A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-10-24 / 43. szám

ÁPRILY LAJOS: A% irisórai szarva» Virradt. A fákra egyre csendesebben rivalt alá a mély felhő-torok. Gáncsot vető boróka-rengetegben akadták rá a csorda-pásztorok. A gornyikhoz levitte nemsokára tarkóra vetve egy szila) csobán, s megvolt az alku egy-kettőre: ára egy korty fenyőviz s egy marók dohány. A simmentali borjának fogadta fakorlátos, legeltető helyen, tőgyén mohón csüngött az istenadta, ' és elfeledte, hogy testvártelen. és elfeledte a futó ereóskót, amely bukfenceket kacagva hányt, s mely hűs homályba fogta gyenge testét, el a zuzmószakállú ősmagányt. És elfeledte a forrás kis odvát, amelynek tükre csábító titok, s ha eltikkadva meg-megszom)azott, hát napverte, langyos vályúból ivott. Kristály-tükörben nem láthatta mását, mikor a szarva büszkén Ütközött, meg nem sejthette büszke származását, és borjúnak nőtt fel borjak között. És lett pompás agancsú háziállat, vadász-szivekbe dobbantó remek, s csudáivá nézte, rajta mit csudáinak csudálkozó kiránduló-szemek ... De nyárutón, mikor a kék havasról omlott a köd s leszállt az ősz vele, beláthatatlan, ködruhás magasból szarvasbőgés búgott a völgybe lo. S akkor: párát zihált remegve szája, Idegen lett palánkos otthona, idegen lett testvére, mostohája — s a ködbe hördült, mint az orgona. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kaltúregyesfiletének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Malőr Ágoston Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gáőy Iván, Gynrcslk József, Lfirlncz Gyula, Máca józaet, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, jeaonakébn 9. Postafiók C 398, teletón 533-04 Terjaixti a Posta Hfrlapszolgálata, előfize­téseket elfogad minden postahivatal és le­­vélkézbesltö Küllőidre szétlő előfizetéseket elintéz: PNS — Oztredná expedfeta tlaóe. Bratislava, Gott­­waldovo nám. 49-VII. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratis­lava, Stdrova 4. Előfizetési diij negyed ívre 19.50 Két, (él évre 39.— Kóa, egész évre 79.— K8s. Kéziratokat nem érzünk meg ét nem kül­dünk viasza. K-13*51859 Lombhullás idején Miközben az egyre későbben kelő nap sugarai az étláthatatlan reggeli köddel birkóznak, a hőmérő higanyszála egyre gyakrabban ott őlálkodik a nulla fok kö­rül. Egyszer-kétszer már' alá is süllyedt. És figyelmeztetőn hull a lomb. Lomhán, ráérősen, de hull. Kit' mire figyelmeztet? A nagyvárosi parkban csőkolódzó szerel­meseket talán mér arra, hogy a szűk al­bérleti szobában, vagy az emeletes ágyak­kal tele zsúfolt diákszállóban nem lesz foly­tatás. S ki tudhatja, hogy mire gondol az a tisztességben megőszült nyugdíjas, aki felöltőben, hallgatagon szemléli a megsár­gult, hulló leveleket. A parasztembert is figyelmezteti a fel­tartóztathatatlan őszi hervadás. Abban talán mindannyluknál van is valami közös, hogy a kedvező ősz nyújtotta lehetőségeket Igye­keznek kihasználni. Merthogy ebben az esztendőben — csak el ne kiabáljuk — ez Idáig a tavaszt és a nyárt lepipálva iga­zán csak az ősz segített a mezőgazdaság­nak, annak éppen ők, a földművelők a meg­mondhatói. Hiszen ha erejét fokozatosan vesztve Is, de azért az őszi nap kitett ma­gáért. Minden várakozáson felül cukrot „csepegtetett“ a szőlőbe, cukorrépába, be­érlelte a kukoricát, s a traktorosoknak igyekezett kedvező körülményeket biztosí­tani, hogy nyugodtan szántsanak, vessenek, műveljék az új magra éhes földet. Igen, az idei hűvös tavasz és szokatlanul esős nyár után talán nagyon kevés me­zőgazdasági dolgozó mert kedvező őszben bizakodni. Most annál örömteijesebb az aránylag gazdag betakarítás. Már ahon­nan nem az árvíz vagy a talajvíz „gyűjtöt­te“ be a termést. Ott természetesen nem gyönyörködhetnek