A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-07-11 / 28. szám

Széthull egy család!

A napokban szomorú és kirívó esetet tárgyalt a kerületi bíróság. Egy család széthullása pecsételődött meg, bár nem válóperes felek álltak a bírói emelvény előtt.

Negyven év körüli jó megjelenésű férfi ül két fegyőr között a vádlottak padján, a vizsgálati fogságban lévők fehér karszalagjával. A tárgyalóterem végében fehér hajú, idős asszony szorong a pádon, a vádlott édesanyja. Kint a folyosón egy csinos, barna asszony és egy nagyon szép tizenhat éves lány: a vádlott felesége és gyermeke.

Sz. kétéves ipariskolát végzett, van tanult mestersége, az évek folyamán hol kétkezi munkát végzett, hol műszaki hivatalnokként dolgozott. Megnősült, házasságából három gyermek született, akik közül a legidősebb most, mint a vád tanúja várja a kihallgatást.

A tárgyalás során lassan bontakozik ki annak a képe, hogy miképpen Jutott el a felbomlásig egy szépen induló élet, egy társadalmunk erős sejtjévé épülő kis család. Mert itt nem a tipikus esetekről, a fiatalok hebehurgya választásának elhamarkodott lépéseinek logikus végkövetkezményéről van szó, sem arról, hogy évek hosszú során egymásra unt házastársak úgy vélik, hogy meg kell ragadniuk az igazi, a késve érkezett boldogságot, egy másik fél oldalán; azok közé sem tartoznak, akik össze nem illő emberpár létükre egy életet élnek le egymás mellett gyermekeik kedvéért, s azok révbejutása után széttépik a házasság gyűlölt bilincseit.

Sz. esete azt példázza, hogy látszóla gosan apró gyengeségek elegendők egy életpálya derékbatöréséhez. Nemcsak társadalmi vonatkozásban, de a magánéletben is. Azok közül, akiknek kicsúszik a talaj a lábuk alól, nem mindenki tud ismét megkapaszkodni az élet erkölcsi normáiban.

Egy egy gépalkatrész, apró tartozékok „kiemelése“, egy-két korona értékben olyan valaki számára, akinek nagy szüksége van rájuk, valóban jelentéktelennek tűnik. A veszély abban rejlik, hogy ez az egy-kétszáz korona, ami könnyen jött, hihetetlen étvágyat tud kelteni. Talált pénz, dolgozni nem kellett érte, mintha az ember a sportkán vagy szazkán nyerte volna. Csakhogy ezt a sportkát irányítani is lehet, nem kell ölhetett kézzel várni a jószerencsére. Mit is jelentett ez a pár korona plusz? Hihetetlen lehetőségekre mutat rá. Felcsillantja vonzó, külföldi

utak, autó és az elegáns, könnyű élet ragyogó távlatait. Egyelőre pedig mindenesetre be lehet oktatni egy soronkivüli görbe estét. Lehet adni a gavallért, lehet imponálni a barátoknak és a... no nem, a feleségnek nem, mert az biztosan ágyneműt szeretne venni a külön kereseten, vagy valamit a háztartásba, amire már régen vágyott. Az is megeshetik, hogy nézeteltérésre, veszekedésre kerül sor, ha megtudja, miből származik a „különkereset“ s nem ért majd egyet. így hát csak ide gén nők előtt látszhatja a grandot, de az sem utolsó dolog.

Sz nek nem volt szerencséje. Néhány vidám esténél, divatos ruhadarabnál nem jutott tovább. A farsangolást a fogház böjtje követte. Nem volt nagy a jogtalanul szerzett összeg, nem volt hosszú a szabadságvesztés ideje sem. mégis, mégis történt valami Sz-szel. Cgy találta, mikor ismét szabadlábra került, hogy a világ megváltozott, másként néz rá. Még az otthoni világ is. Elhelyezkedni sem tudott olyan előnyösen, mint azelőtt, s mintha a családban is kisebb lett volna a becsülete. Lassan felgyülemlett benne a keserűség, a harag, úgy érezte magát, mint a fuldokló, s hogy biztos partra érjen, értelmetlen kapálódzásokat tett. Hol goromba és durva volt családtagjaival, tekintélyének érdekében, hol azon igyekezett, hogy szeretetüket elnyerje s nélkülözhetetlenné tegye magát. Talán ez az óhaj vezette arra a szerencsétlen gondolatra is, hogy a villanyóra felső részét megfúrja s egy tű segítségével megállítsa az áramszámlálót. Így az asszony háztartáspénzé - ben jelentős összeg megmaradt, de a Nyugat-szlovákiai Villamos Müveknek több mint 7500 korona kárt okozott.

