A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-23 / 21. szám
Kulcsár Tibor: Pogány Jövőre lesz tíz éve, hogy első verse, az Emlékezés Juhász Gyulára megjelent az Uj Hiúságban: Tikiak, tiktak... ketyeg az óra, Múlnak a napok és a szürke évek, De az emlékek az utódok És tanítványok szívében — élnek... Tizenegyedikes, érettségire készülő diák volt akkor. Versírási feladatot kaptak tanítványaim, s a zsenge alkotások közül egyedül a Kulcsár Tiboré volt a nyomdafestéket bíró. Megénekelt költője akkortájt nagy hatással volt a tehetséges diákra. Első versének hangvétele is Juhász Gyulá-s, s azóta is nem egy költeményén átszőrődik ez a nosztalgikus szemlélődés. örülünk ennek a kis kötetnek. Hiányzó színfolt, újrakevert szín. Nem fakó vagy tompa, de nem is harsány, Valahogyan olyan, mint az a vászon, amelybe kötötték: piros, de nem az a lángvörös, sem nem az a hivalkodó reklámszín. Hangja nem trombitaszó, amelynek zengésére leomlanának Jerikó vagy költészetünk eddig felépített falai, de nem is tilinkó A furulya azonban, „Bagó furulyája1', szerepel benne, de nem önmagában és sikítóan, hanem hangszerelve, akár egy rapszódiában vagy szimfóniában, mint a harmónia egyik hangja. Milyennek mutatja a kötet Kulcsár Tibort? Szerény, olykor talán viszahúzódó, de nem meghunyászkodó embernek. Kívül csömjes, de belül zajló, töprengő, kavargó, kitörni készülő. Kitörései azonban ritkák, de nem úgy, mint az alvőfélben lévő tűzhányónak, hanem mint az új, keletkező vulkánnak: morajlik, lávát is lövell magából, de még nem rengeti meg országa határait, s lökései nem gyűrűznek át a földön. Szunnyadó erejénél fogva azonban képes rá. Nem szereti magát mutogatni, nem adys, aki szeretné magát megmutatni, hogy látva lássák. Nem ágál, nem hivalkodik: beszéljen a kötet. A nagyképűség, pökhendiség távol áll tőle. Nem megszállott, nem akar új iskolát. Nem vezér akar lenni. de az elsőkkel és az elsők között tud járni Talán vitatható, hogy kellőképpen intellektuális, vagy filozófus költő-e, vitatható modernségének foka. De hisz alkat, hajlam, adottság, világkép, életérzés nem lehet minden költőnél azonos, még rokon is alig. Közéletisége, maisága, igaz embersége , szocialista meggyőződése, széles körű műveltsége, költői érzéke és érettsége azonban elvitathatatlan. A kötetet három domináló motívum szövi és öleli át: egy csöndes szemlélődés és elmélkedés, egy erős szerelmi érzés és egy elszánt közösségi, társadalmi akarás. Ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy négy ciklusra oszlik. Az első ciklus: Vélem Bodrogköz üzent. A Bodrogköz első önálló verskötettel rendelkező költője! Írója és kritikusa már van: Dobos László. A Tiszákért már volt regénytéma — most verscím lett. Dobos regényében még csak a nagy nyárfa szerepelt — homor kép és arány. Kulcsárnál már szinte idill — az almafa. Tárkány, Perbenyik és Kisgéres versbe került. Dobos még kitekerte a helynevek nyakát. Kulcsár helyreigazította. így az igaz, így az egész táj közelebb áll hozzánk. Mások is megverseltek már egy-egy bodrogközi jelenséget. Cselényi megénekelte a bodrogközi szelet. Török Elemér a Latorca partot, de sajátos bodrogközi atmoszférát csak Kulcsárnak sikerült teremtenie: Dalunkat ringatta a Bodrog, ' hűs ajkú szelek messze vitték, s megrészegültek tőle menten a kisgéresi borospincék. Szép, kerek alma, ízes, édes — és azóta van: utam ha arra visz, átfut rajtam, mint hullámverés a tiszakerti édes almaíz. „Az egykori kis tanítőfiú“ tudatosan vallja magát Bodrogköz szülöttének, bár rajta kívül pillantotta meg a világot, s élte gyermekéveit: Éljek bárhol — há verset írok, ha szólok, Vélem a Tisza-táj, Bodrogköz üzent. Szülőföldem, mindig újra megtalállak, Mint tavasszal a fecskék fészküket. Petőfi sem Kiskőröst tartotta születése földjének, hanem Kiskúnfélegyházát, mert ott ejtette ki az első értelmes, emberi szót, ott „született meg a lelke“. Valahogy így van Kulcsár is. Amikor szülőföldjéről dalol, nem Hardicsát emlegeti, hanem a Bodrogközt, a Tisza-tájat, s benne Perbenyiket, pedig itt már csak a középiskola első osztályát kezdte s itt érettségizett. De a döntő az, hogy itt indult útnak azon a pályán, amelynek első állomása ez a kötet. S ma már jogos büszkeséggel mondhatja: „egy nép, egy ország fogad fiának.