A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-10-10 / 41. szám
Ö C ta im a s Dr. M. Kozakiewicz 5. H su f^c fé se k A féltékenység Egy mulatságon táncoltam gyermekkori Jóbarátommal. Az udvarlóm erre Jelenetet csinált és arcul ütötte a táncosomat. „Nincs Jogod mással táncolni, csak velem,“ Jelentette ki. Tizenhétével városi diáklány Sehová sem mehetek egyedül, még a barátnőmmel sem egy kávéra. Férjem megtiltotta azt is, hogy munkába járjak. „Azért vettelek el, hogy csak az enyém légy. Gondoskodj te csak a háztartásról, meg rólam.“ Abba kellett hagynom a távtanulást Is, mert minden konzultáció után kész pokol volt az életem. Tehát nem dolgozom sehol, pedig leérettségiztem. Huszonhatéves városi asszony Kérem, Írják meg, normális jelenség ez és a nagy szerelem bizonyítéka, vagy valami más: Egy éve kerültünk össze, a férjem állandóan féltékenykedlk rám. Elköltöztünk a városból, ahol eddig laktunk. Falura vitt és ügy élünk, mint valami számüzöttek. Itt munkát sem találok, se rokonom, sem' Ismerősöm, Csak ő van Itt és be kell érnem VELE. Ha levelem Jön, megkérdezésem nélkül felnyitja és a legártatlanabb szó miatt is nagy veszekedést rendez. „Más nö boldog lenne, ha ennyire szeretnék," mondogatja. Igazán? Mert bizony én nem vagyok boldog. Huszodkétéves falusi asszony És Itt van a féltékenység, melyről Shakespeare így nyilatkozott: „Az olyan Jelentéktelen dolog Is, mint amilyen például a levegő, terhelő bizonyíték lehet a féltékeny ember előtt.“ Egyesek azonosltjők a szerelmet a féltékenységgel és azt állítják, hogy nincs Is szerelem féltékenység nélkül. Minél nagyobb a szerelem, annál Indokoltabb a féltékenység. Marcuse amerikai lélekbúvőr Is ezt mondja, sőt feltételezi, hogy ,a féltékenység az ember ősi, azaz őseredeti ösztöne. Ha szeretünk, mondja Marcuse, — szerelmünk tőrgyét csak magunkénak akarjuk. A szerelem féltékenység nélkül vérszegény.“ Mősok viszont azt állítják, hogy ahol fellép a féltékenység, ott okvetlenül valami rendellenesség van, igen gyakran pedig valamilyen lelki betegseg. Minden félreértés elkerülése végett, hiszen Igen összetett problémáról van szó, el kell határolnunk egymástól, a „féltékenység" Ős az „Irigység" fogalmát. Az Irigység érzelmi kapcsolat két személy között, az egyik személynek van valamije és a másik erre a valamire Irigy. A féltékenység azonban rendszerint három személlyel van összefüggésben: az első az, aki féltékeny, a másik, akire valaki féltékeny ás a harmadik, aki miatt féltékeny, tehát a nem kívánt harmadik. Az Irigység akkor Jön-létre, ha valakinek olyan valamije van, ami nakünk nincsen. A féltékenység alapulhat létező személyen, de olyanon Is, aki csak képzelődés szülötte. Tehát valaki féltékeny lehet a senkire is. Ezért aztán a féltékenység sokkal Inkább megmérgezheti az életet, mint az Irigység, és soha nem tudhatjuk előre, hogy ml Idézheti elő. Semmi sem egyszerűbb, mint ellentmondást nem tűrő hangon kijelenteni: A főltékenység egy ellenszenves érzés, mely. az Igazán szerető ember életét megmérgezi. Tehát ezt az érzést valahogyan likvidálnunk kell. Ml sem könnyebb, mint ezt egyszerűen kijelenteni, de ezzel még nem oldottuk meg a problémát. A féltékenység