástól csapkodó szabálytalanul letépett papírszelet, mely egész lapjával fogja fel és veri vissza a nap még meleg, de már inkább nyugtalanító, mint simogató sugarát. Egymással kergetóxnek. Számúikra ók ketten csak a világ. Árok fnt át alattuk. Benne sáros, zavaros víz. Csak nemrég buggyant eló a tóidból a kotrógép nyomán. Vaskarmokban végzódó vastenyerével — mint valami óslénytól visszamaradt! ijesztó testrész — nagy csomókban markolja föl és rakja félre az agyagos földet. így nyoma] az árok egyre elóre. Szürke testű, nagyátmérőjű csónak ágyazzák • helyét, mely átjárja és összeköti az egész országot. A két káposxtaiepke fáradhatatlanul keringőzik egymás körül. Oly puhp a mozdulatok, oly könnyű a libbenésük, mintha nem is fejtenének ki erűt. Törpe embernyl magasan járják a táncot a víz felett s dehogyis zavarja éket a kotrógép, mely neki-nekldUbörög, ha az erőlködése ügy hozza. Az Ízületei Is zörgó vazcsuklók. Azok sem forognak zaj nélkül. Van ott csörömpölés, robaj és ezikorgáz. Nem törődnek vele. De egyébbel sem. Számukra a világ ók magok. Ketten egyedül. Cask süssön a nap, legyen 'kellemes 'meleg. Legyen egészség, erű a játékhoz. Legyen Jókedvű a Játszótárs. Élvezze az is ugyanűgy a tánc libegősét, a repülés szédítő mámorát. S akár el is süllyedhet a világ. Csak ketten együtt legyenek és szórakoztassák egymást. Lehet így álnil De még mennyire. Többen élnek Így, mint gondolná az ember, de nem tűnik ügy fel, mint épp itt, az őszi verófényben. Ha nem október lenne, hanem Július, vagy augusztus, — nem két káposztalepke keringene előttünk, banem kétmillió. S a nyár pillangópárja ugyanúgy táncol a napon, ugyanúgy pihen meg a rét margarétáján, mint ezek az őszi katángvlrágon. A nyári lepke épp úgy szegődik oda Játszótársához, mint az októberi. De csak most szúr szemet, hogy nincs több belőlük, hogy csak ketten vannak. Ketten és nem többen. Egüket semmi sem árnyékolja el. Meleg napfénnyel füröszti őket az élet. Nincs egyetlen felhő sem az égen. Most majdnem kimondtam a nagy szót: — De Jó is nekik! S ha ezt kimondom, következett volna a másik: — Éljünk így mi is! De nem mondtam ki. Mert kívánatos a gondtalan, a kedvteléssel múló élet. Ki ne örülne neki? Azonban .. . van itt egy figyelmeztető azonban. Állandóan nem lenne ez Jó. Kikapcsolódásnak igen. De a folytonos Játék, a folytonos szórakozás megöl. Ügy bizony. Félelmetes a két káposztalepke Játszi keringése. Ijesztő lés hátborzongató. Nem a Játékos kedv tartja őket keringésben. A repülés mámora számukra már nem öröm. Kísérteties rángatózás a mozdulatuk. Mert ... hiába Is akarnák . .. nem hagyhatják abba. Ha megállnának, az volna a vég. Alattuk a sáros viz felülete a végzet, a mindenütt nyitott hullémsir, mely elnyeli őket. Nem szabad hál megállniok. Vattapuha libbenésük, napfényragyogású szárnyalások végvonaglás. S Játszi könnyedséggel lejtett táncok; halálténc. 6 Még az első világháború előtt, 1910-ben alapítottak a zsolnai hegyekben egy vállalatot. Az akkor Iparosodni Igyekvő ország egyik északra tolt kis bástyája lett a zsolnai poszté- és szövőgyár. A hegyek nem tudtak kenyeret adni minden embernek, nagy volt a kivándorlás, de országszerte is vándoroltak az itteniek megélhetésüket keresve. A kis gyár aztán jé néhány család biztos létalapját teremtette meg. A vállalkozók részére sem bizonyult rossz üzletnek, hiszen olcsó volt a munkaerő, a munkásság zömét hálás, szorgalmas, használható emberek alkották, akik büszkék voltak, hogy mint gyári munkások dolgozhatnak saját szülőhelyükön. Ez a büszkeség nem b!