A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-10-24 / 43. szám
ÁPRILY LAJOS: A% irisórai szarva» Virradt. A fákra egyre csendesebben rivalt alá a mély felhő-torok. Gáncsot vető boróka-rengetegben akadták rá a csorda-pásztorok. A gornyikhoz levitte nemsokára tarkóra vetve egy szila) csobán, s megvolt az alku egy-kettőre: ára egy korty fenyőviz s egy marók dohány. A simmentali borjának fogadta fakorlátos, legeltető helyen, tőgyén mohón csüngött az istenadta, ' és elfeledte, hogy testvártelen. és elfeledte a futó ereóskót, amely bukfenceket kacagva hányt, s mely hűs homályba fogta gyenge testét, el a zuzmószakállú ősmagányt. És elfeledte a forrás kis odvát, amelynek tükre csábító titok, s ha eltikkadva meg-megszom)azott, hát napverte, langyos vályúból ivott. Kristály-tükörben nem láthatta mását, mikor a szarva büszkén Ütközött, meg nem sejthette büszke származását, és borjúnak nőtt fel borjak között. És lett pompás agancsú háziállat, vadász-szivekbe dobbantó remek, s csudáivá nézte, rajta mit csudáinak csudálkozó kiránduló-szemek ... De nyárutón, mikor a kék havasról omlott a köd s leszállt az ősz vele, beláthatatlan, ködruhás magasból szarvasbőgés búgott a völgybe lo. S akkor: párát zihált remegve szája, Idegen lett palánkos otthona, idegen lett testvére, mostohája — s a ködbe hördült, mint az orgona. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kaltúregyesfiletének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Malőr Ágoston Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gáőy Iván, Gynrcslk József, Lfirlncz Gyula, Máca józaet, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, jeaonakébn 9. Postafiók C 398, teletón 533-04 Terjaixti a Posta Hfrlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesltö Küllőidre szétlő előfizetéseket elintéz: PNS — Oztredná expedfeta tlaóe. Bratislava, Gottwaldovo nám. 49-VII. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stdrova 4. Előfizetési diij negyed ívre 19.50 Két, (él évre 39.— Kóa, egész évre 79.— K8s. Kéziratokat nem érzünk meg ét nem küldünk viasza. K-13*51859 Lombhullás idején Miközben az egyre későbben kelő nap sugarai az étláthatatlan reggeli köddel birkóznak, a hőmérő higanyszála egyre gyakrabban ott őlálkodik a nulla fok körül. Egyszer-kétszer már' alá is süllyedt. És figyelmeztetőn hull a lomb. Lomhán, ráérősen, de hull. Kit' mire figyelmeztet? A nagyvárosi parkban csőkolódzó szerelmeseket talán mér arra, hogy a szűk albérleti szobában, vagy az emeletes ágyakkal tele zsúfolt diákszállóban nem lesz folytatás. S ki tudhatja, hogy mire gondol az a tisztességben megőszült nyugdíjas, aki felöltőben, hallgatagon szemléli a megsárgult, hulló leveleket. A parasztembert is figyelmezteti a feltartóztathatatlan őszi hervadás. Abban talán mindannyluknál van is valami közös, hogy a kedvező ősz nyújtotta lehetőségeket Igyekeznek kihasználni. Merthogy ebben az esztendőben — csak el ne kiabáljuk — ez Idáig a tavaszt és a nyárt lepipálva igazán csak az ősz segített a mezőgazdaságnak, annak éppen ők, a földművelők a megmondhatói. Hiszen ha erejét fokozatosan vesztve Is, de azért az őszi nap kitett magáért. Minden várakozáson felül cukrot „csepegtetett“ a szőlőbe, cukorrépába, beérlelte a kukoricát, s a traktorosoknak igyekezett kedvező körülményeket biztosítani, hogy nyugodtan szántsanak, vessenek, műveljék az új magra éhes földet. Igen, az idei hűvös tavasz és szokatlanul esős nyár után talán nagyon kevés mezőgazdasági dolgozó mert kedvező őszben bizakodni. Most annál örömteijesebb az aránylag gazdag betakarítás. Már ahonnan nem az árvíz vagy a talajvíz „gyűjtötte“ be a termést. Ott természetesen