ugyanis nagyon mélyen gyökerezik az emberi lélekben. A civilizált ember lelkében a féltékenységnek Igen széles a skálája: a heves kirobbanástól egészen a gondosan eltitkolt lgaztalanság és a bánat érzéséig. A civilizált társadalom emberének féltékenysége lehet aktív vagy passzív Jellegű. Az aktív Jellegű féltékenység legszélsőségesebb esete a féltékenység sugallta gyilkosság, a passzív Jellegű féltékenységé pedig a féltékenységből elkövetett öngyilkosság. Ezért aztán mérlegelnünk kell, milyen álláspontra helyezkedjen a XX. század gondolkozó embere a féltékenységgel szemben. Sokkal kevésbé bonyolult lenne a helyzet, ha pontosan elhatárolhatnánk a „normális" és a „beteges" féltékenységet. Ha valaki indokolt ős bebizonyított esetben féltőkenykedlk — mondhatnánk, hogy ez a reakció „normális“. Ha azonban Jeleneteket csinál és kigondolt vagy felfújt dolgokkal gyötrl a partnerét, ezt beteges tünetnek kell bélyegeznünk. Ennek az osztályozásnak azonban alapvető fogyatékosságai vannak. Ugyanazt az esetet különböző emberek más és másféleképpen foghatnák fel. Az egyik embernek elég az, ha felesége a barátnőjével kávéházba megy vagy ha lőtogatóba mennek, megcsókolja az Ismerősét — és már féltékenykedlk Is. Viszont az olyan féltékenységet már senki sem tarthatja normálisnak, amikor a sértett fél erőszakhoz vagy gyilkossághoz folyamodik, még abban az esetben sem, ha a hűtlenség beigazolt, bebizonyított. Sokkal pontosabban -fogalmazták meg a „normális" és a „beteges" féltékenységet Marcuse ős Oppenheim. Szerintük a normális ember akkor válik féltékennyé, ha váratlanul és hirtelen felkelti benne egy elcsípett levél vagy tettenéri a feleségét stb. Az ilyen eset éppen a váratlanságával gyötrl az Illetőt és ezt az érzést nem bírja levetkőzni egyhamar. A betegesen féltékeny ember azonban rendszeresen okot keres a féltékenységre. Szinte tetszeleg magának ebben a szerepben, mindenütt féltékenységet szimatol, gyötrl magát és partnerét, mintha örömét lelné ebben u kínlódásban. Minden szerelemnél, még a leglángolóbb, legszenvedélyesebb szerelemnél Is kölcsönös bizalomra van szükség. Ha a szerelem nem ezen alapul, akkor könnyen a félt ér kenység poklává változik és a szerelmet ez előbb-utóbb megfertőzi, elpusztítja. A féltékenység alapjául tulajdonképpen az az egészséges ős normőlls vágy szolgál, hogy szerelmünk tárgyát megtartsuk magunknak, hogy egyedül csak a miénk legyen. Amikor azonban a civilizált ember féltékenysége beteges, gyakran alacsonyabbrendüségl érzés bújik meg a háttérben. Ha valaki például nincs tisztában a saját értékével, lebecsüli külsejét, társadalmi helyzetét, vagy anyagi helyzetét nem tartja kielégítőnek, könnyen beképzeli magának, hogy valaki más szebbnek, Jobbnak, okosabbnak tűnik felesége szemében, mint ő. Ilyen esetekben a féltékenységet éppen az önbizalom hiánya okozza. De féltékennyé tehetik az egyént különféle pszichoszexuálls zavarok is. Az olyan ember, akinek valamilyen beteges, a normális némi élettől eltérő szokásai vannak, nem elégül ki a szokásos nemi érintkezéssel. Ezért aztán állandóan Ideges, Ingerült és hiányérzete van. Az Illető érzi, hogy nemi téren nem kap meg mindent, amire szüksége van. Ha 6