abban, hogy kedvező Időben fedél alá kerül az évi munka gyü­mölcse. Sajnos, Alsó-Csallóközt és Komá­rom környékét az idei nyár olyan kataszt­rófával sújtotta, amilyenre a vidék leg­idősebb lakói sem emlékeznek. Nemcsak házakat döntött és a termést vitte el a pusztító ár, hanem a termőtalajt is kilú­gozta, helyenként elhordta. Az árvíz után holt vidék lett az ei1 táj, sokan azt állítot­ták, hogy abba a földbe évekig nem érde­mes magot hinteni. Nem úgy azok, akiket szlvük-lelkük a röghöz köt. Hogy egy me­sének is beillő esetet említsek: A cslcsól gátszakadás után néhány óra múlva a kulcsodi határból mindössze 45 hektár föld maradt szárazon.- Éppen az a terület, amelyikről néhány nappal koráb­ban takarították be az őszi keveréket, meg egyebet. Az asszonyok és a gyermekek el­menekültek, a férfiak egy része az állatál­lománnyal bíbelődött, 25-en maradtak a faluban, a tenger közepén. S amikor az egész ország szorongó szívvel leste az ele­mek pusztításának híreit, amikor szinte őt­­tíz percenként összedőlt egy ház, akkor ők azt a szárazon maradt 45 hektárt meg­szántották, bevetették. Hát valahogy Ilyen a földművelő em­ber. S hogy mennyire Ilyen, azt már az Is bizonyltja, hogy ott, ahol pár hónappal ezelőtt tenger borította a földeket, többé­­kevésbé már vetés zöldül, csírázó magtól vemhes a föld, vagy téli pihenőre tért a mélyen felszántott barázda. Érdemes meg­említeni, hogy éppen az árvíz sújtotta te­rületen halad a legjobb ütemben a szántás­­vetéís. Pedig itt az emberek nagyobb ré­szének ez idő közben még hajlékot is te­remteni kellett a fejük fölé. Mégis megy a munka — mintha a kedvező Őszi napsu­gár nemcsak bíztatást, hanem egyenesen alkotó kedvet is sugározna számukra. A kedvező ősz az ország több részében Is érezteti áldásos hatását. A flgyelmezte-. tő lombhullás a mezőgazdasági dolgozók körében nem idéz, mert nem is Idézhet elő őszi léhangoltságot, hanem inkább a mun­ka ütemének fokozódását. A bodrogközi szövetkezetekben és állami gazdaságokban például már csak elvétve találunk cukor­répát a határban. Mátyusföldön vagy az Ipoly és a Garam mentén szintén gyárba és raktárba kerül a termés, földbe kerül az új kenyeret jelentő mag. Azért persze az mégis túlzás lenne, hogy a szorgalmasan végzett őszt munkák tel­jesen problémamentesek. Mert azért gond még egy Ilyen kedvezően alakuló őszben Is akad. Mezőgazdasági üzemeinknek a ko­rábbi évekéhez hasonlóan meg kell küz­deniük a munkaerő hiánnyal, most is kevés az alkatrész, hogy csak egynéhány dolgot említsek. Valahogy mégis bizakodóbb a földművelők hangulata, mint évek óta bár­mikor. Ezt a tényt talán legegyszerűbb lenne a kedvező őszi napsugárral megmagyaráz­ni. És aligha tévednénk, ha azt állítanánk, hogy a vártnál, a feltételezettnél Is ked­vezőbb ősz Is hatással van a mezőgazda- ! sági dolgozók hangulatára. De a valóságot leszűkítenénk, ha csupán erre az egy té­nyezőre vezetnénk vissza a bizakodó han­gulatot. Mert van Itt valami más Is. A me­zőgazdaságban ugyan még nem honosod- ?­­tak meg az új irányítás alapelvei, de azok hatását már sok mindenben érzik a föld művelői. Talán azt Is tudják, hogy a me­zőgazdaságba több buktatóval térhetnek át az önállóságot, alkotó kezdeményezést kibontakoztató új Irányításra, ettől függet­lenül azonban már azt Is látják, hogy a folyamat elindult, s hogy már a következő évben nagyobb szóhoz jutnak a mezőgaz­dasági üzemek a tervezésben, a beruházá­sok eszközlésében stb. Talán azért Is kellemesebb a langyos őszt napsugár a figyelmeztető őszi lomb­hullás Idején, mert mind a földben, mind a mezőgazdaság Irányításában csírát bont az új élet. HARASZTI GYULA Ojbor melletti beszélgetés J. Vlach felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom