A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-11-14 / 46. szám
Az emberek Igyekeznek minél távolabb kerülni tble, aztán leszállnl, minél előbb. Azért akadnak néha bátor férfiak, aktk szót emelnek, csendre Intik, egy kts udvariasságra kérik ót. Azonnyomban meg is kapták a magukét. Utoljára például egy Idősebb, de jóvágású plébános tsmerósóm kezdte ót csltítant. .fogja be a száját, maga kopasz huligánt" A ttszteletes úr többet nem szólt, persze. Kiszálltunk s még ott a megálló peronján határoztam el, hogy legközelebb én Is megszólítom, figyelmeztetem ót, viselkedjék rendesebben... Találkoztunk s én hozzákezdtem: Minden felelősséget elutasítok a magam és útitársaim nevében. Higgye el, nem miattam, nem miattunk nem lett magából filmszlnésznó, szépségktrálynó, vagy manöken. Nem ml nem akartuk: ne gyűlöljön bennünket. Ml azt sem akarjuk, hogy kalauznó legyen ...I" Am mindezt csak végiggondoltam, hangosan nem mondtam kt. Nem volt rá különösebb okom. A kalauznó nem kiabált, ugyanis. Meglepő, de így Igaz. Olt, gyönyörű szemét a bejárati ajtóra függesztve, tűnődve és ábrándosán, ajka körül szemérmes, ktssé talán bánatos mosoly, szépsége teljében. Olt, a Tulipán presszó egyik sarokasztalánál, mosolyogva... boldogan. Előtte pohárka konyak és egy jegylyukasztó... Zs. NAGY LAJOS / Az idegességről Ha jól emlékszem, a kettes villamoson találkoztam vele először. A hala tupírozott volt és szőke, mint az égő cserfa lángja. De már kócos, hiszen öt ujjúval szinte percenként belétúrt, rángatta, tépte. Hangja a gúnár sztszegésére emlékeztetett; gyorsan dolgozott, a pénzt látatlanul söpörte a kaszszaflókba, s a menetjegyet úgy vágta az utasok tenyerébe, hogy csak úgy csattant. ,£slh... h... h... slh... h... h..." Szlszegése érthetetlen volt és forró a gyűlölettől. Az emberek megrettenve, némán figyelték, s Igyekeztek gyorsan eltűnni a kocst belsejében. Ideges a kicsike, suttogták, bal lábbal kelt fel az angyalka, dörmögték halkan, bánatos képpel. Láttam az arcukon, sajnálják őt. Sn Is sajnáltam, de csak először... Mert azóta már sokszor láttam őt, sokszor utaztam vele különböző irányba és Időpontban nyárt kánikulában s most deres lombhulláskor, hajnalt félhomályban s éjfélkor, a kávéházak zárórája után — s 6 egyre Idegesebb. Már nem sziszeg: kiabál és rikácsol, hisztérikusan tépi a haját, rágja a szája szélét. „Gyerünk, gyerünk, mit áll Itt mint egy teve, mozgás a kocsi belsejébe, más Is fel akar szállnt, nem hallja, maga, ott abban a zöld kalapban," stb. „Megkérhetném, hogy ne kiabáljon? Először Is: nem áll jól magának. Az arca, amely, határozottan állítom, szebb mint Sophta Lorené, csúnyán eltorzul, gyönyörű szemöldöke rángatódzlk, parányi ajkát véresre rágja, frizurája kócos, és csapzott az izzadtságtól. Nem akarok én rosszat magának, kicsike, de be kellene látnia, tökéletes szépségéhez sokkal Inkább Illene valami bájos, szemérmes, kissé bánatos mosoly, szemét is szebbé (még szebbé) varázsolná egy bizonyos fajta (filmekből megtanulható) ábrándos tűnődés. Esküszöm, sokkal szebb lenne. A mástk dolog amit mondani akarok: nem érzem magam bűnödnek. Legalábbis ebben a maga ügyében egyáltalán nem. korlnthossl kirakat at atcán Agamemnon király vélt sírhelyének bejárata Eddig Athéntól nem láttam Görögországot. Most busszal Indulunk körútra, Száraz koszt lesz az ebéd. Az útirány: Korinthosz és Makéné. Görög vezetőnk fáradhatatlanul magyaráz s ml úgy vagyunk, hogy hol jobbra, hol balra kapkodjuk a fejünket, mint abban a humoros magyar filmben... Mit nézzünk? A tengert? Az öblöket? A lapos és villaszerű kicsinyke épületeket? A kopár és sziklás partokat? Az út szélén poroszkáló szamarakat? Nagyszerű az Iram, errefelé az autóbuszok szinte megtáltosodnak, átsuhanunk falvakon és kisvárosokon. S mint ahogy a látnivalóknak Is csak egyegy pillanat Jut, ügy Jegyzem be noteszembe távirati stílusban a dolgokat. Ebben a kisvárosban az a szokás, hogy lakodalomban az Idegen is Ihat és mulathat kedvére harminc drachma ellenében ... Balra egy hegyen ült Xerxész, onnan nézte végig a szalamlszl ütközetet. Aztán kikötő következik, kis és nagy hajókkal. Az állam területének egyötöde Jut a szigetekre, a görög lakosság jelentős része él távol a szárazföldtől. Hajók kötik öszsze a szigetvilágot, személy és teherhajók közlekednek a tengeren. Vezetőnk érdekességként említi, hogy görög tartály ha jók szállítják a szovjet olajat Kubának. Balra villák ülnek a parton vakító fényben. Minden görög álma egy Ilyen villa. Ezért állnak Papandreu mögé, ezért válnak árulóvá és királypártivá, ezért lesznek Jellemesek vagy Jellemtelenek, fösvények és vallásosak stb. Azért gyűjtik, kuporgatják filléreiket, hogy Ilyen villát építhessenek a csendes, sima tükrű tengeröböl közelébe. Az ember azt hinné, hogy a parti részeken a görögök a halászatból is megélnek. Nem Így van. A hal ugyan sok, de húsa nem jó. Itt a magyarázata, miért drágább Athénban a halféleség, mint a bús.
