A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-03 / 1. szám
ARDAMICA FERENC: A felbujtó avagy az igazi gyilkos Fülledt nyári délután ... Ügy négy óra felé járhat az idő. A kihalt falura vihar előtti csend telepszik. Az emberek többsége a határban munkálkodik, és az eget kémleli. — Lesz eső, nem lesz eső? — találgatják. Az úton zakatoló autóbusz halad, sűrű porfelhőt hagyva maga után. Belsejében olyan a hőség akár egy kazánházban. Merev tekintettel bámulok utána. A négy kilométernyire fekvő városból ide szállítja a kirándulókat. Örák hosszat áztatják magukat a tó vizében. Micsoda forgalom van itt minden nyáron! A víz partján százak sütkéreznek a forró napon, kényelmesen beleágyazva testüket a puha homokba Olyan ez a homok, mint egy forró tepsi. Lustán, erőtlenül támaszkodom a kerítésre. A szomszédban bekapcsolják a rádiót. A bemondó az időjárásjelentést o! vassa ... Estére zivatart jósol. Csurog rólam az izzadtság. Most mégis megborzongok. Végigszalad rajtam a hideg, testem libabőrös lesz Sejtelmek környékeznek. Balsejtelmek. Támogatom a kerítést, vagy az támogat engem, már magam sem tudom Bámulok az útra Várakozón. Valamire várok. Estig valaminek történnie kell. Estére kitör a zivatar! Sehol egy felhő. A rádióbemondó kelle mes hangja megismétli az időjárásjelentést, mely szinte nevetségesen hangzik. A tiszta égbolt világoskékje csúfondárosan kineveti, de az emberek mellére tele pedő fullasztó hőség igazat ad neki. Cn is egy véleményen vagyok vele. Zivatar lesz. Minden pornikám ezt érzi A rádió izgalmasnak ígérkező labdarúgó-mérkőzés közvetítésébe kezd Bemehetnék a házba, bekapcsolhatnám saját készülékemet. Azonban így sokkal kényelmesebb Nem kell megmozdulni. Egyedül vagyok gondolataimmal. Gondolataimmal? Azok régen kiapadtak. Itt-ott valami eszembe jnt. de összefügően képtelen vagyok végiggondolni. Már nem figyelek a közvetítésre sem. Egyes szavak még eljutnak hozzám Kezdődik Rubinték zöldre mázolt háza mögül előbukkan Csorbáné, a falu hírvivője. Amit sikerül megtudnia, azt mindjárt ki is öklendezi Hurcolja a pletykát házról házra A következő percben elnyeli őt Dnhnsék udvara Nagyot sóhajtok Tehát megtörtént.. . Alig hasít agyamba a szörnyű bizonyosság, mikor észreveszem az alattomosan közeledő első felhőt Nem belőle még nem lesz eső zivatar ő csak előhírnök. Előhírnöke vagy folytatása az események nek!? Mert nemsokára elszabadul a pokol! Csorbáné kiszalad Doboséktól. betér a következő házba. Egy-kettőre népes lesz az út mintha vasárnap délelőtt lenne Csorbáné felrázta az otthonlevőket közönyös tunyaságukból Nem akármilven * úisáeof mondhatott nekik. Nagy dolog lehet az, mert elfeledtette velük a rekkenő hőséget és kitaszította őket az útra. A falu vénasszonyai pánikkeltőén szaiadoznak Csak a söprű hiányzik alóluk. Egyik-másik megáll a kerítés előtt, és az Brcomba kiáltja: — A Bolond Béla megfojtotta Piszkos Mari gyermekét! A párnával ... Azután megkergülten futnak tovább. Otthagyom a kerítést. Arrafelé ballagok, amerre a többiek sietnek. Fejemet lehajtom, és hirtelen azon kapom magamat, iiogy még szomorúan bólogatok is. Mint egy temetési ló! — gondolom csúfondárosan, de torkom összeszdrul. Mert én most temetek. A fiamat temetem. A kisfiámat, aki élhetett volna, ha .. . — Piszkos Mari! — Milyen otrombán hangzik! És ő szült nékem gyermeket. Ha a falu népe tudná! Pedig megtudja. Előbb vagy utóbb .. Talán már holnap. Vagy még ma este. Majd elválik. Rádöbbenek, hogy a Mari igazi vezetéknevét nem is tudom. Nem sokat adott magára, örökké piszkosan, tomposán mászkált. így akasztotta nyakába a falu népe a „piszkos“ címet, melyet azóta az elkallódott vezetéknév helyett használtak. Akármilyen piszkos volt, akadtak férfiak. akiket ez nem zavart. Dolgozni nem járt sehová Adakozó természetű volt. Különösen a nyári hónapokban „ment jól az üzlet“. Ilyenkor hírhedt sárga fürdőruhájában vadította a tónál tartózkodó férfiakat. A langyos víz, a tűző nap. a forró homok, félmeztelen női testek cikázása a zöldes vízben, ez mind ébresztgette a férfiak vágyait. Mindegy volt hogy milyen nőszeméllyel húzódtak félre a közeli erdő sűrű bokorszegélyébe Arra a negyedórácskára . . Olcsón megúszták a rövid szórakozást