A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-10-17 / 42. szám
E gy nyári estén harangszót hallgattam Zólyom főterén. Balassi Bálint nyomában jártam, táskámban ott szorongattam Eckhard Sándor akkor megjelent könyvét, az Ismeretlen Balassi Bálintot. Talán egy órája volt, hogy Zólyomba érkeztem. A főtéren álló szállodába izzadt, vörösképű, hangos vigécek vonultak előttem, leraktam a bőröndömet, siettem kifele, még kezemben mórzsolgatva a vasúti jegyet. A hétszáz éves Zólyom hatalmas piaca komoran restelkedett, mivel üres volt, gazdátlan és sötét. Az ódon macskakövek dühösen és feketén nyomódtak ki a földből, mint mezőn a cukorrépa. Zihálva, vékony hangon, nagyon öreg ritmusban kongott a harang, hasonlatosan a falusi öregek hangjához, amikor szerencsés jóestét kívánnak a sötétben. Á harang meg a kemény, konok tornya megvolt már négyszáz évvel ezelőtt. A plébános bólintott, mikor előre felsoroltam neki az adatokat. Könnyű elképzelni, amint hírül vették itt lenn, a templommal szemben, a városbíróék, hogy fenn, a frissen fedett pirostetös várban a híres főkapitánynak fia született, nyomban megkondltották ezt a harangot a plébániatemplomban. akkor is féltek a vitézi rendek életfelfogásától, szabadságvágyától, külömb szórakozó kedvétől. Zólyom vára királyi lak volt, oda polgárok be nem léphettek. A várnak ma is minden fala ép. Renaissance-stílben épült, négy sarkán négy öles bástyával s köztük futó oromdísszel, sziklaszürkén s roppant méltósággal terpeszkedik a köves, szilárd, széles kombtetőn. Midőn másnap felmentem ide, lekaptam a kalapomat a fényben. A fűszálakon ragyogott a harmat. Fenséges érzés: szemlélni a kőbe és formába zárt Erőt. Nagy Lajos építette Zólyom várát, vadászatokra s kirándulásokra. Köröskörül akkor még őserdő terült el. Hunyadi Mátyás is nagyon szerette ezt a várkastélyt és környékét, jóhíre maradt a népben. Egy romantikus szlovák költő, Adnrej Sládkoviö, itt játszatja „Gyetvai legénye“ történetét, az álruhában a nép közé vegyülő magyar királlyal, s a szlovák szövegben feltörő magyar Kinizsi-nótával, cigánymuzsikával s magyar borral mulatozó katonákkal. A zólyomi várat soha nem tudta megvenni a török. Balassi Jánost azért tette a császár főkapitánynak Zólyom várába, hogy a végvár bevehetetlen maradjon, A zólyomi vár őrizte Magyarország kincses bányavárossal, amelyek úgy sorakoznak ott északra Kilátás a zólyomi várból A harangok szava a századokkal vékonyodik. Négyszáz évvel ezelőtt bizonyára magabízóbb, férfiasabb harangszó röppent lel a piacról a várba, ahol egy délceg, okosszemü fiatal apa, egy magyar végvár parancsnoka pirult az örömtől; fia született az őszi levélhullásban, 1554. október húszadikán. Ezt a zólyomvári újszülöttet élő és halott magyarok szemelték ki, hogy az ő száján csorduljon ki elsőnek a bánat és öröm, a szerelem mámora és a bűntudat komorsága, immár nem latinul s nem is latinból fordítva, ahogy addig szokásban volt, hanem az ocsúdó nép nyelvén, a sarkantyúpengéssel, kardvillogással mozgó ország igéivel, a török megszállta nemzet dacával, szépséges formában, versben, hegedűsök és cimbalmosok muzsikájánál is szebben, először és örökre: magyarul. Zsibongott a zólyomi vár, mint egy méhkas. Meg volt rakva katonával és várnéppel. Magyarország ugyanis akkortájt ilyen várakra támaszkodott. A török előrenyomulását az európai Nyugat felé a mi váraink állították meg. A zólyomi vár erős építmény volt, ez még ma Is meglátszik. A Garam itt fordul nyugatra, tüneményes hegyek közt kényesen perdül s olyan szőkén és halkan omlik a zöld, puha hegyek közé, mint egy táncban elfáradt aranyszoknyás dáma. Október van, de a fenyő nem fél az őszi hegyektől, állja az ostromot, akár a vár. A fiatal asszony ezeket a dacos fákat nézte hónapokon át, velük gondolt születendő gyermekére. Talán ezért lett Bálintból olyan sudár, magas fiú, elbűvölő szemekkel, lobogó hajjal, magas homlokkal, erőt és tiszteletet jelentő orral, s vastag, kissé nyitott, érzéki vonású ajakkal. Zólyom város urai nem sejtették, ez a gyermek egykor mennyi borsot fog törni az orruk alá, hogy évekig hadilábon állanak majd egymással, mivelhogy a városi polgárok már félkörben körülötte, mint amott a hegyoldalban a juhok a botjára támaszkodó pásztor körül. Odakönyököltem az egyik széles, kőpárkányos ablakba s néztem, néztem a szédítő magasból Balassi Bálint szülőföldjét. Aki hegyek és folyók közt születik, bátornak és élet-vallónak születik. Itt állt meg a szép Sulyok Anna, midőn karján hordta fiát és énekelt neki, ahogy ifjú anyák szokták. Körülötte sorakoztak ezek a sasröpítő hegyek s mély lélegzetvételű erdők, szóltak a madarak, csurrantak a forrásvizek, repkedtek őszi aranyak a várkerti leveles fákról. Végigjártam