A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-04 / 27. szám
MARŰUETAUA Kolumbiai útiiegyzetek Kihallgatásra vttsznek egv elfogott parasztfelkelőt A dominikai eseményekkel kapcsolatban a kolumbiai diákok és parasztok is megmozdultak. Nagy tömegtüntetéseken fejezték ki szolidaritásukat az amerikai beavatkozás áldozatává lett dominikai néppel. A kormány megtorlásul bevezette a rendkívüli állapotot. A rendszer mégis tehetetlen a tömegekkel szemben, amit az is bizonyít, hogy a kormánycsapatok évek óta hiába próbálják felszámolni a parasztok fegyveres felkelését ös „kttlOnállamát“ — Marquetaliát. Az alábbiakban V. Nyizszkij szovjet újságíré számol be a mai Kolumbia életéről. legnagyobb párt még 1958-ban megegyezett* abban, hogy megosztják a hatalmat: négyévenként liberális párti politikus váltja fel az olnéki székben a konzervatívok emberét, a vidéken pedig együtt fognak munkálkodni a két párt politknsai. Bogota déli része elegáns villanegyed. Sok éj villa épül. Az útikalauz szerint a Cordlllerák nyúlványaira támaszkodó város déli Irányban terjeszkedik. Valóban csak dél felé épül? Kelet felé robogva fjálérás út után San Carlos negyedben egy hosszú drútkeritésnél állunk meg. Nagy kiterjedésű züld pusztaság mügütt két szürke, unalmas domb emelkedik, zsúfolásig beépítve deszkaházakkal. A dombokat másfél évvel ezelétt vették birtokukba a hajléktalan bogotaiak. A város nemcsak déli Irányban gyarapodik. Szinte veszélyes arányban fejlődik. Talán magas a születési arányszám? Egyáltalán nem. A fűváros egymilllú háromszázezer lakójának csak 13 százaléka bogotal születésű, a többiek betelepültek, más vidékekről menekültek Ide, mert ott elviselhetetlen körülmények között éltek. Az útikalauz szerint azonban a fővárosban sem keFény és árnyék Bogotában A bogotal sofőrök nehéz fiúk. Alkonyaikor nem ajánlatos taxiba ülni. Bármelyik fővárosi lap harmadik oldalán Ilyen elmek ötlenek az olvasúk szemébe: A sofőr kirabolta... A sofőr megölte. Hárman voltunk és szerencsénk volt. Sofőrünk nem tartott „fék.prőbát“, nem játszott az idegeinkkel, sőt kitűnő Idegenvezetőnek bizonyult. Lassan haladtunk a városban. Bolívia utcái csodálatos stíluskeverékről tanúskodnak: a patriclusvilláktál az ősi házikókat kiszorító modern felhőkarcolé „skatulyaházakig“ minden kor stílusát fellelhetjük. Simon Bolivar szobra a róla elnevezett hatalmas tér közepén áll. Be akarunk fordulni balra, egy keskeny utcába, de egy jél megtermett, zöld katonaruhába bújtatott karabélyos legény utunkat állja. Nincs átjárási A köztársasági elnök palotájánál vagyunk, s most van őrségváltás. A palota mai ura Gugliermo Leon Valencia, a konzervatív párt embere. öt majd a liberálisok képviselője váltja le. Ebben senki sem kételkedik, mert a két Rokonszenv-ttlntetés Bogotában rülnek jobb életfeltételek közé. Csoda-e, hogy a fővárosban minden érában két bűntettet követnek el: egy rablást és egy gyilkosságot? A lakóházak fele a legelemibb tisztasági követelményeknek sem felel meg. Az utcákon sok a felügyelet nélkül csavargó gyerek. Idegenek saját hazájukban A kévé, a banán, a smaragd, a platina, az arany, a kőolaj országa amerikai segítségre szorul. Miért? Az okok ugyanazok mint a többi latln-amerlkal országban. Kolumbia nem rendelkezik saját természeti kincseivel. 1921 és 1957 között a külföldi kűolajtérsaságok 127 milllő dollárt fektettek a kolumbiai kőolajiparba, ugyanakkor 1 milliárd 137 millió dollár nyereségeit vittek ki az országbűi, vagyis 807 százalékos haszonnal dolgoztak. Az Unlilted Fruit Company 1928- ban bolíviai munkásokat toborzott, de nem engedte meg nekik, hngy a szerződésben feltűntessék, kinél fognak dolgozni. így bújtak ki az amerikaiak a társadalombiztosítási dijak fizetésének kötelezettsége alől. Amikor az United Fruif munkásai és alkalmazottal a szakszervezetek felhívására sztrájkba léptek, a „szuverén“ bolíviai kormány katonaságot vezényelt ki ellenük. Százak estek áldozatni a soriűznek. Azóta nem sok változott az ország életében. Első számú probléma A dombokon túl, a Cordlllerák szivében robbanások reszketltetlk meg a levegőt. Itt terül el Marquetalia. Ez a mai Kolumbia első számú problémája. Már 18 éve háború folyik a parasztok ellen. A konzervatív kormány 1949-ben nyílt támadást indított a baloldali mozgalom ellen, meghirdette a „tűz és vas“ politikáját. A féktelen terror következtében a parasztok kénytelenek voltak fegyvert fogni. A parasztcsapatok az Indián őslakosokkal együtt mezőgazdasági kolóniákat létesítettek. Az egyik kolónia Tolima, Hulla és Cauca tartományok területén fekszik, neve: Marquetalia. Az amerikai monopóliumok és a helyi nagybirtokosok halálos veszélyt látnak a forradalmi „parasztköztársaságokban“. 1963-ban dél-vletnaml körút után magaz-Macsetával felfegyverzett paraszt Caldas tartomány egyik falujában rangú amerikai tisztiek érkeztek Kolumbiába. Kidolgozták a „Laszzzó-tervet“, a parasztmozgalom leverésére. A terv öt íjászból állott: többek között a lakosság lélektani „megdolgozásából“ az önvédelmi rendszer felszámolásából, valamint* tetszetős kormánykauciúkbfil — Iskolák és kórházak építéséből stb. Currea Cubides őrnagy az akció „nemes voltát“ hirdetve kijelentette, hogy a sebesültekkel a nemzetközi Vöröskereszt szabályai szerint fognak bánni, a halottakat pedig keresztény műdön temetik el. Tavaly Június 14-én 18 ezer katona vette körül Marquetaliát s nagyméretű bombázások kezdődtek. Az akciókban amerikai repülőgépek Is részt vettek. Napalm bombák hullottak a békés hajlékokra, sőt a parasztok ellenségei a baktériumfegyvert! is bevetették. Terjedt a fekete himlő. A parasztok követelték a nemzetközi Vöröskereszt beavatkozását, és az elnökhöz Intézett nyílt levelükben megírták: „Elnök űr, inkább a halált választjuk a harc mezején, mlml hogy a kolumbiai nép hóhérai előtt térdelve éljünk“. A harc még mindig tart... Bogota szegénynegyed|ében minden kerítésen, falon ezt a fehér krétafelirást olvassuk: „Nem fordítjuk fegyverünket a parasztok elleni Megvédjük Marquetaliát!“ 5