Azután meg itt volt a tó. Az ember nyomban lemoshatta magáról az utólag mocskosnak tűnő percek emlékét Én is így kerültem össze vele. Később még néhányszor meglátogattam a rozoga házban mely messziről nagyon öreg emberré hasonlított, aki hetyke nemtörődöm mozdulattal félrecsapta kopott kalapját. Nos, itt már nem volt érdekes. . . Megundorodtam Nemcsak tőle, magamtól is. Elég volt. Néhány héttel később cimboráim elcsaltak a kocsmába. Alaposan bepitvizáltunk Imbolygó lépteim akaratom ellenére a Mari háza felé vittek. Kint már sötét volt. A részeg emberek kíváncsiságával bekukucskáltam a koszos ablakon Vetkőzött Ruháját szanaszét dobálta Azután bemászott a rozoga ágyba. A szobában még egv árnyék, mozgott Felismertem Bolond Béla. a falu bolondja így hívták A furcsa csúf vezetéknévhez olyasformán juthatott, mint Mari Hatalmas termetű félelmetes izomzatú, bikaerős férfi volt. Fűtőként dolgozott a városi üzemek egyikében Szögletes koponvájában azonban gyermekész rejtőzött. Fülei elálltak és akár jókedvű volt akár mérgelődött egyaránt ijesztően forgatta szemgolyóit Amikor nevetett előtűnt hibás fogsora és támadó, acsarkodó vadállathoz tette hasonlóvá Ilyen támadó kifejezéssel közeledett most Marihoz. ütálkozva, hangos osuklásokkal fordultam el Mari mint nő nem számított többé. Megszűnt. Számomra semlegesneművé változott. Össze! elém állt az a ringyó, hogy gyereke lesz Tőlem! — Honnan tudod, hogy én ..., hogy tőlem? — kérdeztem, mert kíváncsi voltam, mit válaszol. — Csak! Tudom! — De most aztán elég! Takarodj a szemem elől, te, te, mindenki... Ha még egyszer ide mersz jönni, agyonütlek. A bíróságon meg nehogy engem jelentsél be apának, mert rád bizonyítom a mesterséged. Akkor pénzt kaptál tőlem, a többihez semmi közöm. Tiéd a kockázat. Keressél más bolondot! A Bolond Bélát! Hiszen azzal is ... Riadtan rám nézett, és elnehezülő léptekkel távozott. Amikor megszületett a gyermek, elment a bíróságra. Szót fogadott nekem. Vagy csak józanul próbált mérlegelni? Az egészet rákente arra a mafla Bélára. Kis időre megnyugodtam. A gyermektartás fizetésétől tehát megszabadultam. Azok ketten meg csak úgy, rókahitre összementek. Egy darabig meg is voltak egymással elégedve. A bolond később rajtakapta valakivel Marit. Jól elpüfölte. Szétváltak . Béla jól keresett. Magas gyermektartást szabtak neki. Hiába tiltakozott a maga ügyefogyott módján. Az apaságot még akkoriban elismerte, aláírta. A bíróságra hiába ment panaszkodni. Kinevették. Inni kezdett. Keresete nagy részét elitta. Most már sehogysem volt elegendő ... Sajnálta a százasokat, miket minden bérosztásnál levontak neki. Makogva panaszolta baját a kocsmában, fűnek-fának. Összefüggéstelenül mesélte a történteket akárkinek, aki az útjába került. Mostanában én is gyakrabban látogattam az italmérést. Féltem, hogy valamikor. valamiképpen kisül az igazság. A bolond oda-oda jött hozzám. Nem zavartam el. Hagytam beszélni. Csak én tudtam igazában, mennyire bajban van, szegény A bíróság kötelessége apát keresni a törvénytelen gyermeknek. Már odáig jutottam, hogy őszintén sajnálni kezdtem a szerencsétlent. A sajnálatom csak akkor hagyott alább, mikor végiggondoltam, hogy vagy ő fizet, vagy én. Akkor pedig inkább ő! — De jól járnál, ha meghalna az a poronty! — mondtam néki többször egymásután — Várd meg a telet, és nyisd rá az ablakot, mikor nem lesz otthon az anyja! — tanácsoltam A tél még messze volt A bolond türelmetlenkedett. Én meg ijesztgettem, hogy a tél még sokáig várat magára Addig rengeteg pénzt kell lefizetnie. Azután meg ha szívós természetű a gyermek, hamar kigyógyul a tüdőgyuladásből. Sikerült végleg elkeserítenem. Tovább szuggeráltam. unszoltam. Egyre duruzsoltam a fülébe. A kocsma félreeső sarkába húzódtunk, itattam és napjában ötvenszer is elmondtam: — De jól járnál, ha elpusztulna az a gyerek. Nem is biztos hogy a tiéd! Idegen kölyök az! — ingereltem. Igyekeztem meggyőzni hogy igazságtalanság érte. és a gyermek tehet mindenről. A gyermeknek pusztulnia kell. Akkor minden egyenesbe iön. Nehezen ment. . . Hiszen bolonddal volt dolgom Sok pénzembe került. Nem sajnáltam a pénzt Meg akartam szabadulni a gyermektől, hngv nyugodtan élhessek. (Folytatás a 15. oldalon.) 10
