A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-31 / 5. szám
P. HaSko felvitelei Mai számunk tartalmából A közösségé ax érdem .... 4 Riói karnevál........................- 5 Spartakiád........................................8 A tűznek nem szabad kialudni 8 Felszabadulási élménybeszámoló 17 A legnagyobb falu.......................18 Boldog lesz — a Boldog Arábia? 20 Női oldal...........................................21 Tarka hétvége.................................22 Sztárparádé......................................24 Macskafalván valamikor három-négy család lakott egy házban, Illetve közös udvarban. Calbát, kacsát, libát neveltek, és néha előfordult, hogy az asszonyok összevesztek a kacsák és a libáik miatt, akik nem ismerték a jószomszédi viszonyt s megették egymás elöl az eleséget. ilyen perpatvar azonban csak idelg-órálg tartott. A szegénység láncéi összekötötték ókat. Mindenki belátott a másik konyhájába — akkoriban ugyanis nyitott konyha volt a „divat". Kovácsék tudták, hogy Balogék mit fűznek ebédre, vagy mit nem főznek vacsorára. Az egyik egy kanál sóval, cukorral vagy fél pohár ecettel tartozott a másiknak és viszont; de mindig megadták pontosan, hiba nélkül. A tiszta szobába csak hálni jártak. A konyha volt a társadalmi központ. Télen átjöttek a szomszédok kukoricáit morzsolni, toliét fosztani, fonni. Egész este folyt a tréfa, móka, nóta; néha hátborzongató boszorkányhistóriákat masélgettek az öregek — persze, mindez veliik történt megl Az asszonyok pedig megbaszélgetták a fiatal házasulandók sorsát. A szoba berendezése szegényes egyszerűségről tanúskodott. Ágyak, egy vagy két álló szekrény, asztal, szók, sublót... A két kis ablak között tükör, szúette keretben. A háta mögé rakták a hivatalos Iratokat, adófizetési felhívásokat, közjegyzői idézést stb. A falakon a szülők elmosódott képe (vándorfényképész munkája), a katolikusoknál szentkép Is függött a falon és a sublóton Mária-szubor porosodott a nagy fülű pettyes csészék között. A konyhában is volt egy ágy. Csikó-tűzhely, falióra, kivarrott falvédő — szívhez szóló bús vagy humoros mondókéval, mely a házastársi hűséget, vagy a gazdasszony főzőtudoinéiinyárt dicsérte. Es nem hiányzott két-három kisszék, melyen nagyon is jólesett az ülés, és ha az elejébe belevertek egy kést, még a morzsolést is megkönnyítette. De hagyjuk a múltat. Macskafalváa ma alig van régi ház, juoknak is as ablakait nagyobbra cseréltük, hogy több fény kerüljön a szobába. Manzardos házat épít az is, akinek arra semmi szüksége, legfeljebb az ócska ruháit, cipőit tartja benne, de most ez a divat. Meg a vaskerítés. Mennél hegyesebb lándzsákkal, szögesdréttal és hévül egy harapós kutyával. Valamikor kisvárosok polgári negyedében láttunk Ilyen házakat. Ma az egyszerű munkás embernek is lehetősége van, hogy olyan házat építsen, amilyet akar. Csak vigyázni kell arra, hogy a régi polgári építkezési stílus átvétele ne jelentse a kispolgári életforma oktalan majmolását. A kisváros kerti törpéi ma már Macskafalva felé vándorolnak. A pamut-kivarrésok pipacsai és cicái, a dívány melletti vadászjelenetes „gobelinek", műanyag-csipkék mind-mind „igényt“ tartanak a falusi házakra. A televízió térhódítása részben — a műsor ideje alatt — megszüntette az első vagy tiszta szobák tabuját. A konyha a rádiónak még megfelelt, de kicsi lett a televíziónak. Az öregek és fiatalok között nincs meg az a patriarchális viszony, mint azelőtt. A pad lés, modern bútorral berendezett konyhában ügyefogyottnak érzik magukat. A menyecske vagy a lányuk meg mindig rájuk szól: — De, apu, ne húzza azt a széket, mert megkarcolja a padlót. Vesse le a csizmáját. Ne pipázzon) Ne köhögjön stb. Valamikor ő volt a család feje, párán csalója, a gyermekei hozzá fordultak tanácsért. Ma már mesélő kedvét se elégítheti ki az unokái előtt, mert azok inkább a Mazsola szereplését kísérik figyelemmel. Az öregek úgy érzik, feleslegesek, a fiatalok meg azt tartják, hogy az öregek csak lábatlankodnak — ez szüli aztán az aggházba való menekvés, küldés gondolatát. A hegyes lándzsák, harapós kutyák eltávolítják a szomszédokat is egymástól. A szegénység megszűnik mindörökre. De nem szabad megszűnnie annak a kitérulkozó, őszinte közvetlenségnek, közösségi összetartásnak, mértéktartó Ízlésnek, ami a szegénységet jellemezte. Ozsvald Árpád A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Knltéregyasőletének hetilap ja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gály Iván, Gynrcsik József, Lórincz Gyula, Mácz JOisef. Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Brsrtislava, jesanskébo S. Postaftók C-3B8, teleién 533-04 Terjeszti a Posta Hfrlapzzolgálnts, alőttze téteket elfogad minden postahivatal éa leválkézbesltő. KUfőldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústradná ezpodfcla tinóé. Bratislava, Gottwaldova néni. 48/V1I. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stórova 4. Előfizetési dfj negyed évre 19 30 Kós, tél évre 39.— Kőt, egész évre 79.— Kós. Kéziratokat nem őrsünk mag és nem kttldSnk vissza. K-13*51057 ESme&S sSKkpiO Házak és emberek
