A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-08-15 / 33. szám
Sebészkongresszus A közelmúltban jelentős esemény színhelye volt a Kultúra és Pihenés Parkja. A Duna balpartján harminckilenc nemzet lobogóiét lengette a szél. A lőbejérat fölött kerek jelvény a bratislaval vár képével, az orvostudomány szimbúluméval s a kővetkező felirattal: Congressus chirurglkus . .. A bejárati csarnok Is méltóképpen Üdvözölte a kongresszuson megjelent sebészeket. — Itt láthattuk a Csedok, a Csehszlovákiai RepQlőtérsaség kirendeltségeit, kflnyv-, újság-, és emléktárgy árust, frissítő sátrakat stb. A nemzetközi esemény zavartalanságát a kongresszusi iroda biztosította. A sebészet Ot ágazatáről (általános, plasztikai, gyermek-, szív- és Idegsebészet) folyt a tudományos tanácskozás. Az előadásokat világnyelvekre fordították, dokumentádús és diapozitív filmek vetítésével is kiegészítették. A program gyakorlati részében a küldöttek megtekintették a bratislaval kúrházakat, végignéztek néhány sebészeti beavatkozást. A kOldöttek igen kedvezően nyilatkoztak azokrúl a színes filmekről, amelyek a szlvoperáclú technikáját, a szlvprotézlsek alkalmazásénak módszereit mutatták be. Az utúbbi Időben világviszonylatban növekszik az emberi szervezet rokkantságot okozú öröklött és fejlődési defektusainak száma. Ez a tény arra késztette a sebészeket, hogy a kongresszus tanácskozásain a fő súlyt az Öröklött és fejlődési zavarokra — elsősorban a végtagok, mellkas, hasüreg, a szív érrendszerének és a koponya különböző defektusainak megtárgyalására helyezzék. Elemezték az említett defektusok keletkezésének okait, különös sen ami a születés előtti Időszakot illeti. Az orvosak az öröklött bajok közül néhányat csak az egyén nemi érésének Idején fedeznek fel. Értékelték az öröklött bajok diagnózisainak és gyógyításának lehetőségét, melyekhez nagyban hozzájárult az örökléstan területén folyó elméleti kutatás. A plasztikai sebészet területén az ajak- és szájpadlás-hasadás problémáival foglalkoztak. A koppenhágai Andersen professzor statisztikai számokkal bizonyította, hogy Dániában minden ötszázadtk csecsemőre csupán egy „nyúlszájú“ újszülött esik. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy Dániában világviszonylatban is a legkisebb az említett hibával született egyének száma. Annak ellenére, hogy a sebészeti beavatkozás ma mér biztosítja, illetve megvalósítja a szükséges esztétikai korrekciókat, visszaadja az egyén önbizalmát — a tudomány még mindig adós marad azokkal az utódokkal szemben, akik továbbra is az említett öröklött hibával születnek. Az Idegsebészeti tagozat tanácskozásán felszólalt E. A. Smollk professzor, az Egyesült Államokból. Azokról az esetekről beszélt, amikor a beteg valamilyen baleset következtében hosszabb Időre elveszti az eszméletét s táplálása közvetlenül a gyomorba vezetett szondán át történt. Annak ellenére, hogy a beteg teljes kalóriaértékű táplálékot kap, Igen gyorsan veszít súlyéból, míg teljesen le nem gyöngül. Smollk professzor ennek okát abban látja, hogy a szervezet túl sok vizet veszít, ezért 6 megszakítás nélküli táplálást vezetett be az eszméletüket vesztett betegeknél — megfelelő eredménnyel. A kongresszus alkalmából sebészeti berendezésekből és műszerekből kiállítást rendeztek. A kiállítás a tudomány és technika szoros együttműködésének eredményeit dokumentálta. Hazai gyártmányaink közül a testen kívüli vérkeringést biztosító Premacard-műszer (mesterséges szív), és a Cbirop OS—b típusú univerzális műtőasztal váltotta ki a küldöttek elismerését, továbbá a hollandiai Wolemetro, amely rádiolxotópok segítségével állapítja meg a szervezetben keringő vér mennyiségét. A csehszlovák sebészeti kongresszns alkalmat nyújt orvosainknak arra, hogy megismerkedjenek jónevfi külföldi tndósokkal a szocialista és kapitalista országokból egyaránt. Nagyban hozzájárult a tudomány nemzetközi kapcsolatainak elmélyítéséhez. Dr. VIERA PONCAKOVÁ Furagványok az Úsebergben talált egyik A Vlgeland gyűjtemény egyik szobra szánon Egri Viktor skandináviai útinaplója (VI.) A viking hajúk múzeuma Egyetlen hivatásos Idegenvezetőnek vagy múzeumi őrnek sem jut az eszébe, hogy megmagyarázza a messziről jött