A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-10-17 / 42. szám

accchus pompázatos ruhában szakál-Blasan, csinos bachőnsnők között vonul a menet élén, az utca két oldalén idegesen hunyorognak a csekély számban megjelent antlalkoholistők. Harsonák jelzik a borlsten érkezését, fúvósclgáiiy és beatles-zenekarok, rezesbandák és magányos trombitások növelik a lármát, emelik a hangulatot, száll a por, keveredvén zslvány-, cigány-, és egyéb pecsenyék étvágyprovokáló Illatával, társzekerek és pótkocsik megrakva szőlősputtonnyal, hordóval, szőlödarálóval és présekkel — köztük pántlikás menyecskék, kurjongató legények stb., felsorolni Is nehéz, nem Is érdemes. Nem volt különösebb jelentősége semminek, azonkívül, hogy a jóhangulatot ős a jó közérzetet biztosította (feltéve, hogy nem rontottuk el a gyomrunkat). A táncosok azért táncoltak, mert táncolnivaló kedvük volt, aki énekelni akart, énekelt, nem voltak zsűrik és értékelő bizottságok, dijak és dljazók, rendőrök azok voltak, ám ők is meglepő módon mérsékelten gyakorolták a rendfenntartást (pl. amikor e sorok Írója felugrott egy traktorvontatta pótkocsira, ahol menetközben burcsákot árultak s miután tettét megbánta, ugyancsak menetközben leugrott egy fiatal, szigorú tekintetű rendőr elé, a rend derék őre nem szabott ki rá büntetést, nem kiabált, nem vezette őt az őrszobára, hanem barátságos mosoly kíséretében megfenyegette a mutatóujjával).

Nem volt különösebb jelentősége semminek. Ennek ellenére jól éreztük magunkat. Húsz s egynéhány sátorban ugyanazt az ételt és italt árulták: pecsenyét, kolbászt, sült csirkét, sült kacsát, új-bort, ó-bort ős sört. Minden sátor körül ugyanaz a remek illat keringett, mégsem lázadt fel senki a „közellátás egyhangúsága ellen. Sőtl Állítom, nem Is volt egyhangú. Jómagam ugyan szinte az ünnepély végéig nem tudtam megkülönböztetni a cigánypecsenyét a zsl^ TrilW ^veritjm,s

ványpecsenyőtől, most sem tudom, melyikből ettem többet, mégis, akadt szakértő, aki megmagyarázta: az elsőt serpenyőben sütik, saját zsírjában, a másodikat nyárson forgatják tűz felett. Illata, Ize viszont mindkettőnek ugyanaz: kimondhatatlanul Jó.

S minthogy az ünnepséget látszólag a szervezetlenség Jellemezte, tudtommal mindenki dicsérte a szervezést. Így aztán elmondhatjuk, hogy a pezlnokl szüreti ünnepélyen jól Járt mindenki: a nagyközönség

azért, mert kitűnő hangulatban telt el szombatja-vasárnapja, a Vendéglátóipar (RAJ, Jednota), a szövetkezetek lacikonyháinak dolgozói, mivel panaszok, reklamációk ellenőrzések híján simán ment az üzlet. A szenei vasútállomás vendéglátó üzeme például 21000 korona értékű zslvűny- és laclpecsenyét adott el. Konyhájuk ezenkívül még 18 000 korona forgalmat csinált. Teljes bevételük meghaladja a 78 000 koronőt. Két nap alatt.

Néhány ember azért, mint az előre Is látható volt, elrontotta a gyomrát, néhányan bajbakaptak, vagy szónélkül hanyattfeküdtek a pezlnokl porban. Viszont azóta feltehetően már ők Is rendbejöttek. Ha valakinek pont ez hiányzik a boldogsághoz, ám legyen, mondhatták a szüreti ünnepély Ismeretlen rendezői. Alighanem nekik van igazuk.

Legalábbis: évente egyszer.. .1

ZS. NAGY LAJOS

Prandl Sándor felvételei