A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-10-24 / 43. szám
A szintek és vadvizek bizodalmában Krrfil ■ vidékről azt mondják ax emberek, hogy Üt évente tlxenhérom hónapig esik ax eső, tehát — állandóan. Sötét év xord vidék ex, mint a környező természet ix. Hiszen van Itt rengeteg szikla — csupa gránit, kvarc és ltt-ott mészkő. Dél (elől nagyon magnebexitl e vidék megközelítését ax 1200 méter magas, meredek szepesi Magara. Ez bizony nem akármilyen akadály. Ennek ellenére már a középkorban, tehát már a 13. és 14. században jártak itt telepesek, tőként németek. Életük, knltőrájuk és szokásaik nyomaival mind a mai napig találkozunk, bár erősen keveredtek a szomszédos nép, a lengyelek szokásaival és kultérájával. A tájuyelvük nehezen érthető — különleges torokhangd goral nyelv ex. De egyenes, bátor emberek ezek, bár nem egykönnyen barátkoznak mag az idegenekkel. Az élet és a tapasztalat tette Ilyen zárkózottá ókat. Nemrégiben még Szepesólalu volt e vidék központja, ahol a Lengyelországba vezető ntak kereszteződtek. Ma már egyre Inkább a hét kilométerrel távolabb fekvő Vörös Kolostor, a Plenlnek lesz a turista élet központja. Mindmáig itt All a mólt idők holt tanújaként a karthauziak kolostora, ahol tizenkét szerzetes egész évben egy szét sem ejtett ki, csak karácsonykor üdvözölték egymást „Memento moril — Emlékezzél a halálra)“ Nem csoda, hogy a nép hallgatag barátoknak nevezte el őket. Ma a Dnnajec és a Plenlnek vidéke már nem ilyen csendes. Legnagyobb itt a turistaforgalom az évente megtartott nemzetközi versenyeken. Akkor el|ön Ide az egész környék, az egész köztársaság vizisport kedveld közönsége, de van Itt elég külföldi autó Is. Azután Ismét elcsendesedik a vidék, de nem egészen. A turisták egyre inkább meggyőződnek róla, hogy a tizenhárom hónapos esőzésről a szóbeszéd csak babona, hogy ez a pompás vidék hazánk egyik legszebb dísze . . . A völgy felélénkül, turista táborok, szállodák nőnek a tőidből, sok a külföldi vendég. Aki idejön és nem sajnálja a pénzt, tutajozhat a Dnnajec (ez a folyó természetesen hatért képez Lengyelország és Csehszlovákia között) és a vízről, hamisítatlan gorál tutajról csodálhatja meg a vidék szépségét. A főszereplők a tutajotok vagy gorálok — nevezzük őket ahogyan akarjuk, de mindig meg kell csodálnunk őseiktől öröklött művészetüket és bátorságukat, amint bűzös kézzel kormányozzák a tntajt ezen a vad folyón. A természeti környezet pompás — a tutaj alatt zúg ax ár, néha a szó legszorosabb értelmében tombol a folyó vize és a tutajon mindenki szorongást érez. De elég a tutajon egy hirtelen mozdulata és már túl is vagyunk a veszélyen, feletted szédületes magasságba nyúlnak fel a sziklák és a meredek sziklafalak. A tutajon mindenki parányinak, Jelentéktelennek érzi magát. A üunajec völgye zegzúgos, minden kanyarulat ntán úf természeti szépségek, meglepő formájú sxtrtek és sziklák, átszőve zöld erdősávokkal és rétekkel. Vasárnaponként a Dunajec berzenkedő baltáméin tízesével és százával slklanak, főként lengyel tnriztákkal, a tutajok. Az emberek Integetnek egymásnak, kiáltoznak, csodálkoznak, Ismét máskor elnémítja őkett a döbbenet vagy a csodálat, amelyet a völgy változatos pompája kényszerít a néma szemlélőre. S ml lassan rájövünk, bogy a tntajos goréloknak Is megvan a sajátos hnmornk, hogy ók Is tréfás, vidám emberek. De erről már nem Írok. Győződjön meg rúla mindenki személyesen, ha Itt tölti majd a szabadságéit vagy üzemi kirándulás alkalmával kerül el ide. S ha majd hatkllométeres romantikus tutajozás után újra a szárazföldre lép, bizonyára mindenkiben felötlik majd, mennyire nehéz ennek a vidéknek a szépségét leírni. Nem is szégyenlem magam ezért. E vidék szépségének és bubájának a leírása a legnagyobb művészt Is igen gyakran megoldhatatlan probléma elé állítaná. —fe— MMKSR 1. Athén A repülőgépen egy Prágából Athénbe utazó göröggel ismerkedem. Nagyon tartózkodó, magáról szinte semmit nem árul el. Arcáról pontosan leolvasható az ellenvetés: ne akarjam őt a kommunista propaganda számára felhasználni. A fővárost dicséri, nem fogok csalódni benne, Athénban még senki nem csalódott. S ne zavarjon a politikai válság, Papandreu nem győz, arra mérget vehetek. A király tudja, mit miért csinál. Az öregúr királypárti, ezt félreérthetetlenül tudomásomra adja. Aztán behúzódik a sarokba, nem akar tovább dlskurálni. Kereskedő lehet, aki üzleteket köt a szocialista országokban. Nem hagyok neki békét s egyes árufajták árai felöl érdeklődöm. Ebből nem csinál titkot. Sorolja: a gyermekcipő 115—230, pulóverek 500—1000, férfi szövetanyag 300— 700, ingek 295—395, a dinnye kilója 2, a szőlőé 6, a baracké 8 drachma (egy drachma egy korona). S ha már az árakról mondott valamit, nem hallgat a kereseti lehetőségekről sem. A tanító havonta 3000, a hivatalnok 3500 drachmát kap. S a munkás? A válasz nem Jön. A görög munkás fizetésével nem lehet dicsekedni. Ezt nem ö mondja, én gondolom, ö himez-hámoz, hogy nem egyforma, egyik helyen több, másik helyen kevesebb, attól függően, hogy milyen ember a vállalkozó, aki a munkát és a keresetet biztosítja. Az idős görög az ablakhoz hajol, hátat fordít, nem kívánja folytatni a társalgást. Este fél nyolckor érkezünk Athén fölé. Már a levegőben összeköttetést teremtünk a fővárossal. Lentről angolul jelentik, hogy a meleg 26 C fok. S azzal rémítenek, hogy másnap 40 C° lesz. Baloldalt felcsillan a Jellegzetes kis templom a törők megszállás idejéből