Felesége, mialatt Sz. a büntetését töltötte, állást vállalt, hiszen három kiskorú gyermeket kellett eltartania. Állását férje kiszabadulása után is megtartotta, pénzt keresett, és Sz-nek ez új helyzetet jelentett, úgy érezte, felesége fölényben van s nincs is már rá szüksége. Szerinte ezt a fölényt még csak növelte volna, ha beteg anyósa 20 000 koronás takarékbetétjét halála után egyetlen lányára, az ő feleségére hagyja. Az asszony a nagy összeget úgyis mindenféle oktalanságra verné el, ezt meg kell akadályozni! Ki is szedi a betétkönyvet a télikabát béléséből és legelőször a már égető adósságot, az elmaradt gyermektartást fizeti ki. Bakfis lányának kabátot vesz, üdülésre küldi a Tátrába, feleségét születésnapjára televízióval lepi meg. 0 a családfő, a jó férj, a mindenkiről gondoskodó apa. Magának

valóban csak pár apróságot vesz, annak az összegnek a töredékéért, amelyet négy részletben vett ki a könyvről.

Az öregasszony, ha néha megtapogatta a kabátbélés alját, érezte a könyvecske keménységét s megnyugodott. Nem sejtette, hogy ott már csak egy értéktelen papírdarab lapul.

Feltehetnénk a kérdést, nem tűnt-e fel vajon a családnak, de főleg a feleségnek, miből futja a drága ajándékukra, meglepetésekre? Lehet, hogy Sz. hihető magyarázattal szolgált. A felháborodás akkor lört ki, mikor anyósa halála után kiderült a takarékbetétkönyv sorsa.

Helyzete, tekintélye a családban most még jobban megingott. Azonban ott, ahol egyébként nem hiányzik az igazi családi szeretet és összetartás, az ilyesmi belső, ügy marad és elsimul. De Sz. nem tudta elviselni botlásának természetes következményét s a vékony repedést, ami házasságukban keletkezett, egyre inkább elmélyítette. Gyermekei szeretetét is furcsa módon akarta megnyerni. Ha úgy érezte, hogy apai érzései nem találnak kellő viszonzásra. a legbrutálisabb eszközöket alkalmazta. Legnagyobbik lányát két Ízben úgy összevissza verte, hogy erős véraláfutásokon kívül gyengébb agyrázkódást és dobhártyarepedést okozott, ami először kétheti, másodízben egyheti kényszerű távolmaradást jelentett az iskolából. Apai szeretető is torz képet öltött a már lassan nővé érő szép leány iránt. Rajongásában tovább, sokkal tovább ment, mint azt a normális apai-gyermeki viszony megengedi. Szerelmével kezdte üldözni gyermekét, aki kénytelen volt előle menekülni. Sz. alatt megindult a föld, erkölcsi egyensúlyát nem nyerte vissza, furcsa torzító szemszögből látott, Ítélt mindent és ez tükröződött magatartásán, cselekedetén. Az apai szeretetnek ez az elfajulása, a fiatal lány féltése késztette aztán feleségét a döntő lépésre. Feljelentést tett Sz. ellen.

A fehérkarszalagos férfi nemcsak tisztelettudón, de a szükségesnél nagyobb alázattal áll bírái előtt, és bár vétkesnek érzi magát, zokog, körmönfont módon igyekszik magyarázatot találni s menteni bűneit. Formailag egyedül ő felelős mindenért s nincs paragrafus, amely az aszszonyt is odaállíthatná mellé a vádlottak padjára. Mégis, aki végighallgatja a tárgyalást, annak az az érzése, hogy az élettárs felelősségét is fel kell vetni. Egy ilyen tárgyalás keretében, amelynek a paragrafusok szabnak határt, erre nem nyílik mód, mégis szólni kell róla. A házasság olyan szoros kötelék, ahol már bajos kettéválasztani az én-t s a te-t, ahol az egyik bűnös, ott nem lehet teljesen ártatlan a másik sem. Ha pedig ártatlannak érzi magát s valóban az is, azt jelenti, hogy igazi közösség sohasem alakult ki közöttük. Ekkor sem kell ugyan, hogy tragédiára kerüljön a sor, ha mindkét fél erős jellemmel, erkölcsi érzékkel rendelkezik. Ebben az esetben a férfi gyengének bizonyult, megméretett és nagyon könnyűnek találtatott. Apa, anya és serdülő lány. — Külön-külön három rokonszenves külsejű, szép ember ... Együtt: boldogtalan, széthulló család.

ORDÖDY KATALIN