“ A Pogány imádság ban, ebben a három nap alatt írt ódában sokáig egyetlen diákköri szerelem emlékét véltem felfedezni. Sokkal több ennél. Nem az egyetlen óda a kötetben, de a legemelkedettebb, a legnagyobb. Nemcsak azért, mert a legterjedelmesebb,. hanem mert a költői törekvés: „megírni a mindent átfogó szerelmet, szenvedélyeivel, sodró erejével, végtelenségével“ — magas szinten sikerült. Ez a megénekelt szerelem itt valóban erős, heves érzés, A költemény hangja igazán fenséges, felépítése művészi, nincs benne semmi túláradó ömlengés vagy fellengzősség. Igazi „nagyvers“. A nyolcak antológiájának megjelenése óta ez volt a költő legkiemelkedőbb verse, s a szerelmi költészetben mindmáig nem alkotott ennél nagyobbat. Min elmélkedik, min tűnődik a Hajnali meditáció című ciklusban? önmagán és másokon. A ciklust a kínzó magányból „az egyedül megváltó emberi közösséghez“ való vágyakozás fogja át. Két pólusa: elején a Vád és magány, illetve az Elégia, a végén pedig a Hajnali meditáció. Az előbbiekben még ilyen bánatos, borongós, szomorú hangot üt meg: Jársz morcosán az utcán, mintha csak, magadban is az őszt hordanád. Csak ténferegsz, magad vagy a magány. Tétlenül állsz, a magány vagy és a vád. Az utóbbiban azonban, bár nehezen, de már felszabadul a nyomasztó révedezés alól, s a nagyszerű gondolati elemeket is tartalmazó költemény emelkedett, bizakodó hangja méltóképpen zárja a ciklust: , Átkozva kínzó farkasmagányod s gyengeségedet, az egyedül megváltó emberi közösséghez fohászkodsz, tőle vágyva az éltető melegre, hogy összetartó, szép emberi rendben vele egyként állhass a nyílt terepre, vele egyként állhass jóban, bajban s fegyelmezett, rendezett önmagaddal várhasd minden éj után a reggelt Az Ének teljességéért címet viselő cik\ lus jelzi a csúcsot és az elöremutatást. Mi jelenti a költő számára a teljességet?, A szó, amely „izzó parázs igaznak, szép-; nek“. A tavasz, mely rügyet pattant, csókot csattant és vért pezsdít. A perc, amellyel szállani szeretne „az űrön át a csillagok között.“ A Rend és a Kor, amelyet vajúdó lázzal konok akarással mi teremtettünk mai emberek. A szerelem, amely a mindene, s betölti életét, „mint hatvan perc az óra idejét“. Nemzedéke, a huszadik század gyermekei, a kortársak, akikkel még ifjan szeretne a csúcsra érni. Lobogni szeretne, égni egészen, „hinni egészen, már sose félig“. A teljesség: „magasra nyitni gátlásaid zárt sorompóit“, felépíteni hite új Déva várát. A teljesség: „a megtartó, teremtő közösség“, a hittel épített új, tiszta Em-: béri Rend. Ez a világkép ugyan még nem teljes, de teljességigénye és teljességkö-; zelsége elperelhetetlen. Kár, hogy ez a szép és kedves kötet híjával van a szerkesztői-lektori-korrektori pontosságnak. Tucatnyi sajtóhiba éktelen-, kedik benne. Az Őszi strófák harmadik versszakában több van egy a-val, a Po-. gány imádság első sorában egy m-mel, 35. sorában egy e-vel, három sorral lejjebb egy egy a-val, hatodik sorában kevesebb egy ékezettel, ugyanitt a költő tenger nagy szerelmét tengernaggyá avatták, egekbe nyúló tornyok helyett egekbe zendülőt írtak, az 57.'oldalon felcserélték az utolsó két sort, a záró ciklus címe előbbre került egy költeménnyel, a tartalomjegyzékből kihagyták a Kiáltás utánad című verset stb. Valóban kiküszöbölhetetlen ez a felületesség? Kulcsár Tibor első kötete új reményekkel tölt el, Hiszem, a folytatáshoz is lesz annyi energiája, mint amennyi lelkesedése volt az induláshoz. Hiszem, úgy lesz, amint ő maga mondja: Ha szólni rendelt a sorsod, igaz őrzője légy e kornak, tanúja légy, felelni tudj, ha majd egykor vallat a holnap. TOLVAJ BERTALAN imádság 14