ányzlk a gyermekekből, unokákból sem,, akik helyükre álltak a posztó- és szövőgyár egyik üzemében Rajecen, az andalítóan szelíd bájú Rajcsanka völgyében. Az üzem neve azóta többször változott, mint ahogy cserélődtek a részvényesek Is, de az 1948-ban Slovenának elnevezett gyár mai Is változatlanul kínálja a munkalehetőséget. Egyre több és több munkalehetőséget, hiszen az üzem bővül is, nemcsak modernizálódik. Gyártanak Itt bizonyos fajta ruhaszövetet Is, de Inkább lakástextilt és főként sok-sok változatban szőnyeget. Készül Itt bükié és selymes tüzü plüss, futószőnyeg, kis ágyelő és az egész szoba padlóját beborító tekintélyes darab is. Gazdag fantáziával megálmodott, a szivárvány színeiben tündöklő, nyárt kertek pompáját Idéző mintáktól a modern geometriai mintákon ét az egyszínű szőnyegig mindent készítenek. Melyik szebb? KI tudná megmondani? Mindegyik megtalálja a maga vevőjét és ml több, nem csupán az ország határain belül, de már azon kívül is. Erre Capko Alojz, a gyár legjobb szövőmestere épp oly büszke, mint az a munkásasszony, aki a szőnyeg bal oldalén az amúgyls szinte láthatatlan apró hibákat gondosan eltávolítja. Az alsó fózls — viszik a pasnutbilikat a szövőgéphez — Nem kerülhet ki innét olyan darab, amelyen a leghozzáértőbb tekintet is felfedezhetne hibát, hanyagságot. El kell hinnünk, hiszen ennek a kicsi városnak, kicsi üzeméből nem csupán a közeli Ausztriába, de a Szovjetunióba (Ide csak legutóbb 50 000 négyzetmétert rendeltek), Dániába, Norvégiába, sőt a messzi - messzl Japánba Is eljutnak a szőnyegek. A külkereskedelmi részt a prágai Centrotex bonyolítja le, onnét adják az utasításokat Is, ha a külföldi vevőnek valami sa: játos kívánsága van, mert más az ízlés Dániában, más Japánban. Az itteniek főként Jackard gépeikkel dicsekednek, amelyeken 1959 óta a duplaplüss-szőnyeget készítik. A gép egyszerű ötleten alapszik, akárcsak Kolumbusz tojása, mégis ugyanolyan fáradság, ugyanolyan munkamozdulatok mellett, ugyanannyi idő alatt dupla szőnyeget sző. Ezt ha elkészítik, szét kell választani, elvágni ikertestvérétől, amellyel egy oldalon összenőtt. Ez az operáció azonban teljesen kockázatmentes és az eredmény: két légy, akarom mondani két szőnyeg egy csapásra. Mint általában ott, ahol textilnemű gyártásával, feldolgozásával foglalkoznak, Itt is sok az asszony, leány. Nem a nehéz gépeket kezelik, Inkább ott tűnnek ki, ahol aprólékosabb, finomabb türelmet Igénylő munkáról van szó. Asszonyt láttam a testi erőt ugyan nem, de flgyelemösszpontosltást annál inkább igénylő mintát lyukasztó gép mellett Is. Az itt készült sablon nyomán vezetik be a gépbe a különböző színű fonalakat, hogy kirajzolódjon a kívánt minta. Nők varrják el a széleket s nők azok, akik a készítés utolsó fázisát, a rojtozást végzik. De a „kozmetikát“, azaz a kis hibák kézi úton való eltávolítását és a „nyírást“ Is asszonykezek végzik. Mert a szőnyeget nyírni is szokták, hogy egyenletes sima legyen, egyik szála se legyen hosszabb a többinél. Működésben a duplaplüsst készítő Jackard