látogatónak, kik voltak a vikingek? Egyszerűen feltételezik, valamennyien tudjuk, hogy normannokról, tehát északi emberekről van sző, akik a IX. század folyamán a norvég, svéd és dán államokat alapították, csónaknak beillő apró hajóikon eljutottak francia földre, ahol Együgyű Károly átengedte nekik a mai Normandlának nevezett északi partvidéket. Ezek az alaposan tájékozott Idegenvezetők, ha szóvá teszik a vikingek kalandos útjait, nem beszélnek kalózkodásról, különös szeméremmel elhallgatják, hogy a Földközi tengerre eljutva véglgrabolták Észak- Afrika, Spanyol-, Francia- és Olaszország partvidékét. (Szicllában Járva Taorminában szaracén emlékek, csodás romok mellett láttam normann emlékeket is.) Ám a viking-hajók múzeumában az őr nem mulasztja el megemlíteni, hogy kalandozásaik felfedezésszámba mentek, hiszen szavahihető kútfők tanúsága szerint már 800-ban elhajóztak Izland szigetéig, 986-ban Vörös Erik felfedezte Grönlandot és húsz évvel később a merész tengerjárók eljutottak Észak-Amerikába, ahol a mai Labradort Hellulandnak, Űj-Fundlandot pedig Marklandnak nevezték el. A hajók legszebbjét, az öseberg-hajót századunk elején, 1904-ben ásták ki az Oslofjord keleti partja közelében fekvő ösebergtanyán Újdonság számomra, hogy ez a viking hajó — akár a másik kettő — előkelő ségek, fejedelmek sírhelyéül szolgált. Tekintélyes halom bujtatta el ezt a különös slrkamrát, melynek magassága hat méter, átmérője negyvennégy méter volt. Maga a csónak — a benne elhelyezett tetemmel, a pompás faragvánnyal ellátott szánnal, kiskocsival és egyéb használati tárgyakkal •— az agyagos alapon feküdt és gyepkockákkal boltozatosán oly légmentesen volt befedve, hogy a fa nem korhadt el, orrának, tatjának és oldalának díszítései, faragványai úgyszólván teljesen épségben maradtak. Az ásás munkájánál nem tudták megakadályozni, hogy egyes részel ezer meg ezer szilánkra ne szakadjanak, annál csodálatosabb, milyen nagy hozzáértéssel, műgonddal állították össze ezeket a merészíormájú hatalmas csónak-hajókat. Ebben, az Európában oly egyedülálló múzeumban, amely a régmúltról, a norvég őstörténelemről beszél, t annak nagyságát fejezi ki, nem a hajósfrdkba temetkező hódítók és kalózok merész tetteire' emlékezem, hanem az ezer évvel ezelőtt élt. névtelen mesterek kezére, szolgák, rabok és jobbágyok kezeire, amelyek oly remekbe faragták a hajók orrtőkéit, s pompás díszítményekkel ékítették a szánok oldalait és elülső részelt. Az ornamentikának micsoda gazdagsága és szépsége ömlik- el a faragványokon, az elijesztő fejekbe pedig mintha páni félelmüket akarták volna rejteni, mintha ezzel adóztak volna a vérre, halálra, pusztulásra szomjas Istenségeiknek. óhatatlanul Attila sokat keresett és meg nem talált sírjára gondolok, s arra a temetkezésre, amelyet Gárdonyi egyik legszebb regényében, A láthatatlan ember-ben oly magával ragadóan ecsetel. Vajon miféle régészeti kincsek kerülnének napfényre, ha sírját meglelnék? A legújabb történelem-kutatás bebizonyította, hogy ez a nagyhatalmú keleties kényúr, akit a világ az Isten ostora névvel ruházott fel, királyi udvarban nevelt, nagyroűveltségű országépltő volt. Minderre a sírja csalhatatlan bizonyítékokat adhatna. Vlgeland szobrai Oslo központjában egy nagyklterjedésű park terül el, amelynek egész Európában párja nincs. Olyan ez a kis tavakkal tarkított liget, mint egy hatalmas szabadtéri kiállítás, amelyet egyetlen művész kezemunkáju, Gustav Vlgeland (1809—1943), Norvégia legnagyobb szobrászának több mint 150 gránit- és bronzszobra díszít. Messziről lenyűgöző látványosság a szobroknak ez az erdeje, a park közepén csobogó Impozáns szökőkút, melynek hatalmas kagylóját hat óriás hordozza. A kútból szökkenő viz a termékenységet jelképezi, a kőóriások görnyedt vagy egyenes testtartása pedig az embernek a munkához való viszonyát. A közelből kétellyel telt ellenkezést kelt bennem ez az egyszeri sétánál szinte áttekinthetetlen szoborérdő, s mindjobban erőt vesz rajtam ez az érzés, hogy valami nincs Itt rendben, nem kapom Itt azt a nagy és felejthetetlen élményt, amit Michelangelo egyetlen szobra, a Dávid, a Mózes avagy Rodln calals-i polgérok-Ja vált ki belőlem. Gyenge vagy éppenséggel hibás volna a