a hatalmas szobákat és folyosókat, átmentem a konyhákon és kamrákon, amerre ő járt, a kis Bálint, anyjába vagy dadáiba csimpaszkodva s hallgatta a vár ezernyi hangját. „Én feleségemmel és egyetlen fiammal együtt, Istennek hála, jó egészségben vagyok“ — írja a főkapitány 1561. október 12-én Nádasdy Tamásnak. Bálint a zólyomi várban élte gyermekkorát. A nemzet Mohács után volt éppen. A szultán még elfoglalta Budát. A török handzsár nekifeszült Magyarország szívének. Oj ellenállás veszi kezdetét s új életforma. Főúri otthonokban még féltve őrizték a kézzel írott drága könyveket, de a fiatalság már mindenütt nyomtatott könyvet olvas, ez az újdonság. A leveleket még régi módon latinul címezik s kezdik el, de a megszólítási ciráda után már magyarul folyik a szó. A nemzet századok idegen divata után a politikai öszszeomlásban ocsúdik s rátér a nép nyelvére. A szétvagdosott ország helyett támad a magyarnak új hazája: a nyelvben! Luther és Kálvin példája nyomán népi ige harsan végig az országon. Százezrek kezdenek el gondolkodni a reformátorok nyomán. A zólyomi főkapitány is az új vallás híve, a vallásé, mely a holt latin helyett az élő nemzeti nyelvet vezeti be a szellemi életet reprezentáló templomokba. 10 Balassi János gendos, előrelátó gazda. Fiához a század legnagyobb magyar reformátorát $ hódító íróját, a legzengőbb nyelven szóló lutheránus lelkipásztort: Bornemissza Pétert fogadja fel nevelőnek. Ha nem Bornemissza kerül Balassi fia mellé, lehet, akkor is költővé serdül a lángeszű Bálint, de alighanem ugyanúgy latin verseket ír, ahogyan elődje, Janus Pannonius írt nyolcvan évvel előbb magyar érzelemmel ugyan s magyar tájról, de latinul. Balassi Bálint kitűnően tud latinul, ismeri a nyugati nyelveket, sőt a törököt is, s tud Magyarország nemzetiségeinek nyelvein, szereti s megbecsüli ezeket is, akár anyanyelvét. Verseit nemcsak magyar népi dallamra írja, hanem lengyel, horvát, török, román, német és régi latin dalok ritmusára is, ahogyan azt minden versének címe alá odajegyzi. Zólyomból az apa a melegszínfi, búbos kemencéhez hasonló Besztercebányára küldi iskolába Bálintot, onnan pedig egyenest a kor egyik legjobb iskolavárosába, Nürnbergbe, Bálint elsajátítja kora humanista műveltségét, mint kortársa, a francia Ronsard. S akár. a francia, a magyar költő se fordul vissza a latinba. A pórok, dadák, inasok, szolgák, a hadinép és a molnárlegények nyelvén írt, a gyalogos katonák nyelvén, akikről hiteles feljegyzés maradt, ha többen vannak, megfutamítják a törököt Mohácsnál, mert már körülvették a szultánt, amire a nehezen mozgó páncélos úri lovashad képtelen volt. Eckhardt Sándor talált magyar verset, melyet a remek hadseregszervező apa, Balassi János írt. A vers kitűnő, jele aamak, irodalmi műveltsége volt az apának is. Majdnem karddal írta verseit. Balassi Bálint is gyerekkorától katona, szinte lóháton él, kardja markolatán haláláig nem hűlt ki kezének melege. Istvánffy, a krónikás feljegyezte, hogy kisfiú korában Bálint nevezetes virtusát maga a király Is megbámulta. Koronázás volt Pozsonyban, s a pozsonyi várban, az udvar előtt, az ünnepi lakoma résztvevőinek Balassi Bálint juhász-táncot járt. L evelei, pörös aktái tanúsítják, mennyire szeretett vigadni legényeivel, tehát a néppel. Együtt kacagott] velük, ha sikerült valamely vaskos tréfája. Következetesen mindig a gazdag és dölyfös városi kupecekkel tréfálkozott így, akik aztán siettek rossz hírét költeni. Evvel azonban nem törődött Bálint, költőnek érezte magát, holott nem volt irodalmi élet, s nem volt hová fordulnia az írói hiúság tükréért, az ismertetésért. Udvarló szép szavai, gyöngyöző sorai, az olyanok, mint a „két szemem világa“, „életem csillaga“, s a hosszabak is mind előfordulnak kortársai leveleiben, Balassi szavaival teszik a szépet mátkáiknak a fiatal főurak. De Balassi Bálint nemcsak udvarló bájt, hanem velőkig hatoló lángot adott a magyar szókkal, aminő Dózsa György szavainak volt kis idővel előtte, amely szavaktól megmozdult a magyar föld. Balassi úgy mozgatta a magyar szavakat, hogy .azok attól fogva a költői kifejezés eszközeivé váltak a Duna medencéjében s elfujták a latin szavak érvényét. Ha latinul ír, mondanivalója magánügy marad. Hogy magyarul írt, mondanivalója közügy lett. Balassi teremti meg a magyar versformát, a zengő Balassi-versszakot. Leírja az első önálló magyar költői képeket és hasonlatokat. Neki elsőnek hajlik az aszszonytest, mint a „liltomszál“, ő veszi észre, hogy kedvesének ajka cseresznyéhez hasonló. Szerelme: boldogtalanság és gyötrődés, megrázó őszinteséggel vallja: Ha ki akar látni, két eleven kutat, Kik ö forrásokból szüntelen kifolynak, Nézze két szememet, kik mindenkor sírnak. \ SZALATNAI REZSŐ :