nem gyönyörködhetnek abban, hogy kedvező Időben fedél alá kerül az évi munka gyümölcse. Sajnos, Alsó-Csallóközt és Komárom környékét az idei nyár olyan katasztrófával sújtotta, amilyenre a vidék legidősebb lakói sem emlékeznek. Nemcsak házakat döntött és a termést vitte el a pusztító ár, hanem a termőtalajt is kilúgozta, helyenként elhordta. Az árvíz után holt vidék lett az ei1 táj, sokan azt állították, hogy abba a földbe évekig nem érdemes magot hinteni. Nem úgy azok, akiket szlvük-lelkük a röghöz köt. Hogy egy mesének is beillő esetet említsek: A cslcsól gátszakadás után néhány óra múlva a kulcsodi határból mindössze 45 hektár föld maradt szárazon.- Éppen az a terület, amelyikről néhány nappal korábban takarították be az őszi keveréket, meg egyebet. Az asszonyok és a gyermekek elmenekültek, a férfiak egy része az állatállománnyal bíbelődött, 25-en maradtak a faluban, a tenger közepén. S amikor az egész ország szorongó szívvel leste az elemek pusztításának híreit, amikor szinte őttíz percenként összedőlt egy ház, akkor ők azt a szárazon maradt 45 hektárt megszántották, bevetették. Hát valahogy Ilyen a földművelő ember. S hogy mennyire Ilyen, azt már az Is bizonyltja, hogy ott, ahol pár hónappal ezelőtt tenger borította a földeket, többékevésbé már vetés zöldül, csírázó magtól vemhes a föld, vagy téli pihenőre tért a mélyen felszántott barázda. Érdemes megemlíteni, hogy éppen az árvíz sújtotta területen halad a legjobb ütemben a szántásvetéís. Pedig itt az emberek nagyobb részének ez idő közben még hajlékot is teremteni kellett a fejük fölé. Mégis megy a munka — mintha a kedvező Őszi napsugár nemcsak bíztatást, hanem egyenesen alkotó kedvet is sugározna számukra. A kedvező ősz az ország több részében Is érezteti áldásos hatását. A flgyelmezte-. tő lombhullás a mezőgazdasági dolgozók körében nem idéz, mert nem is Idézhet elő őszi léhangoltságot, hanem inkább a munka ütemének fokozódását. A bodrogközi szövetkezetekben és állami gazdaságokban például már csak elvétve találunk cukorrépát a határban. Mátyusföldön vagy az Ipoly és a Garam mentén szintén gyárba és raktárba kerül a termés, földbe kerül az új kenyeret jelentő mag. Azért persze az mégis túlzás lenne, hogy a szorgalmasan végzett őszt munkák teljesen problémamentesek. Mert azért gond még egy Ilyen kedvezően alakuló őszben Is akad. Mezőgazdasági üzemeinknek a korábbi évekéhez hasonlóan meg kell küzdeniük a munkaerő hiánnyal, most is kevés az alkatrész, hogy csak egynéhány dolgot említsek. Valahogy mégis bizakodóbb a földművelők hangulata, mint évek óta bármikor. Ezt a tényt talán legegyszerűbb lenne a kedvező őszi napsugárral megmagyarázni. És aligha tévednénk, ha azt állítanánk, hogy a vártnál, a feltételezettnél Is kedvezőbb ősz Is hatással van a mezőgazda- ! sági dolgozók hangulatára. De a valóságot leszűkítenénk, ha csupán erre az egy tényezőre vezetnénk vissza a bizakodó hangulatot. Mert van Itt valami más Is. A mezőgazdaságban ugyan még nem honosod- ?tak meg az új irányítás alapelvei, de azok hatását már sok mindenben érzik a föld művelői. Talán azt Is tudják, hogy a mezőgazdaságba több buktatóval térhetnek át az önállóságot, alkotó kezdeményezést kibontakoztató új Irányításra, ettől függetlenül azonban már azt Is látják, hogy a folyamat elindult, s hogy már a következő évben nagyobb szóhoz jutnak a mezőgazdasági üzemek a tervezésben, a beruházások eszközlésében stb. Talán azért Is kellemesebb a langyos őszt napsugár a figyelmeztető őszi lombhullás Idején, mert mind a földben, mind a mezőgazdaság Irányításában csírát bont az új élet. HARASZTI GYULA Ojbor melletti beszélgetés J. Vlach felvétele
